A naív Ribizli

Ribizli naív és hisz a szakértelemben, ezért legalább négy percig googlizott, hogy megtalalja, hány centi egy “sm” és közben arra gondolt, milyen fura, hogy nem inchben (colban) van. 

Ribizli az iroda

A WizzAir úgy gondolta, hogy online utazási iroda vagyok. 

Ettől ötven százalékkal megugrott a foglalás végösszege. 

Szerencsére észrevettem - mert nem vagyok vak - és mert nem gondoltam, hogy ezek extra adók. És mert tudok olvasni. 

Egyes fórumokon azt írták, ha valaki túl sokat kezd el újra keresni miután kiválasztott egy járatot, akkor csinál ilyent az app. 

Én kitöröltem. Újra telepítettem és szerencsére elfelejtette, hogy én iroda lennék. Mert nem vagyok…

Vagy eltelt egy kis idő és törlődött a “priuszom” vagy az újratelepítés segített. 

Vagy az alkalmazás elhitte, hogy nem vagyok iroda. 

Bagoly a fán

Amint körülnéztem, egyből tudtam, merre lehet a következő geoláda. 

Lelkesen siettünk A fa fele és sajnáltuk, hogy Puppey nincs itt most velünk: sziklarajzokat néztünk és ide kutyák nem jöhetnek be.

A fánál a kincset hamar megtaláltuk, ám közben nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valaki néz.

Valaki meredten bámul rám.

Mivel itt egy fa mögül nehezen tudtak volna figyelni, körülnéztem, hogy honnan nézhetnek.

Hamarosan meg is találtam a leselkedőt, aki szerint én lehettem a betolakodó.

Most kicsit örültem, hogy nincs itt Puppey. Leugatta volna a baglyot a fájáról.

A filmekben ilyenkor jönnek a nagybaglyok és letépik a betolakodó haját. Nálam ezt nehezen lehetett volna megvalósítani alapanyag hiányában.

Talán ezért se jöttek a nagybaglyok.

Mindenesetre gyorsan visszahúzódtam és hagytam a baglyokat tovább sasolni.

Csörgőkígyótanfolyam

- Csörgőkígyótanfolyamra megyünk - magyaráztam Puppeynak.

- A kígyókat fogom tanítani, hogy hagyjanak békén?

- Nagyjából - feleltem.

Puppey két éve már volt csörgőkígyótanfolyamon, de most újra elment, hogy átismételje a dolgokat.

A tanfolyamokat korábban iskolakertekben szervezték, amik tanítási időn kívül közterületnek számítanak, csak valamelyik iskola megtudta, hogy csörgőkígyók grasszálnak a füvön és a diri teljesen kiakadt és megkérte a kilgyók anyját, hogy ezt máskor ne tegye.

Új helyszínt kellett keresni a csörgéshez.

A választás egy közeli falu, Francis játszóterére esett. Azaz a játszótér mögötti rodeó mögötti térre.

Itt épp egy fickó csomagolta el a lovát, amikor Puppey megérezte a kígyó szagát és egyből elindult a másik irányba. Amint a kígyó megcsörgette, azonnal elege lett ebből és visszaszaladt az autóba, ahonnan nem is mászott elő egy darabig.

Szóval két év után is emlékezett a kígyóra.

Vagy az oktatóra.

Murray temető

- Nézd, ide bejöhetsz! - mondtam Puppeynak. Ismét találtunk egy temetőt, ahova lehetett jönni kutyával.

- De nem pisiled le a művirágokat! - tettem hozzá.

- Tilos?

Erre nem mondtam semmit, inkább elindultam megnézni egy enyhén budhista hatást tükröző sírkövet.

Először ráadásul Sawyer helyett Savior-t olvastam.

Csak mi voltunk itt (meg a lakók), Murray temetője jobb volt, mint a közeli park a nemlétező főnök létező szobrával.

Aztán megláttunk egy kosfejes sírt, amiről elsőre nem tudtam eldönteni, hogy egy Baphomet-imádó templomosé vagy egy megrögzött vadászé (az utóbbi).

Mindenesetre, amikor megláttam a sírt spanyolul előtört belőlem a szóvicc: Qué cabrón!

(Nem fordítom le. Nem is tudom.)

Aztán ott volt az ágyu.

Amiről az a pletyka, hogy az első világháború hőseinek olcsóbb volt egy leselejtezett löveget venni, mint szobrászt fizetni.

Aztán megláttuk a szokásos vérnyulakat és inkább elmenekültünk.

Neffs-szurdok északi ága

Remélem, jól magyarítottam a Neffs Canyon North Fork kifejezést.

A Neffs Canyon egy városszéli vadon, aminek északi völgyét nem jártuk még be végig.

- Most se fogjuk? - néztem a ZÁRVA tábla után a szkeptikus Puppey-ra, aki lemondóan visszagömbölyödött székébe.

Aztán eszembe jutott, hogy ez a tábla októberben is itt volt. Meg talán korábban is.

Esetleg a helybeliek így próbálják megakadályozni, hogy az évi ötvenmillió dollár alatt kereső söpredék bűzös lehellete beszennyezze erdőszéli magányukat.

(Az alábbi fotó nem most készült és csak illusztráció, lehet, hogy a ház tulajdonosai évi százötven millánál húzzák meg a határt.)

Mindenesetre nekem gyanús, hogy egy itt lakó vett pár ilyen táblát és kitette az útra. Minden egyes elriasztott hippi nyereség.

Nem is volt senki az ösvényen, amikor elindultunk. (Mert Ribizli KEurópai és már októberben se érdekelte ez a tábla és most májusban se nagyon foglalkozott vele.)

Inkább a kilátást csodáltuk.

Jó, Puppey a fákat, én a kilátást.

Alig másfél kilométer után átkeltünk a patakon és elindultunk felfele. Komolyan felfele.

Igazából az odaút felét már megtettük. Innen már szinte többet kellett felfele menni, mint vízszintesen.

A patakban bőven zubogott a víz és mi egyenesen mentünk fel a tavacskáig.

Csak egy vagy két nimfa hiányzott belőle.

Itt voltak a tizenkilencedik század végén épített vízművek is.

Valahol vannak újabbak is, nekik köszönhető, hogy nyáron a tavacska alatt ritkán folyik valami. Kivéve, amikor Puppey errejár.

Itt a víz java eltünik egy csőben és megy a városba.

Lenn késő tavasz volt, itt késő tél.

Hamarosan havat tapostunk - de csak azért, mert véletlenül letértünk az ösvényről. Kimásztunk a hóból és visszaereszkedtünk egy fenyvesbe.

Egy speciális helyet kerestünk, ahol 2002-ben eldugtak egy geoládát.

Reméltem, nem kell minden gúlát szétszedni - és nem is kellett.

A kincs egy nagy kőtömb alatt volt. 

Úgyhogy a nagy sziklák alá néztünk be óvatosan, nehogy medvét vagy kígyót találjunk.

Először találtunk egy pár alsóneműt (férfi, női), aztán egy, már 2005-ben emlegetett titkos sörkészletet. Hat doboz sör lapult a kő alatt. 

Mivel Ribizli nem sörös, otthagyta a következő látogatónak.

A becsületességet a kincs megalálása jutatlmazta.

Puppeyval elfogyasztottunk egy almaszószt és elindultunk visszafele. Nagyjából olyan volt feljönni és lemenni, mint három kilométert menni fel és le egy meredek lépcsőn, úgyhogy hazafele Puppey nem szkeptikusan aludt a helyén, hanem fáradtan.

Mariachi szemüveg

Az autóból kinéző kutya hangos mariachi-zenét hallgatott. 

Mutattam Puppeynak. 

Megnézt és csak annyit mondott: Nem.