Harminc ezüst

Csak én látom ezt viccesnek?

A múlt kövei - Simpson Springs - CCC

Kora hajnalban kivetett a függőágy, már nem akartam többet olvasni vagy heverészni, gondoltam, kihasználom az időt és megkeresem a Simpson Springs melletti CCC tábor maradványait.

Még alig pirkadt, amikor nekivágtam a pusztának.

A romok nem voltak messze, csak oda kellett sétálni az úton.

A CCC, a Civilian Conservation Corps a világválság idején adott munkát fiataloknak. Roosevelt programja egy nagy infrastrukturális beruházás volt.

A munkások katonai szervezetben táborokban laktak. Utakat, hidakat, vízvezetékeket és olykor WC-ket, menedékházakat építettek, barlangokat tettek bejárhatóvá, de a nemzeti parkok (drága) ékköveinek számító fogadóit is ők építették.

Amikor egy helyen minden munkával elkészültek, a tábort áthelyezték valahova máshova. Minden mozdíthatót vittek magukkal, még a barakkokat is. Ha már nem volt rájuk szükség, eladták őket, csakúgy, mint Camp Topaz barakkjait.

A simpson springsi tábor három éven át működött, mielőtt továbbálltak volna.

Simpson Springsnél sok mindent a helyi vulkánikus kőzetből építettek. Na, ezt nem vitték el, de így se sok maradt a táborból.

Szerettem volna megtalálni az egykori úszómedencét, de csak a ciszterna maradványait találtam meg.

Azt, hogy az egykori Pony Express állomás közelében vezetékes víz van (nem mintha lakna itt valaki is) és ez az egyik legjobb táborhely a West Desert e részének bejárásához, a CCC munkájának köszönhetjük. Persze ők nem turistáknak, hanem állattenyésztőknek és esetleges farmereknek építkeztek. Az ő kezük munkáját dícsérik a közeli Fish Springs műtárgyai is.

Ők építették ki a Pony Express útvonalát is - szintén nem a mai ultrafutók kedvéért - hanem, hogy hozzá lehessen férni az ásványkincsekhez és lehessen utazni Los Angeles felé, egyáltalán, el lehessen jutni világvégi, elszigetelt településekbe.

Egy földkupacnál észrevettem, hogy itt valamikor egy alápincézett barakk állt.

Lehet, jégverem volt.

Vagy valami más.

Egykor körbekerítették, hogy egy gyanútlan tehén (négy vagy kétlábú) bele ne tehénkendjen, de mára a drótkerítés jórészt elporlott a tető egy részével együtt.

A gerendák és falak kisebb javításokkal (ki? mikor? miért? minek?) ma is dacolnak az idővel és várják, hogy valakire rádőlhessenek.

Örültem, hogy még láthattam, ami maradt a táborból és elhatároztam, ha belebotlok máshol másikba, akkor azt is megnézem.

Erről a kirándulásról is készült egy film, ami itt nézhető meg.

Fura megoldások ösvénye - megint a Jordán mellett

A helyiek sose voltak híresek névadási fantáziájukról. 

A Jordán-folyó mellett most West Jordanban sétáltunk.

A folyó eme szakasza arról híres, hogy a farmok helyét pöffeszkedő házak vették át.

A középen emelkedő nyolcszögletű torony gazdája biztos megmentendő királylányokról ábrándozott gyerekkorában.

Az úszómedencés, kosárpályás istállós, patakos lakókomlexumoknál néha láttunk érdekes megoldásokat.

Nem tudtam rájönni, hogy itt miért hagytak egy ekkora lyukat a falban. Talán mert a kőműves egy kocka volt, aki nem tudta elképzelni, hogy lehet egy ilyen teret kitölteni.

Aztán megláttuk a bekerített  kerítést és végképp nem tudtok, hogy ezt ki és hogy gondolta.

Abban is biztosak voltunk, hogy a fenti ház gazdája szeretheti a háromszögeket és az oromzatokat.

Mi a sétát szerettük és azt, hogy be lehet bámulni mások hatalmas, kivilágított házaiba.

Legyen olyan temetésed, amilyent szeretnél

Én azt mondanám, hogy legyen meg az álomtemetésed, de a legyen olyan temetésed, amilyent akarsz szöveg se rossz. Főleg az apróbetűvel: annyiért, amit megengedhetsz magadnak.

Aztán ha nem jó a kiszolgálás, a kliensek visszajönnek és kiverik a balhét.

Musztángok

- Antilop, antilop, antilop! - lihegte Puppey, mire az antilopok harmadik kozmikus sebességbe kapcsolva kilőttek és eltüntek a távolban.

- Pszt - mondtam a Rettenthetetlen Ebnek.

Musztángokat lesni jöttünk ide Clover Springstől és ha vadlovat nem is, antilopot rengeteget láttunk. Amíg Puppey meg nem találta a hangját.

A korábbi itatóhelyek mind csontszárazak voltak és a patások ide, a tavacskákhoz jártak inni.

Mi pedig idejöttünk, hogy tisztes távolból nézzük őket.

Amikor a távolban megjelent egy porfelhő, akkor sejtettük, hogy nem jöttünk hiába.

A négy musztáng lelkesen vetette magát bele a pocsolyába inni.

Vicces volt belegondolni, hogy a vadlovak lábvizet ittak.

Azaz patavizet.

A saját patavizüket.

- Ki a pata vizét issza vizet inni vágyik vissza - morogtam, miközben a musztángok teleitták magukat és beleporoszkáltak a naplementébe.

Film a vadlovakról itt a linken.

Sá-sá-sárkány!

- Sá-sá-sárkány! - mondta a Rettenthetetlen Puppey és rémülten lekushadt a földre.

- Sárkány, nem bánt - nyugtattuk.

- De, veszélyes, repül, fenn és fura. Jaj! - a Rettenthetetlen Eb rémülten menekült vissza az autóba.

A délután szél gyönyörűen emelte fel sárkányunkat a magasba.

Jó volt eregetni fel a magasba és nézni, hogy apró ponttá zsugorodik.

Fura, hogy minden gyerekkönyv tele van sárkányeregetéssel, de sárkányeregetőket és sárkányokat ritkábban látni, mint a szellemes Halloween dekor.

Macerás összerakni, macerás reptetni, de amikor már fenn van a sárkány, senki se akarja abbahagyni, mert nagyon szórakoztató dolog.

Monster truck - Hobbi

- Ez.... - nagyjából ennyit tudtam kinyögni, amikor megláttam a buszt. 

Már voltunk Monster Truck show-n, ahol óriási járgányok mutattak be trükköket és a forgalomban is láttam jórpárszor felspécizett dolgokat, 

Ez... ez a busz azonban mindent felülmúlt.

A munka, a szerelés, a festés mind komoly elhivatottságról tanúskodott. Elszántságról.

Elismerően bólintottam és úgy döntöttem, maradok a sziklarajzoknál és a kavicsoknál.

Bár ezzel a busszal döcögve, de mindenhova el lehetne jutni...