Egy zseniális, formabontó ötlet

Ogden belvárosában van egy csodálatos vasútállomás, vasúti múzeummal, kiállításokkal, non-profitokkal. A vasút, a HÉV a közelében halad el, de már nem áll meg. A vasútállomás rég megszűnt vasútállomásnak lenni.

A HÉV a közelben, egy mezőn áll meg, ott vannak a buszok és az óriási parkoló.

Most az ogdeni vezetésnek egy formabontó, fantasztikus, zseniális és hihetetlen ötlete támadt, ami alapjaiben rengetheti meg az amerikaiak világképét.

- Mi lenne - vetették fel - ha a HÉV megállna a belvárosban mielőtt kimegy a világ végére a mezőre?

Nem tudom, mit szívtak, hogy ez eszükbe jutott. De lehetne több ilyen ötletük.

Fagyik Ogdenben

Kora reggel, még jóval a harminchat fokos meleg előtt érkeztünk Ogdenbe. A terv része volt egy séta a belvárosban és utána egy tízórai fagyizás, majd múzeumnézés.

Sajnos a város legrégibb és legelegánsabb fagyizója már nem létezik: a város legjobb fagyizója a város legjobb bordélyának a földszintjén működött. Azt nem tudtam kideríteni, hogy a bordély vagy a fagyi iránt szünt-e meg a kereslet, vagy más okok vezettek a cég bezárásához. 

Ogden második legjobb fagyizója is fura véget ért: a tulajdonosa elunta a fagyit és meggyőzte a feleségét, hogy tegyen úgy, mintha prostituált lenne és csábítson el illusztris helybelieket. Amikor aztán a dolgok történtek, akkor a felbőszült férj berontott a tetthelyre és lövöldözni kezdett, majd becsülete megtartása érdekében nem kevés készpénzt kért.

Az üzlet mindaddig működött, amíg egy másik helybeli elő nem kapta saját fegyverét, mármint a Coltot és a lövöldözés után megszöktette a feleséget.

Hogy a fagylaltos ezek után mihez kezdett, szintén nem derült ki.

Viszont láttuk, hogyan értelmezik egyes kávézók itt a terasz fogalmát. Szerintem rosszul (lásd alsó kép), ugyanis, nem jó ötlet a teraszt egy szemeteskonténer mögé rejteni,.

Mondjuk lehet, az eltakarja, azokat, akik egy kávéval bűnöznek....

A sok fagylaltos sztori után nem tudtam, mit várjak a város jelenleg leghíresebb és már több, mint száz éves fagyizójától

Mint kiderült, rengeteg jót.

A hely elképesztően hangulatos volt és rövid ott-tartózkodás után kiderült, hogy nem retró, hanem eredeti.

Mármint a bútorok és minden egyéb.

Az ablakokon át egyenesen a Templomra lehetett látni, ami utalt is arra, hogy kik lehetnek a törzsközönség. Hiába, ha egy vallás tiltja a forró kávét, tea és az alkohol fogasztását, valahogy csak el kell érni a feldobottság állapotát és ehhez a cukor tökéletes ajzószer.

- Hagyomásnyos vagy modern banánsplitet kértek?

Maradtunk a hagyományosnál és nem csalódtunk.

Mondjuk az ebédet azt kihagytuk, mert a fagylalt, banán, öntetek, tejszín, magok pont jóllakattak minket.

A kínálatot nézegetve felfedeztünk valamit, amit én még sehol se láttam: a fagyizó 16 literes hordókban árulta a "scrapings"-eket, azt a maradék fagyit, amit kikaparnak az edényekből, mielőtt elfogyna. Az nem lehet semmi ízkavalkád, 16 liter abszolút vegyes fagyi. 13 dollárért viszont nem tűnhet nagyon rossz üzletnek, ha valakinek tíznél több gyereke van és bérből és fizetésből él (ami itt gyakori). Összehasonlítésként ugyanennyibe került egy liter házifagyi is. A banánsplit hét dollárért szerintem szintén jó üzlet volt.

A régi hűtőszoba atombiztos ajtajának megcsodálása után még mielőtt átmentünk volna a múzeumba elelmélkedtünk azon, hogy (lásd lenti fotó) a régi szép időkben itt mindent meg lehetett venni egy piknikhez: ételt, fagyit és lőszert, mert hát akkoriban az úri közönség nem verekedett, hanem lövöldözött.

Dinoszauruszok Ogdenben

- Roaaaaaaa - mondta valami és Yodával majdnem beleestünk a sebes Ogden-folyóba.

A folyópart az Ogden-kanyon vízesés után nem sokkal kiegészült egy gyalogos-kerékpáros ösvénnyel.



Volt itt minden. Kis pavilon piknikezni, padok, a padokon ötvenes szerelmespárral, pisztrángok (a vízben), horgászok (a szárazon) és dinoszauruszok.



- Roaaaaaa - mondta a dino.

Az ösvény ekkor a helyi dinoszauruszpark mellett tekergett.



Száz dinoreplika van a parkban, amit a Jurassic park ihletett.

Kisgyerekek és nyári táborban levôk rohangáltak benn.





Az út kicsit késôbb kiérr egy rétre. Itt kezdôdött egy sportösvény mindenféle egyszerû tornaszerrel.

Itt piknikeztünk, miközben két teherautóval UFO-szerû fûnyírók érkeztek, lehajtogatták szárnyaikat, amivek megháromszorozták pengéik számát és nekiestek a fûnek. Hat munkás szegélyvágókkal támogatta a két taktikai fûnyírót.

Olyan volt, mint egy szombat reggel a belvárosban, ahol mindenki azon versenyzik, kinek van hangosabban berregô ketyeréje.

- Meg ne trimmeljék a farkincádat!

Látszott, Yoda inkább a dinókat választaná.



A munkások észrevették, hogy piknikezünk.

Nem akarunk zavarni, addig máshol dolgozunk.

Megköszöntük és boldogan falatoztunk tovább.

Vízesés Ogdenben

Ogden-kanyonban egy látványos vízesés készteti megállásra az utazót. A vízesés több mint száz méter magasból lépcsőzetesen hullik alá a mélybe és a csillogó vízsugár elkeveredik a sebesen rohanó Ogden-folyó vizével.



Milyen fenséges munkája Természet Anyánknak!



Azaz nem is.

A vízesés mesterséges, csakúgy, mint a lillafüredi és hasonló okokból is készült.



Az ogdeniek (helyi nyelven: Ogdenites) irigyelték Provo fantasztikus Bridalveil vízesését és akartak egyet közel városukhoz. Méghozzá az Ogden kanyonban, ha már Provo vízesése a Provo kanyonban van.

A vízesést az elhagyott mészégetőboksa és a város közé álmodták meg.



Ember tervez, ogdeni végez. Fogtak egy köteg dinamitot és felrobbantották a frissen épített vízvetéket a hegy gerincén, hogy legyen egy vízesés. Lett.

Az ogdenieknek tetszett a dolog, de panaszkodtak, hogy a vízesést nem látni a városból. Gondolkodtak, gondolkodtak és építettek egy vízvetéket, hogy átvezessék a vízesést a város fölé. Meg is épült, de nyáron nem sok vizet hozott és mire beállt a tél, az időjárás és egy vandál megrongálták az új vízvetéket, a városiaknak meg elment a kedvük a természetátalakítástól, a vízesés pedig rövid séta után visszakerült mostani helyére.

Union Station - Ogden

Union Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Előző ogdeni látogatásunkkor a vasútállomás zárva volt. Most bejutottunk.

Amíg Ogden volt Utah fő vasúti csomópontja, egymás érték itt a vonatok. A transzkontinentális vasút Ogdennél ereszkedett le a hegyekből, megkerülte a Nagy-Sós-tót és továbbhaladt a sivatagon át Kalifornia fele.



Ogden volt az Állomás a Semmi Közepén. Keletre nem volt semmi, csak hegyek és erdők. Nyugatra ugyanez, csak erdő helyett sivatag volt arrafele. A kelet-nyugati vonal itt csatlakozott az észak-déli utahi vasúthoz. Ez a viszonylat kötötte össze Utah nagyvárosait a Wasatch-hegység lábánál.

Idővel a transzkontinentális vasút vonalát délebbre helyezték. Észak-déli irányban pedig csak teherforgalom maradt. Ogden vasútállomásánál nem álltak meg többet vonatok.



A történelmi belváros helyreállításakor az állomás is megújult. Az állomásépületbe múzeumok költöztek. Van itt egy autómúzeum, egy fegyermúzeum és egy kisebb művészeti kiállítás.

Meg egy hatalmas WC-t is volt itt, ahol egy felirat elmagyarázta, hogy kell lehúzni a pisit.

Megint Ogden

Ogden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer már voltunk Ogdenben. Nagyon tetszett, pedig hideg volt. Majdnem megfagytunk. Yoda az egész látogatás alatt kabátban feszített.

Most az egyik utolsó szép őszi napon elmentünk, hogy megint sétáljunk egyet a városban.



A főutca nem változott semmit. A történelmi belváros szélén viszont rengeteg elhagyott üzletet találtunk. A főutcával ellentétben itt már senki sem járt gyalog. Az üzletek kirakatai üresen ásítottak a világba. Egy két bolt még tartotta magát, de úgy látszott, már nem sokáig. Az egyik csak péntek délutánonként volt nyitva. Komoly baj kell legyen, ha boltnak heti 166 órán át kell zárva tartania.



A mormon templomnál eluntuk a sétát, bementünk a templomkertbe, majd elindultunk visszafele.

Meg akartuk nézni a várost ellepő új köztéri lovakat és az állomást.

Union Station

Gateway
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az Ensign Peak-ről tökéletesen látszott a város régi vasútállomása, ahogy megbújt a Gateway bevásárlóközpont mögött.



Salt Lake Cityt sokáig kikerülte a transzkontinentális vasút, ami Ogdennél verekedte át magát a Wasatch Fronton, majd nagy ívben északról megkerülte a Nagy-Sós-tavat és ment tovább a Csendes-óceán fele. A tó felső csücskében, Promotory Pointnál találkoztak a vasutat a két óceán felől építő munkások.

Idővel a vasútvonalat áthelyezték és a pálya keresztülvágott a tavon. Salt Lake City kapott egy szárnyvonalat, amit kibővítettek dél fele is. Idővel Salt Lake City lett a fő vasuti csomópont.



Az állomást a 20. század elején építették. Két váróterme volt (férfi és női). Az emeleten a vasút irodái kaptak helyet.

A vasuti személyforgalom hanyatlásával az állomás elvesztette jelentőségét. Az egész pályaudvart áthelyezték, az épület egy lerobbant, rosszhírű negyed és egy elhagyott pályaudvar között találta magát. Senkinek sem kellett, mígnem az olimpiára készülődve be nem építették a Gateway komplexumba.



Elvileg az állomás lenne a Gateway kapuja, de senki se jön ide gyalog. Az épület egy része vendéglő, de az óriási csarnok igazából csak a mosdók előszobájaként szolgál.

De nagyon szép.

Ogden

Ogden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt a posztot tegnap szerettem volna megírni, de mindenféle közbejött.

Ogden óriási pozitív csalódás volt. Azért mentünk, hogy letudjuk, itt van, közel, alig 61 km-re van, nézzük meg.

Kiderüt Ogdennek több hosszú, szinte érintetlen 19. századi utcája van. A várost egy prémvadász alapította, ez volt az első európai település Utahban. Még városfala is volt. Kicsit később a mormonok kevesebb, mint 1999 dollárért megvették az egészet és békésen vadászták tovább a kis szőrösöket.



Ogden akkor lendült fel, amikor megépült a transzkontinentális vasút. A városkából vasúti csomópont lett és a vasutat építő vendégmunkások (például kínaiak) letelepedtek itt, hatalmas raktárak nőttek ki az állomás körül a földből.



A vasút hanyatlásával a belváros kiürült, közben jött a gazdasági válság. Roosevelt elnök pedig zseniálisan oldotta meg a problémát: állami építkezésekbe kezdett és jókora közhasznú Art Deco épületek jelentek meg a régi belváros szélén.



Pár éve aztán az üres, olcsó belvárosi épületeket lelkes fiatalok kezdték kibérelni és kávézókat, kocsmákat, régiségboltokat nyitottak bennük. Igaz, vasárnap volt, meg tél, úgyhogy mindn zárva volt, de így is élveztük a sétát.

Imádtuk. Yoda is nagyon szerette a helyet, különösen a vasútmúzeumot. A Mester izgatottan rohangált a mozdonyok között, felmászott rájuk és az egyiket el is vezette.