Havas hegycsúcsot képzeltem magam elé, zöld lombokkal, kék éggel. Megnyugtató látvány volt. Pihentető.
Kicsit sűrű napként indul, de nem volt bonyolult.
- elvinni egy cuccot reggel
- elmenni Yodával sétálni
- ebédelni, főzni
- kimenni a reptérre L-ért
- egyre elmenni a cuccért
- elmenni Provóba a maratont futó Ribizliért
Minden tökéletesen ment, amíg le nem parkoltam a Mesterrel és elindultunk a Detention Bason Parkban fákat keresni.
És ekkor elsétáltam az autó hátsó kereke mellett.
Úgy éreztem, leperzseli a lábam.
Megérintettem. Tojást lehetett volna rajta sütni. Strucctojást.
Kezdett elfüstölni a fék.
Néztem a levegőbe magam elé, aztán gyorsan, határozottan megállapítottam, hogy cselekedni kell: elmentünk sétálni.
Séta után óvatosan hazafüstöltem, Yoda sértődötten elvonult, aztán leparkoltam a villamosmegállóban. Természetesen javították a sineket, így vártnál lassabban döcögtünk ki a reptérre. Közben lefoglaltam egy autót a reptéren és mire L gépe leszállt, már megvolt a bérautó.
Az autóval hazamentünk, főztünk, ettünk, elmentem a bérautóval a villamoshoz, átültem az autónkba, elmentem a vele a szervízbe, onnan eldöcögtünk a villamossal a parkolóba és visszaültem a bérautóba és elhoztuk a csomagot és mentünk Provóba a poszt-maraton Ribizlit begyűjteni. Az évezred esőjében.
Minden tökéletes volt.
Az autót megcsinálták, a dolgok működtek mindaddig, amíg a megszerelt autóval leparkoltam egy parkolóban Park City mellett.
Amit ekkor tökéletesen összetörtek.
Folyt köv.
Tessék hegycsúcsokra konvenrálni. Az megnyugtat.
3 megjegyzés:
Nem a te napod volt :(
Osszetortek az autotokaaat????
Ziebi, hát nem.
TM, össze :(
Megjegyzés küldése