Nagyon jó helyünk lett a felvonuláson. Ez abból is látszott, hogy az eseményeket megnyitó motorosrendőrök bemutatójakor szinte legázolták a lábujjunkat.
Salt Lake County motorosrendőrei mind óriási műbajuszt ragasztottak és abban parádéztak. Utánuk felvonultak Salt Lake City és az országuti motorosrendőrök is.
A motorosrendőrök után következtek a méltóságok, valószínűleg fontossági sorrendben, azaz elől jött a mormon egyház elnöke, szakszóval prófétája, majd négy apostol, utána pedig Utah kormányzója, Gary Herbert. A kormányzó után pár kósza képviselő és a sheriff jött.
Felvonultak a lovassheriffek is, majd régi autók jöttek új gyerekekkel csomagtartójukban.
A szinen végighajtott delizsánsszal Utah Csányi Sándora, a Wells Fargo bank igazgatónője.
Egy ilyen parádé nem lehetett teljes a veterántraktorok felvonulása nélkül, elvégre abban az államban voltunk, amelyik évente a világ egyik legvidékiesebb nagyvárosi vásárát rendezi.
A múzeumszökevény autók és traktorok után egy veterán lovas érkezett. A lovon minden a mormon bevándorlás korabeli volt, kezdve az ezüst díszítésen és a ruhán át valószínűleg egészen a lovasig.
A szorgos helybeliek még a fejnélküli lovast is eltárolták valahol, ő is belovagolt. A fejnélküli lovast a lócitromseprők profi csapata követte. A háromfős team-et Utah egyetlen kisállatok és háziállatok potyadékának begyűjtését végző cége bocsátotta a felvonulás rendelkezésére.
Az alakulat villámgyors kvadokon érkezett, egyik hozta a vödröt, a másik a lapátot és a harmadik, a csinos lány tartotta a lábát, hogy megállítsa a guruló lócitromot és, hogy a lapátos könnyen felszedhesse.
A fejnélküli lovas valószínűleg jobban látott, mint az óriási vonuló motorosplatformok sofőrjei, akiket külön irányzó kísért, akik szólt, ha eléje tévedt egy lócitrom vagy egy elbambult bohóc.
Az óriási platformokat vagy cégek vagy egyetemek vagy egyházközségek szerelték fel és az önkéntesek néha több száz munkaórát áldoztak a projektre.
Az egyházközségek megcsillogtatták a kívülállók számára nem mindig érthető belső mormon humort is, aminek láttán a beavatottak valószínűleg közel halálos nevetőrohamot kapnak, a nem mormonok meg nem értenek semit.
Persze nemcsak mormonok vonultak, itt voltak például a Szabad Tongai Egyház hívei is, saját rezesbandájukkal.
Innentől kezdve egymást váltották a platformok és a rezesbandák és a réztelen bandák.
Mondjuk amikor félmeztelenül átvonult Tarzan a szinen, az feldobta a leülő hangulatot, de utána egy darabig megint platformok és rezesbandák jöttek.
Újabb üdítő pillanat volt a utahi második világháborús veteránok megérkezése, majd a koreai háború veteránok felvonulása korabeli teherautókon.
A tengerészgyalogos hadastyánok nem voltak hajlandók a hadsereg teherautóira felszállni, így restauráltak nekik pár tengerészgyalogos szállítójárművet. (Gyalogosszállító jármű, jó szó.)
A motorizált kutyás hadosztály még feldobta a hangulatot.
Innentől kezdve azonban már csak rezesbandák és platformok jöttek sűrű sorokban. Mi pedig félig megsülve mentünk az autóhoz, a maradék platformokat és rezesbandákat meghagyva a helyi vájtfülű közönségnek és hazatértünk.