Templomtáblák

Gyulafehérváron (majd erről is próbálok hosszabban írni, ha majd lesz nálam laptop) a székesegyházban láttam (felső fotó) hogy kék sapkában tilos bejönni.

Ezt még értettem, nehéz megfelelő piktogramokat találni -bár nekem piros sapkám is van a telefonon.

De hogy miért nem lehet napszemüvegben bejönni, azt nem értettem.

- A románt viszont sokkal jobban értem, mint pár napja! - gondoltam elégedetten a Silentium tábla láttán.

- Non est hic aliud nisi domus Dei et porta caeli - mire eddig eljutottam, már  tudtam, hogy csak rozsdás latinom tört felszínre.

 

Demsusi oszlopfő

Demsus mindig kedves szívemnek. Most a templomkertben sétálva láttam meg valami érdekeset. 

Egy római oszlopfő volt, ami közel eredeti állapotában maradt meg. Nem az oszlopon, hanem a templomkertben, de megmaradt egy ritkán látható része. (Lásd a középső fotó.)

A kőben látni egy fém tüskét (felső kép). Ez a tüske pont beleilleszkedett az oszloptözsön levő mélyedésbe  

Ez stabilizálta az oszlopot. Hogy a kötés erősebb legyen, olvadt olmot öntöttek az oszlopfő tetején levő résbe, ami összekötötte a köveket.

Az oszlopközepébe is öntöttek ólmot (lenti kép), ami jobban összetartotta az elemeket.

Aztán jöttek a vandálok és ledöntötték, hogy kiszedjék belőle az ólmot.

 

Kínzóprogram

Tudom, hogy románul a program szó nyitvatartást jelent, mégse szabadulok a gondolattol, hogy itt valamilyen kínzási “programról” van szó a Kínzás Múzeumában.

 

Darázsdarék

A gyulafehérvári székesegyházban nyugszik Hunyadi László (mind a három).

Az egyik Hunyadinak elképesztő darázsdereka van.

Sok nő ölni tudna egy ilyen derékért - vagy egy ilyen füzőért.

Székely vér

 

A brassói villámlátogatás több találkozót is lehetővé tett.

Közben igyekeztem egy geoládát is megtalálni. 

Ez egy gőzmozdonyon volt eldugva Sepsziszentgyörgyön, ahol én minimum húsz éve nem jártam. (Nem a gőzmozdonyon, Sepsziszentgyörgyön.)

Mivel páran elmentek pisilni, én szóltam Á-nak, amint Zs-ék megjönnek a mosdóból, szóljon és abbahagyom a keresést. 

Miután ezt elrendeztem, kerestem tovább. Úgy tudatom peremén éreztem, hogy úszik az idő, de Zs-ék nem jöttek, mert Á nem szólt. 

Aztán meglett a geoláda, én meg rohantam a találkozóhelyre, ahol ott volt Á és Zs-ék is. 

- Nem arról volt szó, hogy szóltok, amint Zs-ék megjönnek?

- De. Pontosan. Mikor mi visszajöttünk, már itt voltak és azóta nem jöttek meg. 

- Messze van-e Kolozsvár?! - kiáltottam bele a sepsziszéki pusztába és arra gondoltam, hogy a székelyek és klasszikus vicceik (vicceink) egy sajátos gondolkodás vagy esetleg a mi autizmusunk jelei-e. 

Szászhermáni lépcső

 

Szászhermán ott van Prázsmár mellett. Egy másik lenyűgöző vártemplom.

Majd ha lesz billentyűzetem és időm írok róla részletesebben, ahogy Prázsmárról is fogok. Majd.

A mostani látogatás annyiban volt különleges, hogy megláttam egy ajtót.

Jó, ajtót láttam már, de ez az ajtó nyitva volt.

Bevallom, nyitott ajtót is láttam már, de ez a nyitott ajtó a toronyba vezetett és Ribizli tériszonyát vonzzák a toronyba vezető nyitott ajtók.

Mert lehet látni ilyen bonyolult berendezéseket (lásd fenn).

És fel lehet menni egy lépcsőn (ne lásd lenn) a toronyba a haranghoz. (Nem sikerült betenni a harangos képet, most már nem írom újra az egészet.)

A fenti lépcső kétszeri bejárása pedig elvezetett a felismeréshez, hogy ez nem lépcső. Ez oroszrulett.

Prázsmári gondolatok

 

Prázsmárról majd, ha nem egy telefonon pötyögöm a bejegyzéseket, írok valamikor egy csomót.

A szász vártemplomokról végtelenül sok történetet lehet elmesélni, de most csak pár fotóra van időm.

Számomra ezekben a templomerődökben az a hihetetlen, hogy még ma se puszta múzeumok, a múlt megkövült kiállításai. 

A templomot ma is használja a közösség és sok helyen a családok ma is tárolásra használják ősi tárolóikat, aminek ugyanaz a szobaszáma ma is, mint 300 éve.

Szóval ez nem skanzen.

Ez a valóság. Ez a helyik élete