Amerikában minden nagyobb

Amerikában minden nagyobb.

A hashajtó doboza is.

Amiből egyszerre kettőt kell vennie annak, aki NAGYON szorult helyzetben van és hét élete van.

Halloween Horror 2026/6

- "Ghost riders in the sky" - dúdoltam Puppeynak, aki udvarias és dúdolgatásom hallatán nem bújik el és nem dugja be a fülét.

Puppey különben utálja a motorokat és simán le is pisilhette volna, de ezt a kísértetmotort, de nem tette.

Innen is látni, hogy Puppey milyen rendes és hogy én milyen erősen fogtam a pórázt.

Engem a villogó vörös szemek szoktak esti sétáink alkamával halálra rémíteni, de én meg se próbálom lepisilni ezeket a dekorokat, pedig Puppey, aki a póráz másik végét fogja, biztosan nem tiltakozna.

A rengeteg drága és fantáziátlan dekor között soksor fantáziadúsak is vannak, ha nem is olcsók.

Persze nem kell drágának se lenniük, hogy egyediek legyenek, mint a virágfejű csontváz.

Vagy kedvencem, a lepedőkísértet.

Bölényterhesteszt

 - Négy oltást kapnak és elvégeznek rajtuk egy terhességi tesztet - magyarázta az idegenvezető.

- Hogy pisiltetik meg a bölényeket? - kérdezte egy hölgy és hirtelen elképzeltem, ahogy a tehénlányok beosonnak a wc-re és pisilés után számolják a pálcikákat.

- Nem kell pisilniük, manuálisan tesztelik őket - hangzott a válasz, amitől James Herriott állatorvosos könyvei jutottak eszembe és az, hogy a bölénynőgyógyászt is felveszem arra a listára, amint a soha ki nem próbálandó szakmák vannak.

Autó-vizsgáztatás

Megjegyzés: A fotó illusztráció.

Évente el kell vinni az autókat vizsgáztatni és október a kisautó hónapja. Tizenhat éve ugyanoda viszem az autókat, egy pici céghez az autópálya árnyékában, gyalogtávolságra. Ez annyira nem számít, mert ha délelőtt állítok be, akkor szinte senki sincs és egyből sorra kerülök.

Időpontot nem lehet foglalni, az bonyolult lenne. 

A munkafelvevő helység spártai (ez nem azt jelenti, hogy egy Spar berendezéséhez hasonlít), hanem, hogy nem skandináv módon minimalista.

Nem skandináv, azaz nincs dizájn, hanem a lehető legolcsóbb székek állnak a lehető legolcsóbb, idő érlelte lambériával borított fal mellett. A pult mögött nincs szék és a WC-be a felmosószereken át lehet bejutni a pultoson keresztül.

A falon oklevelek és működési engedélyek párhuzamosai nem találkoznak sohasem és még a "legjobb helyi biznisz" oklevél is ferde és hogy mikori, az már lepergett a papírról.

Egy hatalmas táblán árválkodik az árlista, elveszve a több négyzetméteren, mert itt vizsgáztatni lehet (aminek államilag szabott az ára), meg lehet venni hatósági áron a matricát (amit ugyanennyiért kipostáz a hivatal) és - ez a legnagyobb, két éve bevezetett újdonság - olajcserét is csinálnak.

Nincs kiírva, de nem helyhiány miatt, hogy légszűrőt és ablaktörlőt is cserélnek és vagy tíz éve ugyanazok az ablaktörlők lógnak a falon fáradt szögekről.

Egy szekrényen svábkávéfőző áll és még sose láttam, hogy valaki valaha is megkóstolta volna a hideg és állott kávét.

A személyzet valószínűleg Mexikóban felejtette papírjait, még azelőtt, hogy kivégezték Miksa császárt.

De mindenki kedves és tizenhat éve ide járok és azóta se változott semmi. Szerintem a kávé se. Az gondolom szó szerint ugyanaz.

Azt a tizenöt percet meg, amíg elkészülnek, kibírom kávé nélkül.

 

Halloween Horror 2026/5

Már novemberben elkezdte tervezni, amikor igazából még el se pakolta az előző Halloween dekort.

Aztán tíz hónap alatt lassan megépítette.

Mint minden évben.

És mint mindig, most is lenyűgöző.

Még a filmemen is.

Kompenzáció?

Kompenzáció vagy csak egy nagy fenék?

Bölényterelés az Antilop-szigeten

Megjegyzés: A bölénytereléskor a földi halandókat elválasztják a bölényektől. Ezért ebben a bejegyzésben régebbi bölényfotókat használok. Az alábbi fotó pedig a ksl.com-ról származik.

Évente egyszer az Antilop-szigeten szabadon élő bölénycsordát beterelik a karámokba, ahol az állatorvosok egyenként megvizsgálják a bölényeket, hogy egészségesek-e. 

A terelés hagyományos módszerekkel történik hegyen völgyön át: lovasok hajtják maguk előtt az szőrös bocikat a hatalmas karámba.

A lovasok önkéntesek, akik az egész Egyesült Államokból érkeznek, hogy terelhessenek bölényt.

Az önkéntesek fizetnek is ezért: manapság nem mindenhol lehet bölénycsordát terelni, egy átlag ranch-on inkább ridegtartásban élő tehenek vannak

Eddig egy önkéntes hajtó hatvan dollárt fizetett egy helyért, most ezt elemelték száz dollárra. A száz hely nagyjából hat perc alatt telt be.

A száz dollár persze nem költség ahhoz képest, hogy hozni kell a lovat vagy lovakat- speciális lószállító utánfutóban -, sokszor több napot utazva.

Ezek után a száz lovas elkezdi terelni és hajtani a bölényeket.

Ez a terelés mutatja meg, hogy a cowboykultúra az egy ma is létező, élő dolog és nem egy instagram nosztalgia.

Ma is vannak, akiknek van tanyájuk nagy, ridegen tartott tehéncsordával, amiket lóhátról (is) kell gondozni. 

Egy kocalovas nem tudja, mit kell csinálni, egy ehhez nem szokott ló - és lovas - nem biztos, hogy tudja kezelni a helyzetet, a bölények szagát, a terepen megtett nagy távolságokat.

Mindenféle cowboy volt itt. Volt, aki cowgirl volt, volt akinek a felszerelésén látszott, hogy jól karban van tartva, de használt, másik modern nyeregben ültek beépített kulacstartóval.

Páran modern ruhában lovagoltak, de többségben voltak a kovbojkalapok, a nadrágokon rojtosan lobogó külső nadrágok (ha valaki tudná ennek a nevét magyarul, akkor azt megköszönném).

A chaps általában bőrből készült "nadrág", ami a rendes nadrágot és a lovas lábát védi a sártől, tüskéktől. Feneke nincs, csak első része. A chaps a spanyol chaparreras-ból rövidült szóban és nem hosszban.

Szóval nagy élmény volt látni a bölények terelését, mégha messziről is.

A karámokban aztán majd megnézzük őket közelebbről is.