- Vegetáriánus vagyok, csak sültkrumplit kérek és babot - mondta a huszas éveinek elején járó - azaz éppen ülő hölgy Wendover legjobb éttermében, ami CASH ONLY és olyan helyen van, mit kicsit civilizálni kellene ahhoz, hogy ott lehessen forgatni a legújabb Mad Max filmet.
- Mi azt lard-ban csináljuk - mondta a pincér, akin több és nagyobb szakállszőr volt, mint egy orthodox férfi kolostoron. Súlyra pedig simán verte egymaga a kolostort, kutyástól.
Általában a zsír angolul az fat (duck fat a kacsazsír például). A disznózsír az kivétel, a disznózsír az lard.
A szőke lány felnézett alig húsz évének szűzies ártatlanságával és védett gyermekkorának bájos naivitásával és azt kérdezte:
Közel húsz év alatt nem jutottunk el a Middle Canyonban, aminek a felénk eső vége negyven percre van tőlünk, a távolabbi pedig ötventre.
Ennek ellenére sose voltunk - de ezt sok helybeli is elmondhatja magáról.
A Middle Canyon erdélyi méretű fenyveseivel és Magyarországot és a magyar zöldet idéző lombhullató erdeive kétezer ötszáz méterre mászik fel Tooeléből át Daybreakbe az Oquirrh-hegységen át. (Nem, nem gépeltem el, ezt így írják, majd erről valamikor írok bővebben.)
A völgyben természetesen bányásztak valamikor és most ennek a maradványaiba botlottunk bele.
Az expediciónak három célja volt: az egyik, hogy kiélvezzük a völgybeli 25 Celsius fokoz, miközben a városban a hőmérő felülről nyalogatta a 43 Celsiust, sétáljunk Puppeyval, annélkül, hogy belesüllyednénk az olvadt aszfaltba és, hogy megnézzünk pár elhagyott épületnek látszó valamit.
Az elhagyott vízművek láttán már sejtettem, hogy tényleg lesz itt valami érdekes.
Hanem, többek közt, a világ legmagányosabb piros WC-jére egy mező közepén.
A csontszáraz patak nem érdekes volt, hanem inkább szomorú.
Aztán, hogy felfele haladtunk, megláttam valamit a fák között. Egy épület betonalapját.
A betonmaradványokat alaposan kigraffitizték azok, akik idejárnak graffitizni és sörözni.
Ezeket (grafittizni és sörözni) a mormon ifjúságnak külön-külön és együtt is tilos TILOS VERBOTEN csinálnia, úgyhogy az ifjak feljönnek ide bűnözni.
Ezt úgy mondják, hanging around, amit egy falfirkában meg is örökítettek.
Az épület (ezt jöval a látogatás után sikerült kideríteni) eredetileg egy közeli bánya szivattyúháza volt. Majd egy lánycserkésztáboré és végül az enyészet lett.
Azt, hogy a cserkészlányok és cserkészfiúl szivattyúztak-e, azt nem tudom.
A közelben viszont találtam egy kerítéssé átépített reciklált fúrófejet.
Innen egy széles út vitt fel egy meddőhányó tetejére.
Innen nyílt a bánya egyik alagútja, ami a vizet vetette el egy távoli tárnából. Ma ez a víz Tooelébe megy. Az valószínűleg mellékes, hogy ebben a bányában arany és ezüst mellett ólom is volt.
Természetesen benéztünk és egy nagyon szép gerendagyűjteményt láttam benn.
Itt kellett eldönteni, hogy majd próbáljunk-e átmenni a hágón és leereszkedni a másik oldalon a Butterfield-kanyonon át, vagy pedig menjünk vissza, amerre jöttünk és kockáztassunk meg egy tollfosztással járó konfrontációt a vadpulykákkal. (Lásd a lenti fotót.)
Erről a kirándulásról egy hétperces film is készült, amit itt lehet megnézni.
Az ideális köztársasági elnök az, aki nem akar köztársasági elnök lenni.
Ez világos.
Úgyhogy, amikor a Nép választja az elnököt (ami ugye majd garancia lesz arra, hogy az elnök a politikától független legyen -sátáni kacaj), akkor ott lesznek a jelöltek, akik közül egyik se akar elnök lenni. (Most nekem Monty Python legszebb pillanatai jutnak eszembe.)
A vitán majd egymásra licitálnak, hogy ők mennyire nem akarnak elnökök lenni. Vagy el se mennek a vitára. Meg se szólalnak. Nem is jelentkeznek.
Azután a Nép megválasztja azt, aki a legügyesebben vonakodott.
Vagy azt, akinek a legnagyobb a pofája, hogy ő mennyire nem akar elnök lenni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.