Donutozó dino

- Ingyendonutot osztanak - mondtam Puppeynak - megnyílt egy új donutos és első nap ingyen van a donut. Remélem, nincs kék donutjuk. Annyira népszerű a hely, hogy még a dinoszauruszok is sorbaállnak.

Hirtelen elnémultam.

A dinoszauruszok?

Valóban, egy méretes dinoszaurusz állt a sor végén.

- Látod Puppey, még a dinoszauruszok is szeretik a donutot, ami olyan, mint az édes lángos.

Picit elgondolkoztam, aztán hozzátettem:

- Ki is haltak.

Személyiségi jogok

Valami villogott és nem a verandán kinnhagyott karácsonyi dekor (arra a kis időre már nem érdemes beszedni).

Kinéztem.

Rendőrautó.

Még egy rendőrautó.

Kimentem.

Tűzoltóautó villogóval.

Mentőautó villogóval.

Aztán érkezett még két rendőrautó villogóval.

Aztán még egy.

Mire összegyűlt a szomszédság, a helyi rendőrség ötöde már ott volt és érkezett még két rendőrautó a szomszédos városból is.

Ilyenkor a legártatlanabbnak kinéző szomszéd szokta megkérdezni, hogy mi a baj és segíthetünk-e (nem) és, hogy veszélyben vagyunk-e (nem). 

Az egész csak azért van, hogy megtudjuk, az utcába nemrég költözött és Doyle házát bérlő ápolónőt miért viszi négy megtermett rendőr megbilincselt kezeinél és lábainál fogva egy rendőrautóba.

Persze ezt nem mondhatták akkor meg, de megnyugtattak, hogy veszély nincs, az ápolónő gyereke biztonságban van és gondoskodnak a kutyájáról, aki a letartóztatott egy barátjához kerül. 

- Nem, nem a hölgy egy darabig nem lesz itthon - tette hozzá.

A barátnő megérkezett, elvitte a kutyát, mi felajánlottunk, ha kell segítünk a háznál (be is vittük a kukát és azóta  érkezett csomagokat is eltettük az ajtó elől, hogy ne látszódjon, üres a ház).

Kicsit később jött egy újabb rendőr és egy vontatóautó és ők elvitték a szomszéd autóját is.

Persze mindenkit evett a kiváncsiság. Illetve tudni akartuk, hogy Lucretia Borgiát, Pablo Escobart vagy Al Capóné-t melengettünk-e a keblünkön.

Persze ez Amerika, ahol máshogy kezelik a személyiségi jogokat, mint Európában és ahol teljesen normális hogy bankok és egyéb cégek azonnal eladják a személyes adatainkat mindenkinek, aki fizet érte.

Szóval másnap Ribizli elült a számítógép elé és belépett a megyei rendőrség adatbázisába. Ribizli nem hacker, Ribizli a nyilvános adatbázisba lépett be, ahol szépen listázva ott volt az előző nap összes letartóztatottja.

Keresztnév, vezetéknév, életkör, letartóztató rendőr neve, városa, letartóztatás helye, ideje, rabosítás ideje és a vádak. (Én a neveket kitöröltem a dokumentumból, de ismétlem, ezek nyilvánosak.)

A kódok a fotót lenn (F3, MA stb) az bűncselekmény súlyosságát mutatják. Az F3 az példáut third degree felony. 

Szóval a lényeg: nem egy tömeggyilkos pedofil kábítószerkereskedő a szomszéd. A többi igazából nem tartozik ránk, az magánügy, úgyhogy továbbra is vigyázunk a házra és eldugdossuk a csomagokat.

Gillmore Well

Gillmore Well-ről nagyon keveset találtam. A legtöbb internetes találat egy Gillmore nevű emberre vonatkozott, aki azt mondta, hogy "well". De általában nem a well szó kút jelentésére gondolt, hanem arra, hogy húzza az időt, amíg eszébe jut amit mondani akar: Háááááát...

Olyasmit is mondott, hogy "jól van". De kútról nem volt szó sehol.

Gillmore Wellről azt tudtam meg, hogy a régi kutat valamikor az 1900-as években bevizsgálták és akkor találtak benne rengeteg sót. Ez a telepeseket annyira nem szokta zavarni, SzentGyörgyben is évtizedekig itták az ihatatlan vizet. 

A tanya sose volt nagy: pár ember lakott csak itt és sok tehét (mert ezek szerint a tehén is megnyalja a sót).

A kutat 2012-ben újraástak és a változatosság kedvéért teheneket tartottak itt, de akkor már nem lakott itt senki.

Aztán a víz is elfogyott, a tehenek elmentek burgernek és hely végleg magára maradt.

Ha valaki véletlenól elvetődik ide, az sokszor a helyi népszokásnak megelelően szétlő valamit. Erre a legalkalmasabb az itató.

Érdekes volt, jó volt.

De azt hiszem, egy darabig ide nem jövünk vissza.

Erről a kirándulásról csináltam egy rövid videót, amit itt lehet megnézni.

Méret a lényeg

Ha valakinek kicsi, akkor kompenzál a teherautójával.

Mert ha valakinek kicsi a termete, akkor megemeli a teherautót és jobban lát ki belőle.

Remélem, mindenki erre gondolt.

Amerikai városszervezés egy fotóban

Szóval kik látnak a sétaálóutcára? Hát kik? Hat az autók!

A megszerezhetetlen geoláda

"A régiségbolt mellett" -  olvastam és azon gondolkodtam, hogy mikor vált a régiségbolt régiséggé.

Fillmore általában a hazaút egy fontos állomása: itt olcsóbb a Dél-Utahban drágább benzin. Ami annyival kevesebb, hogy megéri eddig várni. Gallononként ötven cent az nem kevés. Különben is, érdemes ilyen kitérőket tenni, mindig lehet ott valami látnivaló. Amikor most átautóztunk Arizonába az olcsóbb kőolajszármazékért, akkor láttuk a kaktuszokat és a hazajárót. Tavaly, amikor megálltunk Fillmoreben, akkor találtuk meg a kólaurnát.

Most is eddig jöttünk: a falu déli szélén a benzinkútnál hosszú sorok kígyóztak. Az északi végén már senki se volt.

De ha már itt voltunk, elmentem a régiségbol helyére (elfogytak a régiségek? a vevők?), hogy megkeressem a ládát.

Ez egyszerűnek tünt. Annyit írtak, hogy az utcalámpán van.

Meg is láttam lámpán.

Segítek. A lámpatest alatt. Úgy hat-hét méter magasan. Hogy hat vagy hét az mindegy. Lehetne harminc is, nem számítana semmit.

Úgyanúgy nem érem el.

Volt, aki Salt Lake City-ből hozott egy létrát és úgy szedte le. Egy másik, nyolcvanas sporttárs felmászott és utána hosszan panaszkodott, hogy ő már nem fiatal, hogy lámpaoszlopokra mászkáljon.

Én megnéztem és elhatároztam, hogy ezt láttam, de nem találtam meg. A megtalálás, hogy a kezembe fogom és alá tudom írni. Ezt csak láttam.

Integettem neki "helló", aztán visszamentünk a Fiatalúrral az autóhoz, hogy induljunk haza.

Békebeli

Ahogy elnéztem az 1977-es piros MG, láttam, hogy ez még a régi szép időkből van itt.

Nemcsak, mert egy szép, klasszikus autóról volt szó, hanem mert gazdája ott merte hagyni az autót a parkolóban és elment egy nagyot játszani a kutyájával - úgy, hogy benne maradt az indítókulcs.