Magánszobrok 2 - Az elefánt

- Egy elefánt! - kiáltottam fel.

- Vezess és ne elefántokat nézegess! - szólt rám Yoda - Ha nézegetni kell, itt vagyok én!

- De ott egy elefánt!

Nem tudom, hogy a Liberty Park melletti szobor Princess Alice-t ábrázolja-e. Utah első elefántja (a mamutok óta) egy ideig itt lakott, mielőtt felköltözött volna az új állatkertbe.

A szobor kétségtelenül egyedi alkotás, a késői rozstatemető-stílus ékköve. Nekem tetszett bár annak is örültem, hogy nem egy szomszédom kertjében áll.

- Nézzük meg! - mondtam Yodának.

- Felesleges, magasan van!

Princess Alice

Princess Alice (vagy Aliz) akkora volt, mint egy elefánt. Mert egy elefánt volt. Az első ormányos, aki a 12000 éve kihalt mamutok után elvetődött Salt Lake Citybe.

Egy vándorcirkusz hozta 1916 körül.
A princesst valami perverz oknál fogva Theodor Roosevelt lányáról nevezték el.

A gyerekek imádták és a mormonoknak már akkor is sok gyerekük volt. A gyerekek nem akarták, hogy Princess Alice tovább vándoroljon a cirkusszal és összedobtak 3000 dollárt (ma 70000$), hogy vegyék meg Alice-t.

Megvették.

Ekkor már volt Salt Lake Cityben állatkert, 137 dollárbol csinálták pár évvel korábban és volt benne két mókus, két róka, pár madár és óriási szenzációt jelentett, amikor szereztek két szarvast is.



Az állatkert a városi parkban volt, a Liberty Parkban és itt építettek Alicenak egy házat. (A közelben talán áll is egy új szobra egy kertben.) Amiből rendszeresen megszökött és bejárta a várost és kiette a répat a mormonok veteményéből és felmászott a nem mormon negyedbe és szerette leszaggatni a kiteregetett ruhával teli szárítóköteleket.

Végre volt mit írni az újságokban, ahol rendszeresen közölték, merre jár Alice.

Egy gazdag helyi család, a Hoggle-ék segítettek megoldast találni, egyik birtokukat patakkal, prominens helyen, az Emigration Canyon bejáratánál, szemben a This is the Place-szel felajánlottak a városnak, hogy ott legyen az igazi állatkert. (Az Emigration Canyon a mormon Vereckei hágó.)



Az állatkert ma is itt áll és az akkor harminc feletti Alice békésen leélt ott még több, mint negyven évet és csak egyszer szökött el: akkor kitépett egy fát tövestől, lehet, mert zavarta a madárzaj és visszament kifutójába többet nem szökött el.

A jó recept

Double Apple Pie
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja kerestem egy receptet és rengeteg minősíthetetlen leírást találtam.
Sok-sok receptet olvastam, valamennyivel kevesebbet megcsináltam több-kevesebb sikerrel. Volt ami után az összes ujjunkat leszopogattuk, máskor meg Yoda undorral bemenekült a másik szobába.

Sok recept és szakácskönyv szerző pár apróságot elfelejt. Az egyik ilyen apróság, hogy a világ változik. Nem arra gondolok, hogy az erkölcsök romlanak, fogy az olaj és a kőbalta feltalálása óta romlik a gazdasági helyzet. Hanem arra, hogy egyrészről manapság nagyon kevesen nőnek fel konyhában. Tehát a főzés egy csomó misztikus varázslatszóval lepi meg a kezdő szakácsot. Megfuttatjuk. Megdinszteljük. Megpároljuk. Bepanírozzuk. Manírozzuk. Hogy csak első konyhai rémálmaimat meséljem el. Aztán blansírozzuk, lepirítjuk zsírjára, dekantáljuk. Irdaljuk (annak a kezét, aki ilyeneket mond, azt).

Ha a kezdő mindezen átrágta magát és nagy nehezen megtudta, melyik varázsszó milyen rusnya féreg megigézésével jár együtt és még nem ugrott le a Mekibe ebédelni, felbukkan a következő ellen.

A kész tésztát sütőben megsütjük.

Ennyi.
Nem cifrázzuk. Semmi előjáték. Csak durr bele a közepébe.
Megsütjük.
Esetleg előmelegített sütőben megsütjük.

Pletykás vagyok. Mindig az érdekel, ki, kivel, mikor, hányszor.
Azaz mondja meg szépen a szerző, hány fokon és mennyi ideig.

Tudom, amikor az ősszakács lemászott a fáról, akkor még tábortüzön csinálta hortobágyi palacsintát, de elárulom, a gáztűzhelyek tekrentyűje segítségével egész pontosan be lehet állítani a hőmérsékletet. Sőt, elektromos sütőben még pontosabb értékekkel lehet operálni.

Ilyenkor mondják, hogy ezt az ember érzi. Megmondom, mit érez az ember: a szálkát, ami belemegy az ujjába. Száz sütemény után a profi szakács bekötött szemmel és zsebre dugott kézzel, a fenekével állítja be a gombokat és ellenőrzi a hőmérsékletet. Addig nem.
Nem a saját káromon akarom megtanulni és szegény érzékeny Yoda füle hallatára nem mondok csúnyákat.



Ezért népszerű Jamie Oliver, ezert szeretik a Joyt. Nem misztifikálnak. Tudják, sok ember életéből ez kimaradt és más készségeket sajátított el helyette, pl tud bánni a számítógéppel. Megmondják, ezt csinálod, annyit beleteszel, ilyen melegre állítod. Megeszed. Kész.
Aztán pár év után megy magától és nem kell bötű szerint követni a használati utasítást. Addig kell ez a mankó.

Szóval, mindenkinek, akik ilyeneket írkál, ajánlom az elefántormány receptjét:

Végy egy elefántormányt (vigyázz, a legtöbb elefánt nem adja könnyen az ormányát), kapd fel és fűszerezd könnyedén ízlés szerint megfelelő fűszerekkel, majd süsd meg.

Kész!