Thanksgiving Point - Karácsonyi fények

Road to Christmat
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Thanksgiving Point karácsonyi fényei annyira híresek Utahban, hogy nekünk is meg kellett nézni őket. A karácsonyi fények vonzóbbak voltak, mint egy újabb karácsonyi képeslap elkészítése a zazzlén vagy a prototukano laringális zárhangkészlet rekonstrukciója.

Elmentünk.
Megnéztük.

Amikor lekanyarodtunk az autópályáról, már láttuk, hova kell menni. Nem a fényeket láttuk, hanem a kocsisort. 7.20 volt. Lassan araszoltunk. A mezőn hosszú, kanyargó fémkígyót vettünk észre - nem a fények voltak, hanem a hozzájuk vezető kocsisor. Lépésben haladtunk, már amikor haladtunk. De leginkább arról volt szó, hogy néha csökkenteni lehetett a nyomást a fékpedálon. Negyven percbe telt, hogy eljussunk a bejáratig. A Thanksgiving Point közönségszervezői mindent elkövettek, hogy szórakoztassanak bennünket: időnként táblákat láttunk, hogy tudjuk, jó uton vagyunk. Amikor már két sorban álltunk, akkor egyszercsak megjelent a Mikukás.

A Mikulás beszélgetett az autóban ülő gyerekekkel, szórakoztatta őket. Mindenkihez volt három kedves szava. Nem több, mert a kocsisor lassan araszolt. Észrevettük, hogy a legtöbb autóban gyerekek ülnek. Némelyikben ment a videó, hogy a fiatalok ne unjálk magukat a hosszú várakozásban.

Háromnegyed óra alatt elértünk a pénztárhoz - jó előre kitáblázták, mi mennyi.

8 dollár egy személyautó. Fizettünk és lekapcsolt lámpákkal behajthattunk a csodák kertjébe.



Láttunk már pár giccses dolgot, de ezt szinte semmi sem múlta felül. Az egész fénykert autós volt. Nem lehetett kiszállni, nem lehetett parkolni, csak menni körbe-körbe és nézni a fényeket, lehetőleg leengedett ablakkal, mert kinn szólt a karácsonyi zene meg a boogie. Mi gurultunk a sorban, lassan, továbbra is a féken állva - hallottam, egyszer se váltott fel az autó, végig egyesben mentünk.



Villanykörte télapók integettek, rénszarvasok bólogattak, medvék stoppoltak, villanyfák világítottak, mi pedig szóhoz sem jutottunk, csak néztünk döbbenten magunk elé a villanykörte mézeskalácsházikók között. Volt egy pillanat, amikor azt hittük, ezt már nem lehet fokozni. Lehetett. Karácsonyi feliratok, képek és jászolok között kanyarogtunk tovább. Egyre inkább attól féltem megdöbbenésemben belecsorgok az előttem cammogóba, ami, tekintve, hogy kistehereutó lökhárítója a mi szélvédőnkkel volt egymagassában, nem tünt biztatónak.

Hihetetlen látvány volt, bár negyed óra alatt körbeautóztunk. Nem álltunk meg rénszarvast etetni, elég volt mára. Elképesztő volt. Ezt látni kellett. Egyszer.