Találoskérdés - Mi lehet ez a hely?

1. Kisvárosi (Eureka) kávézó terasza.
2. Mormon templomkert.
3. Harley davidson felszerelést és kiegészítőket árusító bolt terasza.
4. Szuvenírbolt Eurékában.

Az 55-ös épület

- Gyere!

Fél perccel korábban ültem be az autóba, hogy az olvadásig hevült járgányt lehűtsem.

Kikapcsoltam az AC-t és visszaléptem a forróságba.



- Nyitva van!



Megszaporaztam lépteimet. Az 55-ös épületet sose láttuk nyitva, pedig amikor az egyetemi menzára mentünk, mindig megkukkoltuk.



- Igen, ritkán vagyunk nyitva - erősítette meg a Fort Douglashben dolgozó múzeológus - pontosan évente egyszer.
- Ma?
- Nem, ez egy különleges alkalom. Az igazgatónak jönnek vendégei. Egyébként helyre kéne majd àllítani az épületet.



Teljesen igaza volt. Az épületre ráfért egy alapos felújítás.



Az 55-ös épületben nem UFO-kutatással foglalkoznak, hanem ez volt az 1800-as évek második felében a Mormon-háború után a hadsereg postamesterének a háza. Késôbb tisztilakás volt egészen 1979-ig. Az ágy alatt még ott voltak az eredeti Amazon dobozok, amibe a polgárhábrú idején rendelték a pattogatott kukoricát.



Ahogy mászkáltunk a recsegő padlón, néha attól féltünk, hogy beszakadunk a pincébe a rejtett csapóajtón át.



1880-ban ez egy nagyon menő lakás lehetett. 1979-ben kevésbé. De legalább megmaradt nagyjából olyannak, amilyen eredetileg volt az első postamester korában.

Klub a könyvtárban

Jó dolog könyvtárba járni és ott böngészni. Mindig találni valami érdekeset.



Coffee and Chocolate Society - olvastam a faliújságon.



- Ez az igazi könyvtár! - derültem fel.



Aztán eszembe jutott, hogy a könyvtár neve a környezô városnegyed után Marmalade.

-Tökéletes!

Halls Crossing

Szerettem volna úszni egyet Halls Crossingnál, szemben a bullfrogi stranddal.

Itt majdnem mindig jó az idő.

Most majdnem volt: beborult és q hűvös szél elfújta a fürödhetnéket.

Még nem tudtuk, ez a szél havat is hozott nagyobb magasságokba.

Jó lett volna itt fürdeni: amikor nem jár a komp, Halls Crossing sokkal nehezebben megközelíthető, mint a Colorado (Lake Powell) másik oldalán levő Bullfrog.

Ilyenkor Halls Crossing mindentöl messze van.



Bullfrogban ehhez képest nagy élet volt, amikor négy éve ott voltunk a lakóbusszal.

Senkit se láttunk.

Talán kihalt az emberiség?

Hajók se úsztak a vizen. Nem táborozott senki a kempingben. A bolt ajtaján rögtön jövök táblát zörgetett a szél.

Türelmesen vártunk egy, a gázfőzőn elkészített kávét hörpölve.

A boltos idővel előkerült:
Csak nem romlandó holmink van - szabadkozott.

Sajnos a csoki is romlandónak számított. Volt ehetetlenül sós keksz és ehetetlenre száradt csokis keksz.

Nekem semmi? - lebegtette meg füleit Yoda.
Semmi.
Akkor menjünk.

Mentünk.

Bear Lake hangulatok

Mindenbôl van málnás: lekvárból, jalapeñós lekvárból, bbq szószból és szépségkirálynôbôl. Csak sörbôl nincs, mert itt senki se “olyan”. Mármint sörös.

Az egyik helyi vegyesbolt árul sört egy páncélteremre emlékeztetô szobában /-ból.

Minden békés és vidéki. A fôutcán egymást érik a málnashake-t, hamburgert és hamburgert és shaket kínáló cégek. Köztük egy-egy szuvenírárus bújik meg.

Olyan érzésem volt, mint a 80-as években a tihanyi révnél, sokkal kevesebb emberrel.

Minden pozitív volt. A tó vízmérlege is: a híres homokos föveny jórészt víz alatt volt, több utca vége a vízben végzôdött.



Mindenki boldognak és elégedettnek tünt. A legneuralgikusabb keresztezôdésben, ahol környék két legforgalmasabb útja találkozott, ott egy négy irányú stopnál, mindenki békésen várakozott a sorára és arra, hogy q gyalogosok átcsámborogjanak a parkoló-vízpart-bolt-shake-kölcsönzô zarándoklat alatt.

Jó volt az idô, 10-15 fokkal hûvösebb volt, mint Salt Lake Cityben. Ez 28-30 fokot jelentett.

Pont jó idô volt úszni és pancsolni. A városi park mögötti nádas után valódi homokos strand kezdôdött bokdog pancsolókkal és kutyákkal.

Na, Karib-tenger vagy Balaton? - néztem Yodára.

A Mester leheveredett egy árnyékba és csak annyit mondott:
- Mindegy, csak kolbászból legyen a kerítés!

Napsütés

Utahban erősen tűz a nap.

Két hónap napsütés és kétszer húsz perc úszás után így változott meg az órám tokja:

Állatkerti fotoséta

Tudom, hogy bálnákról szól az eredeti vers, de a kiszsiráfhoz is illik:
- Nem mehetsz el fiam Péter, nem vagy még egy kilométer.




A baba, aki ebben a babakocsiban ült, nagyon szerethette a pattogatott kukoricát pattogtatni.



Az oroszlán meg királyhoz méltatlanul próbált bejutni otthonába és szerintem azt mondta, "Vilma, engedj be!!!"

Uszodakompenzáció

Miután heti rendszerességgel előfordult, hogy az uszodában ott voltak, reggel hatkor a vendégek, a pultos és a víz, az életmentők hiányoztak.

Életmentő nélkül nem lehet uszodát nyitni.

Uszodanyitás nélkül nem lehet úszni.

Szóval Ribizlinek eldurrant az agya a nyári hőségben (42 C és emelkedik) és írt egy felháborodott levelet, hogy az nem járja, hogy aki fizet, az ott van, akinek meg fizetnek azért, hogy ott legyen, az meg nincs. A válasz gyors volt, elnézéskérés és plusz tíz nap kárpótlásként.

Az uszoda igazgatója problémakezelésből jelesre vizsgázott. Igazgatásból meg.... hááát igen, abból megbukott.

A kuka

A kukánk meglehetősen ramaty állapotban volt. Meg is szereltem, meg is patkoltam, meg is ragasztottam.

Egy valamire nem gondoltam: hogy ezek után a kukásautó szétroncsolja a kukát. Pedig gondolhattam volna, a kukáslány úgy néz ki, mint egy férfias yeti. Láttam már, amikor véletlenül felnyársalt egy szemetest és egy ötkilós kalapáccsal és egy méteres acélrúddal műtötte le.

Na, vittem volna be egy reggelen a kukát, valami nem stimmelt. Néztem a szemetest, néztem, hát, hiányzott a teteje!



Telefon az önkormányzatnak. Tegyük ki a kukát és majd megnézik.

Valótban, jött az önkormányzat teherautója és hozott egy új szemetest. Nagyon örültem neki: a régit épp ki kellett volna mosni.

Kolibri a kilátóban

A friss hajnali levegő oxigénnel és jókedvvel töltött el. Ott volt alattunk a Bear Lake Karib-tengert megszégyenítő kékje. Csend volt és nyugalom.




- Bzzzzzzzz - mondta valami olyan hangon, mintha egy lódarazsat kötöttek volna rá egy erősítőre és felcsavarták volna 11-re.

Miután kiugrottam a bőrömből és szívverésem megszünt négyszámjegyűnek lenni, körülnéztem, hol van a szteroidon tartott lódarázs.

- Kolibri! - ismertem fel a helikopterként zúgó madarat.
- Kolibrietető! - ismertem fel a kolibrietetőt és azt hittem, egy Stirlitz viccbe kerültem.



Yoda rezignáltan nézett.

A teraszunkon van kolibrietető. A környékünkön vannak kolibrik. De sose mennek a kolibrietetőbe.

Bzzzzzz - mondta egy újabb zsebkondor.
Ezért hívják angolul hummingbirdnek! - csaptam a fejemre.

Finom rántást éreztem a pórázon. Yoda volt:

- Megjelölöm az etetőt, aztán menjünk! Nincs itt semmi látnivaló, mégha rántottcsirkék lennének!

A utahi Karib-tenger - Bear Lake

A utahi Karib-tenger egy forditott atoll. A türkizkék vizet nem a kéklô óceán veszi körbe, hanem hegyek.

Fele akkora mint a Balaton, viszont ugyanolyan sekély a partja. Középen viszont nagyon mély.



A civilizáció a déli csücsökben és a keleti parton található: Laketown és Garden City. Összesen úgy 700 lélek és 100 medve szobor.

Minden magara valamit is adó háznak, cégnek van medveszobra. A medve Efraim, ô volt az utolsó utahi grizzly. Koponyaja az egyik közeli kisváros könyvtárában van.



A környék a turizmusból és a málnából él. A málnából lekvárt, BBQ szószt csípôs jamet készítenek. A turistákból pénzt.

Nincs sok turista. Amikor megválasztjàk a szépségkirálynôt (málnahercegnô), akkor többen vannak. A turizmusra jellemzô, hogy nincs szálloda a tó körül. Csak kiadó szobák, házak és kempingek vannak.

Szóval ide mentünk megnézni, milyen is a utahi Karib-tenger kétezer méter magasan.

Billiárd

Állt a motorosrendőr a State street mellett és kamerájával vizslatta a forgalmat. Gyorshajtóra várt.

Közben megállt mellette a parkolóban egy autó és a sofőr beszélgetni kezdett a zsaruval.

Beszélgettek, beszélgettek, amikor hirtelen valami nagy porfelhőben közeledett. Egy részeg autótolvaj gyorshajtott egy kisteherautóval. Felment a járdára, kidöntött egy tűzcsapot, legázolt két villanyoszlopot, ezeken gellert kapott és ezért nem találta telibe a parkoló autót és a kvaterkázó rendőrt.

A rendőr levetette magát a motorról és fejbe találta a dőlő pózna. A kisteherautó tovább száguldott, keresztezte a State street nyolc sávját, letarolt egy gázórát, majd lepattant a betonfalról.

A rendőr ahelyett, hogy tejbepapir kért volna, azonnal ment kimenteni a teherautó vezetőjét, aki viszont nem agata, hogy kimentsék és elszaladt. Csak a következő sarokig jutott, a frissen érkező rendőrök vitték is a dutyiba.

Békés hétkötnap a faluban...

Ki korán kel, szivárványt lel

Megjegyzés: ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Yoda hajnali sétája nélkül. 

- De szép szivárvány - néztem meglepôdve a hatórai szivárványra!

- Nézzük meg mindkét végét! - felelte Yoda. 

Helyi vadállatok

Már megtanultuk, hogy a feltörekvő mókuspopuláció imádja a barackot. Na nem a zamatos húst, hanem a kemény magot. Azt ropogtatják vagy csak gombolják ki a gyümölcsből és teszik el télire a kismókusoknak.

Ilyenkor billenteném fenéken Misimókust.



Mikor R átszólt, hogy nézzétek, mi van a kertünkben, akkor pont ezért koncentrált mókustámadást vizionáltam. De nem, nem a mókusok támadtak, hanem egy fiatal őz költözött be a kertbe.

Aztán ki.
(Jelenlegi információink szerint utoljára a folyó közelében látták.)

Dinoszauruszok Ogdenben

- Roaaaaaaa - mondta valami és Yodával majdnem beleestünk a sebes Ogden-folyóba.

A folyópart az Ogden-kanyon vízesés után nem sokkal kiegészült egy gyalogos-kerékpáros ösvénnyel.



Volt itt minden. Kis pavilon piknikezni, padok, a padokon ötvenes szerelmespárral, pisztrángok (a vízben), horgászok (a szárazon) és dinoszauruszok.



- Roaaaaaa - mondta a dino.

Az ösvény ekkor a helyi dinoszauruszpark mellett tekergett.



Száz dinoreplika van a parkban, amit a Jurassic park ihletett.

Kisgyerekek és nyári táborban levôk rohangáltak benn.





Az út kicsit késôbb kiérr egy rétre. Itt kezdôdött egy sportösvény mindenféle egyszerû tornaszerrel.

Itt piknikeztünk, miközben két teherautóval UFO-szerû fûnyírók érkeztek, lehajtogatták szárnyaikat, amivek megháromszorozták pengéik számát és nekiestek a fûnek. Hat munkás szegélyvágókkal támogatta a két taktikai fûnyírót.

Olyan volt, mint egy szombat reggel a belvárosban, ahol mindenki azon versenyzik, kinek van hangosabban berregô ketyeréje.

- Meg ne trimmeljék a farkincádat!

Látszott, Yoda inkább a dinókat választaná.



A munkások észrevették, hogy piknikezünk.

Nem akarunk zavarni, addig máshol dolgozunk.

Megköszöntük és boldogan falatoztunk tovább.