Target ruin

Hajnali madárüvöltésre ébredtünk.

Kicsit tartottunk attól, hogy az út mellett nem lesz nyugodalmas éjszakánk. De lett. Este hat elôtt ment el az utolsó autó. Azóta csend volt. Csak a madarak kiabáltak úgy, hogy nem lehetett tôlük aludni.

Reggeli rituálénk közben se hallottunk autót és ez nem változott az indulásig.

Átálltunk as ösvény jelöletlen kezdetéhez. (A szinte szamizdatban terjedô leírás szerint 100 méterrel a tábla elôtt kellett parkolni.) Innen egy jelöletlen ösvény vezetett a szurdokvölgy aljára.



Ligetes erdôben jártunk egy patak partján. Ez a patak alaposan megáradhat esőzések alkalmával, legalábbis így gondoltuk a fákon fennakadt uszadék láttán.



Innen kellett valahol balra fordulni. Több ösvény vezetett ki a völgyből, mindegyik valami érdekes helyre (vagy olyanra, ahova az első látogató tévedésből ment és azóta rendszeresen mások is követték nyomait, remélve, hogy bizonyára egy érdekes helyre vezetnek).



Két út is vezetett a Target ruin-hoz. Az első ösvénynél fel kellett volna mászni egy sziklafalon. Mivel Yoda kijelentette, hogy neki teleszkópos póklábai ugyan vannak, de ő nem pók, ezért a másodikon indultunk el, amin elsőre simán túlmentem, “biztos egy vascsapás”, gondoltva.

Nem az volt.



Miközben az omladékony vörös homokon felfele küzdöttem magam - azaz álltam egy helyben, miközben a homok folyt le a lábaim alatt, arra gondoltam, hogy úgy 10 méterrel Butler Wash elôtt parkoltunk. Az ösvény a vízmosással párhuzamosan indult és a Butler Washnak nyomát se láttuk. Valahogy ezek a mély völgyek össze-vissza tekeregnek egymás mellett.

A majdnem függőleges homokfalon való mászást felváltotta a majdnem függőleges sziklafalon való mászás. Mikor felléptem az utolsó kőre, hátizsákom oldalzsebéből kicsusszant a vizesüveg és bucskázva elindult lefele. Ez eldöntötte a visszautat: most nem akartam lemászni érte, de itthagyni se akartam.

Pár újabb lépés és beértem egy oldalkanyonba. Balra nézve láttam, hogyha mégis a pók-útvonal mellett döntünk, már rég ittlehettünk volna sokkal kevesebb mászás után.

Jobbranézve aztán elfelejtettem a homokkal teli bakancsot, az elvesztett vizesüveget és a meredek kaptatót. Ott volt pont felettem a rom.



Balra fenn ott volt a másik rom.



Meg a harmadik. Ismét egy kanyon végén jártunk, mint pár napja a Monarch cave-nél.



Olyan volt, mintha nem csak kísértetek lennének itt.



Teljesen ép volt, a gerendák ott voltak, ahova a mesteremberek kilencszáz évvel ezelőtt betették őket.



A vakolat jórészt lekopott a falakról, egyébként akár most is lakhattak volna benne. Talán azért volt ennyire ép, mert felszerelés nélkül nem lehetett bejutni a romok közé. Amennyire tudom, legalább száz éve nem is próbálkozott ezzel senki.



Elindultunk felfele egy vízmosáson, hogy benézzünk a házak közé és, hogy megnézzük a másik sziklaüreget. Ebben nem laktak, itt dolgoztak. Egy harmadik, sokkal kisebb barlangban magtár maradványait véltem felfedezni.



Leültünk egy sziklára és élveztük, hogy mienk a világ.

Dinovadászat

A dinoszaurusz-nyomokat szerettük volna este megnézni Butler Wash mellett.

Itt táboroztunk le és még volt vacsora után egy óránk az alkonyatig.

Tudtuk, hogy a lábnyomok a Butler Wash mellett vannak, de nem a nagy romoknál, hanem a vízmosáson átívelô hídtól keletre egy földúton.

Négy ilyen utat számoltunk meg.

Az erdôgazdasági út számát tudtuk (mert készültünk). De gps koordinátáit nem és az offline térképet se töltöttük le. (Mert nem készültünk rendesen.)

A helyi természet- és örökségvédelmi szokásoknak megfelelôen nem volt óriási tábla az út mellett, hogy “dinolábnyomok”. Kicsi tábla se volt.

Erre számítottunk.

Arra azonban nem, hogy az erdôgazdasági út száma se volt kiírva sehova.

Elindultunk az elsô lehetséges úton. Nem az volt.

Követtük a másodikat. Elsô kanyar jó. Második jó. Kiszállunk. Elindulunk. Nem ez az.

Húsz perc napvilág maradt és két lehetôség.

Feldobtunk egy pénzt.

Vesztettünk.
De most már pontosan tudjuk, hova kell menni legközelebb.

Ellentmondás

Csak szerintem ellentmondás, hogy egy Leatherman szerszám neve FREE és 59.95 dollárba kerül?

Princess Alice

Princess Alice (vagy Aliz) akkora volt, mint egy elefánt. Mert egy elefánt volt. Az első ormányos, aki a 12000 éve kihalt mamutok után elvetődött Salt Lake Citybe.

Egy vándorcirkusz hozta 1916 körül.
A princesst valami perverz oknál fogva Theodor Roosevelt lányáról nevezték el.

A gyerekek imádták és a mormonoknak már akkor is sok gyerekük volt. A gyerekek nem akarták, hogy Princess Alice tovább vándoroljon a cirkusszal és összedobtak 3000 dollárt (ma 70000$), hogy vegyék meg Alice-t.

Megvették.

Ekkor már volt Salt Lake Cityben állatkert, 137 dollárbol csinálták pár évvel korábban és volt benne két mókus, két róka, pár madár és óriási szenzációt jelentett, amikor szereztek két szarvast is.



Az állatkert a városi parkban volt, a Liberty Parkban és itt építettek Alicenak egy házat. (A közelben talán áll is egy új szobra egy kertben.) Amiből rendszeresen megszökött és bejárta a várost és kiette a répat a mormonok veteményéből és felmászott a nem mormon negyedbe és szerette leszaggatni a kiteregetett ruhával teli szárítóköteleket.

Végre volt mit írni az újságokban, ahol rendszeresen közölték, merre jár Alice.

Egy gazdag helyi család, a Hoggle-ék segítettek megoldast találni, egyik birtokukat patakkal, prominens helyen, az Emigration Canyon bejáratánál, szemben a This is the Place-szel felajánlottak a városnak, hogy ott legyen az igazi állatkert. (Az Emigration Canyon a mormon Vereckei hágó.)



Az állatkert ma is itt áll és az akkor harminc feletti Alice békésen leélt ott még több, mint negyven évet és csak egyszer szökött el: akkor kitépett egy fát tövestől, lehet, mert zavarta a madárzaj és visszament kifutójába többet nem szökött el.

Útelágazás az égen

Vajon ez egy Y-forduló volt?

Monarch Cave

A szokásos.
Egy jó földút, ami időnként járhatatlan csapássá válik.
Vagy homoktengerbe fullad.
Vagy egy időre megszakad és az anyakőzeten megy tovább.

Letérők, ahol nem jelölik, hogy hova lehet letérni.

A megfelelő (jelöletlen) letérő hirtelen egy árokban ér véget.

Na, ott tessék parkolni, aztán a jelzetlen ösvényen lehet is elindulni. Ja, az ösvény elejéhez tessék átgázolni pár borkon.



Innen kezdve könnyű. Könnyebb. Az ösvény egy vízmozás alján kanyarog, néha érdemes kimászni, hogy kikerüljünk pár sárosabb részt. Sajnos sose lehet tudni előre, hogy egy valami ismeretlen (és valószínűleg) érdekes helyre vezető mellékútról van szó, vagy egy mocsár kikerüléséről.



De az ösvény jórészt árnyékban kanyarog hatalmas fák alatt a Comb ridge fele.



Idővel egy zsákutcába érünk, a kanyon végén (vagy elején) mély tavacskába csobog a víz. Fenn, a sziklafal üregeiben lapul a falu. Vagy kisváros.



A Monarch Cave.



A kordonnal körbekerített bozót volt a falu szemetese, ne tessék rálépni.



Az ösvény egyre meredekebb, itt ésszel kell mászni, arra, amerre kevésbé meredek.



Itt egy kidőlt farönk mellett egy régi lőszeresláda hever. (Kinyitása felér egy inteligencia-teszttel.) A ládában mindenféle hasznos info lapul a helyről. A farönkre ülve érdemes átnézni, fel-felpillantva az elhagyott városra. Ha enni akarunk, itt érdemes, de jobb még kijjebb, távolabb a romoktól. Nem kell rágcsálókat ideszoktatni. Egy hosszú korty víz viszont mindenképp jól esik.



Előre fenn ott a párkány. A párkányon pedig ott a falu. Először jön a munkaterület, ahol kukoricát őröltek, kőeszközöket pattintottak, tenyérlenyomatokat hagytak a falon.



Rengeteg szemetet hagytak itt. A földön cseréptörmelék, ezer éve lerágott kukoricacsövek, nyílhegyek hevernek.



Néhol összeszedtek pár darabot és "kiállították" egy-egy sziklára a kicseket, de ha figyelünk a kőtörmelékre, a porra a lábunk alatt, könnyen kiszúrhatunk cserépdarabokat, szerszámokat.



Ne régészkedjünk, nemcsak azért mert tilos és keményen büntetik. Azért vigyázzunk rá, hogy más is felfedezhesse ezt a helyet. Hogy más is rácsodálkozhasson a kőszerszámokra. Cserepekre.



A falnál kidobott, eltört őrlőkő. Mélyedések jelzik, hol dolgoztak egykor szorgos kezek.



Innen lehet óvatosan bejutni az alkóvba - ha valaki akar. (Csak óvatosan, az utolsó pár méter mély törmeléken át vezet, ha valaki megcsúszik, hosszú az út lefele és nincs rá garancia, hogy a tavacskába pottyanunk.) De talán jobb kívülről nézni az elhagyott városkát. Ha odafigyelünk, láthatjuk az izzadó szentléleket, amint kétségbeesetten tartja egybe a falakat. Maradjon meg a Monarch cave másnak is.



Látni, hol volt az alkóvót elzáró, mára leomlott fal és teleobjektívvel be lehet kukucskálni a romokhoz is.



Hátranézve pedig látni, honnan jöttünk.



És azt, hogy a város rég elporladt lakói merre jártak. A fenti fotón tessék keresni az ösvényt.



A fentin a megfejtés.



Az ösvény alatt magtár és további romok várnak.

Ha pedig visszaindulunk, magunk mögött hagyva a vízcsobogást, a várost és a barlangot.

Mammut a folyóparton

Szeretem a San Juan folyót. Partjain hirtelen zöld galériaerdő színezi a vörös sziklákat és a kék eget.



Eredetileg egy romot néztünk volna meg a folyó bal partján, de inkább átírtuk a programot: a romhoz homokon át kell autózni és nemrég esett. Inkább sziklarajzokat kerestünk a Sand Island mellett.

Sand Islandnál ma általában kenukat bocsátanak vízre és elindulnak a San Juanon lefele. Minket a hajózás kevésbé érdekelt, de a sziklarajzokat nem akartuk kihagyni. Egy részüket láttuk már sok éve, de most további rajzokat kerestünk. Meg egy mammutot. Esetleg kettőt. Meg néhány Kokopellit.



A homokos ösvény optimistán kanyargott az árnyékban a sziklafal tövében.



Ott voltak a sziklarajzok, egy kilométeren át, talán tizenkétezer évet felölelve. Mert az egyik sziklarajzon egy mamut van.



Már ha ő egy mamut és nem egy elborult harkály  absztakt alkotása.

Szerintünk mamut.

Romok Bluff felett

Great house-nak nevezik a Chaco kultúra hatalmas épületkomplexumait. Lowry pueblo és a Yucca house központi épülete például egy great house.



Meglepve olvastam, hogy Bluff felett is van egy ilyen great house.



Helyesebben volt. Most már csak a részben kiásott földhalom emelkedik a városka feletti dombon. Természetesen az utat semmi se jelöli.



"Ha arra mész és ott elkanyarodsz balra, az az út az, ami felfele megy. Ha látsz egy házat koponyákkal, már majdnem ott vagy".



Megtaláltuk.
A helyszínen volt egy információs tábla árnyékolóval és egy térkép és sok szöveg.



Meg pár szalmává aszalódott fű által borított bucka.



Csend volt itt fenn. Lenn látszott a San Juan folyó és a városka, de a civilizáció zajai nem hatoltak fel idáig.



Egy nagy tál alakú mélyedést láttunk. Az volt a kiva. Az L alakú domb előtt volt a plaza. Lenn, mesessze volt a folyó. A falu a domb tetején volt, fenn a biztonságban.



Egy helyen feltárták a dombot és benn ott volt tökéletes épségben a régi falazás.



Yodának nem tetszett:
- Itt semmi megjelölnivaló nincs!

Úgyhogy elindultunk oda, ahol voltak fák, árnyék és folyó.