Látezik, hogy ezen a középkori festményen a magyar miniszterelnök van rajta?
2019. augusztus 31., szombat
2019. augusztus 28., szerda
Bezzeg az én időmben
2019. augusztus 27., kedd
Saratógai néplavór
A cím férlevezető. Saratoga Springs hôforrásaiban nem nagyon volt nép és egy csöppet nagyobbak is, mint egy lavór.
Azt a helyet szerettük volna megnézni, ahol a Jordán-folyó ered. Azaz kifolyik a Utah Lake-ből.
Pont oda most nem sikerült eljutni, azt majd legközelebb nézzük meg. Most a hőforrást találtuk meg és azt is véletlenül. (A Jordán-főt meg direkt nem.)
Az történt, hogy elővettem az online térképet, hogy megnézzem, merre érdemes elindulni és akkor megláttak a térképen a “springs” szót.
Hallottam már róluk, kiváncsi voltam és elindultunk.
Félárnyékban, egyre keskenyedő ösvényen tegeregtünk. Aztán pár száz méter után ott is voltunk. Láttuk a nagy tavat és a környező hegyeket.
Egy, csak egy legény ázott a termáltóban. Jó, amikor ő legény volt, akkor Sissi még leánynak számított.
Több ilyen kis tó van a közelben, de ez a legjobb - magyarázta.
Kiderült, évtizedek óta ide jár a reumáját kezelni. Csak akkor még nem voltak a közelben házak.
Egy barkács hídon át eljutottam a lejtős bejárathoz. Gondos kezek padokat ácsoltak, szemetest állítottak, fogast szereltek fel.
A víz kellemesen meleg volt a parton és egyre melegedett.
A források környékén - mert a tavat három forrás táplálja - a víz mellig ért és bizsergetően forró volt.
Jól esett itt üldögélni ès határozottan úgy éreztem, télen, hóesésben még jobb lesz.
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
hőforrás,
tó,
Utah
2019. augusztus 25., vasárnap
Mormon flats
- Zumm - mondta a piros sutó és elsuhant elöttünk.
Vidáman integettünk a sofőrjének, aki vidáman visszaintegetett.
- Zumm - mondta a piros autó és elsuhant a messzeségbe.
Ezek után csak jó lehet a túra - gondoltam.
A gyorsabbik Ribizli erre versenyzett nemrég.
A földút meglepően jó minőségű volt és Cedar Mesával ellentétben ilyen is maradt.
Eleinte egy óriási ranch-on át haladtunk, láttuk a teheneket felkütdeni magukat a hegyre libasorban. Aztán a völgy közföld lett és ott álltunk Mormon flats-nál egy üdezöld réten.
Kifizettük a becsületkasszába a két dollár használati díjat és ha már fizettünk, kipróbáltuk a pottyantós vécét, ami tiszább volt, mint egy átlagos műtő.
Pont ekkor jött a ranger és kedvesen megkérdezte, fizettünk-e.
A szélvédőre tettem a cetlit - mondtam.
Mosolygott, megöszönte, majd arra az autóra, amelyik nem fizetett, rátett egy cetlit, hogy kérem, fizessen.
Mi elindultunk sétálni. Erre futott a Ribizli és erre jöttek a mormonok is honfoglalni. A mormon Verecke elöttünk magasodott. A másik oldala már az Emigration canyon volt, ami a This is the place érintésével ereszkedett le a Salt Lake völgyébe.
Mi nem másztunk fel, inkább a patakparton maradtunk.
A Mormon háború idején ezt az átkelőt és a hágót is megerősítették. Ezek az erődítések nyomokban még látszottak itt.
A Pony Express is erről érkezett Salt Lake Citybe, hogy majd a Nyugati-sivatagon át menjen tovább Kalifornia fele. A gyorsabbik Ribizli arrafele is futott.
Mi nem futottunk. Rövid séta után átautóztunk az East Canyonba és visszaereszkedtünk a városi forróságba.
2019. augusztus 24., szombat
2019. augusztus 23., péntek
Utazás az önvezető buszon
- Most fel lehet szállni?
- Igen!
Felszálltunk és régi ismerősként üdvözöltük az önvezető busz nem-vezetőjét. A busz már rendszeresen jár próbaüzemben a campuson.
Rajtunk kívül csak két utas volt, egy fiatal egyetemista pár, akik a randi keretében jöttek buszozni.
Az útvonalat teleplakátolták az önvezetőbuszra figyelmeztető reklámokkal, hogy véletlenül valaki ne menjen fejjel a busznak. Erre a vártnál sokkal nagyobb esély volt, a közlekedők nagy része a csendesen, 15km/h-val suhanó buszt levegőnek nézte és lelkesen sétált elötte. A busz ilyenkor villamoscsörgést hallatott, amitől mi, kelet-európaiak helyből ugrottunk egy nagyot, de ők rezzenéstelen füllel haladtak tovább.
A busz LIDAR-ral lát, nem tud kerülni és nem olvas táblát (vagy könyvet) tudtuk meg. Esőben és nagy hóban megáll, mert nem tudja, hogy ami esik, az hó vagy betontömb. Egyébként csak a beprogramozott útvonalon megy, egy vakondtúrást se kerül ki (és földúton se megy).
Szóval ez a busz csak ellenőrzött környezetbe való, bár határozottan volt benne valami a kelet-európai buszvezetők lelkéből, akik IFÁ-n és kamionon tanultak illemet.
Amikor a megállóban a buszöbölben egy szabálytalanul parkoló autó állta el útját, a busz megállt és felháborodottan csöngetett. Majd fél centit közlebb ment a tilosban álló autóhoz és megint rácserregett.
Az autó sofőrje felnézett és arcára fagyott a bocsánatkérés, ahogy a kis tündibündi busz fölé tornyosult, nem vezette senki és dühösen csörgött, mint egy megvadult villamos, majd fél centivel közelebb gördült.
A sofőr úgy meglepődött, hogy kiejtette kezéből telefonját, majd a laptopját. Majd, amikor mindezt felvette, a busz megint csörgött és ekkor megint előre araszolt és a sofőr még mindig tátott szájjal kiejtette kezéből a kocsikulcsát is.
A szoftver viszont még nem tökéletes: amikor egy autó túl közel húzott el hozzá, a busz vészvékezett, de úgy, hogy attól egy rosszabbul rögzített műfogsor ki is repülhetett volna a szájból. Aztán leállt, lefagyott és újra kellett indítani szoftveresen is, amihez egy valódi kulcsot kellett elfordítani egy rejtett szekrénykében.
A busz akkumulátorai hat-hét órát bírnak attól függően, hogy mennyire megy a légkondi. Az AC manuális a buszban, amikor túl hideget csinál, ki kell nyitni az ablakot, hogy bejöjjön egy kevés a 37 fokból (Celsius) és felolvassza a fagyos levegőt.
Mivel már jó ismerősök voltunk, a megállókban mi nyitottuk ki az ajtót, mintha valóban le akarnánk szállni. De nem akartunk, csak mentünk körbe-körbe és nagyon jót szórakoztunk.
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
busz,
önvezető
2019. augusztus 21., szerda
2019. augusztus 20., kedd
Hústalan burger
Mindenki, aki gyártott már párizsit, tudja a trükköt: hústalan húst csinálni.
Ez a hamburgerpogácsa is hústalan és ebben szója sincs!
Egyébként annyiba kerül, mint egy középkategóriájú hamburgerpogácsa a boltban.
Vegetáriánus ismerőseink mind ezt eszik.
A burgernek olyan az állaga, íze és a szaga, mint egy valódi marhahúsból készült burgernek.
Kelet-európai énem nem nyugszik: lehet, nem is növényből van, hanem marhahúsból?
Címkék:
beyond burger,
hamburger,
húspogácsa,
vegetáriánus hamburger
2019. augusztus 19., hétfő
Kisértetjárta temető Mercúrban
Azt, hogy Mercur temetőjében kísértetek tanyáznak, nem tudtuk. Nem vagyunk mi olyan érzékenyek, mint Utah egyik híres szellemvadásza, aki azt mondta, hogy Mercur nagyon érdekes hely, mert a méréseinek eredménye inkonklúzív, mert a műszereit zavarta a szél.
Egy másik szellemvadász azt mondta, hogy Mercurban kialudt a zseblámpája, de otthon újra világított, biztos a szellemek szívták magukba a delejt.
Én az egyik bokorban látott sörösüvegekre tippeltem volna a szellemek helyett, de hát ki vagyok én?
Volt pár változás a temetőben 2007-hez és 2009-hez képest. Amikor 2015-ben a temető bezárásának századik évfordulójára csináltak pár dolgot. Megerősítettk a kerítéseket, levágtak pár faágat és jobban láthatóvá tették a régi sírokat.
Ugyanakkor eltünt az egyetlen olvasható sírkő és a régi felirat is.
Megjelent pár plüssállat a sírokon, ami bizonyítja, hogy a természetfeletti lények mennyire toleránsak.
Hely:
Utah, USA
2019. augusztus 18., vasárnap
Mi ez?
2019. augusztus 17., szombat
Egy tipikus amerikai kemping - Sunrise
A Sunrise campground minden, ami a szememben egy tipikus amerikai erdei kemping, ahol a szerencsésebb táborhelyektől látni a Bear lake-t.
Tágas.
A legtöbb sátorhely elszigetelt és egyes helyeken egy sátorhelyből kihoznának egy kempinget (vagy egy focipályát).
Privát.
A sátorhelyek az erdőben vannak és erdő választja el őket egymástól.
Csendes.
Este tíz után tilos generátort használni, hangoskodni. Különben is, aki ide jön, az általában napnyugtakor alszik.
Tiszta.
A gondnok (camphost) minden távozó után megnézi, maradt-e ott szemét. Általában nem marad.
Camphost
A gondnok általában önkéntes. Ingyen lakik a szezonban (amíg a kemping nyitva van, itt, 2000 méter felett ez idén áprilistól októberig tart). Elvileg a gondnok mindent tud a környékről, ismeri a látnivalókat, ösvényeket. Ellenőrzi, fizettek-e a látogatók, kiírja a foglalásokat, stb. Gyakran lehet nála apróságokat (tüzifát, gyufát) venni.
A mostani host nem ilyen volt. Több nappal lemaradt a foglalásokkal, általában morc volt és szinte sose volt otthon. De így mi olthattunk el egy parázsló tábortüzet!
2019. augusztus 15., csütörtök
Marmalade séta
Jó a Marmalade negyedben mászkálni. A könyvtár is jó, mert ott ingyenes csokikostolások vannak, amik jobbak, mint a fizetősek Oremben.
De a házak se rosszak!
Sőt, miattuk érdemes igazán itt sétálni.
Meg azok miatt az apró részletek miatt, amik itt sok helyen eltűnőben vannak.
Itt meg sokszor még vigyáznak is rájuk.
Mint a kis kunyhóra, a mormon honfoglalás idejéből.
Vagy az egykori szupermarket közel száz éves parkolóját jelző felfestésre.
Az utolsó bolt a szupermarketláncból egyébként a hetvenes években tünt el.
Az a pici ház is tetszett, aminek garázsát csak varázsszőnyeggel lehet megközelíteni.
Szóval, jó ez a hely.
Majd még jövünk máskor is.
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
Salt Lake City,
Utah
2019. augusztus 13., kedd
Thompson Springs
(Megjegyzés: Thompson Springsben és Sego canyonban jó két év jártunk, csak a bejegyzéseket nem tettem fel. A Colorado mellől érkeztünk és a San Raffael Swell fele haladtunk tovább.)
Az elhagyatott motel és az elhagyatott bár közé parkoltam a kiszáradt park mellé.
Amikor Thompson Springsről olvastam, mindig megemlítették a bezárt kocsmát, ami festôi és ahol a Thelma és Louise egy jelenetét forgatták.
A kocsma olyan, mintha tegnap zárták volna be. A bárszékek ott sorakoznaj a pult elôtt. Minden tiszta, csak éppen emberek és üvegek nincsenek benn. Egyesek szerint kísértettanya. Többen látni véltek benn egy embert, aki kalapját a pultra téve iszogatott.
Benéztem a második ablakon. A pultnál feketehajú férfi ült, kalapját a pultra téve és egy pohár sört iszogatott.
Kísértettanyát még nem jelöltem - mondta Yoda és megoldotta ezt a problémát.
Thompson Springs nem teljesen elhagyatott. Többen élnek itt, mint Ciscóban. A park mellett egy egész jó információs táblát találni zászlóval.
Van itt egy mûködő szállodácska is. Meg persze a kísértetbár és van itt egy hercig Stonehenge is, csakúgy, mint Oremben.
Mi a régi országuton érkeztünk és ott több lakott házat is láttunk. Valószínûleg Moabba ingáznak innen az emberek, mert a hippiparadicsom mára szinte megfizethetetlen az ott dolgozóknak.
Talán majd Thompson Springs is feltámad egyszer, ahogy annyi más elhagyott város a Southwesten. Thompson Springs mellett van pár olyan látnivaló, ami ezt lehetővé teheti. Mondjuk sípályák nincsenek, mint Park Cityben.
Ehelyett vannak itt sziklarajzok és van egy még jobban elhagyott kísértetváros is.
Mi a sziklarajzokkal kezdtük.
Címkék:
elhagyott város,
kísértetváros,
Thompson Springs,
Utah,
vadnyugat
2019. augusztus 12., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)