Dinoszauruszok lábnyomában

Az Üveghegyen és a mormon erődökön is túl már dinoszauruszok járkálnak.

Puppeyval errefele már láttunk dinónyomokat. Gyakorlatilag bárhol lehetnek nyomok, csak valakinek beléjük kell botlani.

Puppeyt az összes szaurusz hidegen hagyta: nem voltak kukásautók, hogy féljen tőlük és nem lehetett megenni őket.

Bezzeg a rágcsálókat lehetett nézni - messziről.

- Ne menj a lábnyomokhoz! - szóltam rá az ebre - Dinoszauruszra lépni tilos!

Puppey és a dinónyomok

- Menjünk! Menjünk sétálni - bökdösött egy nedves orr. Ha már nem húzta volna le rólam korábban, most a fülemre húztam volna a takarómat.

- Sétálni!

Puppey nagyon akart menni. 

Felcsatoltam rá a pórázt és kikkászálódtunk a sátorból.

Még alig pirkadt, de a nap már aranyló vörösbe öltöztette a sziklákat.

- Milyen dinoszauruszok? - szuszogott Puppey felfele az ösvényen, ami igazából Silver Reef-be vezetett, de addig nem akartunk elmenni.

- Mindjárt ottvagyunk! - sokkal könnyebb volt most a sziklákon szökellni. Yodával mi majdnem megsültünk, amikor erre jártunk.

- Az ott mi?

- Dinoszaurusz-lábnyom - magyaráztam türelmesen Puppeynak.

- Megrághatom?

Dinoszaurusz lábnyomok nyomában

Nyolc éve már, hogy a napfogyatkozás alkalmával nem találtuk meg a dinoszaurusz lábnyomokat a Parowan Gap-nál.



Most eljött az idő, hogy újra próbálkozzunk.



Sok minden megváltozott nyolc év alatt.



Például épült egy parkoló (arrébbtettek pár sziklát) és letettek egy táblát (Dinoszaurusz lábnyomok). Ez sokat segített korábbi kudarcunk elemzésében. Vaslogikával kitaláltuk, hogy 2012-ben azért nem találtuk meg a dinoszauruszokat, mert rossz helyen kerestük őket.



Most bíztunk abban, hogy sikerrel járunk.

Egy valamivel nem számoltunk, azzal, hogy májusban a szikláfal előtt dinoolvasztó hőség van.

Yoda főleg inni akart és árnyékot keresni. Árnyék azonban nem volt. Még a sziklatömbök alatt sem.



Az árnyékhiány mellett mi a dinoszaurusz-ösvény egy másik nagy hiányosságát is felfedeztük: az ösvény arrafele vezetett, ahol voltak lábnyomok, de azokat nekünk kellett megtalálni a sziklákon.



Mivel minden szikán dinolábnyomokat sejtettek az errejárók, rengeteg ösvény volt. Lábnyomoktól függetlenül érdemes volt követni őket, mert általban valami érdekes helyre vezettek.



Vagy lábnyomhoz. Vagy nem.



Vagy karomhoz. Vagy nem.



Az volt bennük az érdekes, hogy sok dinoszaurusz lábnyom, amit láttunk, az negatív volt: egy lenyomat. Egy bemélyedés. Ezek viszont évezredek alatt "kiöntött" lábnyomok voltak. Már amelyiket megtaláltuk.

A többit eltettük nyolc év múlvára. Addig talán kitaláljuk, hogy az út végén talált, kifejező üzenetet hordozó tábla mit mondhatott. Talán azt, hogy Tilos az Á. Vagy, hogy merre vannak a dinók.

Dinovadászat

A dinoszaurusz-nyomokat szerettük volna este megnézni Butler Wash mellett.

Itt táboroztunk le és még volt vacsora után egy óránk az alkonyatig.

Tudtuk, hogy a lábnyomok a Butler Wash mellett vannak, de nem a nagy romoknál, hanem a vízmosáson átívelô hídtól keletre egy földúton.

Négy ilyen utat számoltunk meg.

Az erdôgazdasági út számát tudtuk (mert készültünk). De gps koordinátáit nem és az offline térképet se töltöttük le. (Mert nem készültünk rendesen.)

A helyi természet- és örökségvédelmi szokásoknak megfelelôen nem volt óriási tábla az út mellett, hogy “dinolábnyomok”. Kicsi tábla se volt.

Erre számítottunk.

Arra azonban nem, hogy az erdôgazdasági út száma se volt kiírva sehova.

Elindultunk az elsô lehetséges úton. Nem az volt.

Követtük a másodikat. Elsô kanyar jó. Második jó. Kiszállunk. Elindulunk. Nem ez az.

Húsz perc napvilág maradt és két lehetôség.

Feldobtunk egy pénzt.

Vesztettünk.
De most már pontosan tudjuk, hova kell menni legközelebb.

Yoda vadászik

Meleg volt. 

Tûzött a nap. 

Elhagytuk a Red Cliffs oázisának hûs árnyékát és a meredek hegyolsdalon másztunk felfele. 

Aztán egy kanyar után ott volt. 

- Yoda, mit gondolsz? - mutattam az óriási nyomokra a sziklákban. 

A Mester megszaglálta a nyomot és felállította a diagnózist:

- Óriáscsirke.

Dinoszauruszok nyomában

- És hol vannak itt a dinoszaurusz-nyomok?
A sziklatörmelék borította lejtôn valahol egy sziklán volt pár lábnyom a Colorado fölé magadodó szirteken.

Eddigi dinolábnyom-vadászataink Parowan mellett és Silver Reefnél csúfos kudarcba fulladak. Reméltem, itt csak meglátok valamit, amit nem Spielberg ötölt ki.

A lejtô azonban nem sok jóval kecsegtett. Pár száz évet el lehetett volna tölteni keresgélessel a sziklâk közt.
Szerencsére gondos kezek kihelyeztek egy fotót, hogy a hozzánk hasonló vaksi amatôrök is megtalálhassák a megkövült nyomokat, referenciapontnak a pottyantós WC-t használva.



Lefotóztam a fotót és megkerestem azt a helyet, ahonnan készült. Ekkor már gyerekjáték volt beazonosítani a nyomok helyét.

- Én nem vagyok zerge.
- Én sem.



Ebben maradtunk és nem lábatkankodtunk ott tovább.
Lógó orral indultunk tovább, amikor észrevettem, hogy az út közelebb kerül a leszakadt párkányhoz, amit a dinók összetapicskoltak pár millió éve.

Tényleg ott voltak.



- Szétcincálhatom ôket? - kérdezte a Mester.
- Nem.
- Akkor menjünk.

Mentünk.