Titkolt sziklarajzok

- Mindjárt ott vagyunk - magyaráztam az egyre türelmetlenebb ebnek. Amíg országuti sebességgel megyünk, Puppey békésen pihen, amint az autó lelassul, Puppey felgyorsul. 

- Ki akarok szállni. Pisilni akarok. Sétálni akarok. Menni akarok.

- Várj, mindjárt ott vagyunk.

- Most, MOST, MOST!

- Ide jöttünk! - mondtam diadalmasan és leparkoltam két tehén közé.

- Azt hiszem, ide jöttünk...

- De itt vagyunk, itt vagyunk, menjünk! - izgult az eb.

Végül is igaza volt. Itt voltunk, akárhol is van az az itt.

Amikor anyagot kerestem a Lake Point melletti navigációs nyílról, akkor találtam pár weboldalt, amik a Tooele melletti sziklarajzokat emlegették.

Meglepődtem, mert sose hallottam róluk. Aztán belegondoltam, ezek olyanok, mint a titkos sziklarajzok ötven kilométerrel északabbra.

Azokról se nagyon találni semmit.

Azok egy alapítvány földjén vannak, ezek pedig közföldön, de nem nagyon írnak róluk online elérhető adatbázisokban és a kérdésekre a közföldek fenntartói csak személyesen válaszolnak.

Ezeket a sziklarajzokat így lehet a legjobban megvédeni: nem kell megmondani, hol vannak és akkor nem használják őket céltáblának.

A helyiek tudnak a létükről, de más nem nagyon. Aki meg igen, az nem írja ki, hogy hol vannak. (Mi se.)

Pár internetes információmorzsából és sok Google Earth nézegetésből végül meglett a hely.

Egy mező rengeteg kővel a hegyek lábánál.

Az útról mindenki azt írta, hogy minimum tankkal járható, de száraz időben (most) én a kisautóval is bevállaltam volna a vezetést. Persze a Behemóttal kényelmesebb és biztonságosabb volt idejönni.

A védett területet kerítés vette körbe, nem volt sehova se kiírva, hogy mit védtek vele.

Volt egy leláncolt kapu (pusztai etikett: ha át lehet menni egy kapun, úgy illik hagyni, ahogy találtuk). Gondosan bezártuk magunk mögött a kaput és elindultunk az alig látható ösvényen felfele.

A parkolóból nem is látszott, hogy hova megyünk.

Az első domb után megláttuk az egyetlen ismeretetőtáblát, amit gondosan úgy dugtak el, hogy ne lehessen a kerítésen túlról látni.

- Nem pisilhetsz - foglaltam össze a lényeget Puppeynak.

- Pisilni akarok, pisilni akarok! Az őskutyák is lepisilték ezeket! Több ezer év pisije vár ránk!

- Nem a sziklarajzra! - mondtam.

Persze ezek nem sziklarajzok, ezek sziklavésetek, amiket türelmesen belekopácsoltak a sziklákba.

Hogy ezek térképek, sorminták vagy lottósorsolások leírásai, sose tudjuk meg.

De jól néznek ki és szeretem őket nézegetni.

Ez például szerintem a Trombitáló Kiselefánt.

Ez meg talán fenn egy vadászó állat.

Vagy nem.

Most csak egy gyors expedicióra jöttünk megnézni, hogy pontosan mi is van itt. Aztán majd eljövünk párszor megkereseni az összes rajtot.

Világos volt, hogy az embereket az állandó forrás vonzotta ide.

Itt fák is voltak!

Némelyik fa egész művészien nőtt ki a sziklákból.

Valahol láttam is egy ilyen szobrot (majd gondolkodom rajta hol).

Nem is emlékszem, mikor is felejtettem el valamit utoljára...

A ligetben zöldebb volt a fű, itt ott patak csörgedezett és arrébb egy elhagyott itatóvályút is találtunk azokból az időkből, amikor itt legeltetni is lehetett.

Persze a tehenek nagyívben tesznek a sziklavésetekre és valószínűleg pont ez lehetett a probléma velük.

Látszott, tavasz van, előbújtak a virágok és a kígyók is.

Aztán amikor a Hold is megjelent a hegyek felett, elhatároztuk, ideje hazatérni és a többi sziklát majd legközelebb nézzük meg,

Sziklarajzok a Sego Canyonban

(Megjegyzés: Sego-kanyonban 2017 őszén voltunk. A Colorado mellől jöttünk Thompson Springs érintésével és a közeli elhagyott bányaváros fele mentünk tovább, mielőtt a San Raffael Swell-be mentünk volna tovább.)



Stop! Eddig és nem tovább!

Legalábbis nekem ezt mondta a három figura a sziklafalon.

Akár lehettek a három királyok vagy a három testőr is.



Nekem azt mondták, csakúgy, mint a Moqui queen, hogy “ez a mi népünk, mi megvédjük őket”. Lehettek hősök, harcosok, istenek, varázslók, de az üzenet számomra ez. Persze az is lehet, hogy azt mondja, "itt fizessetek adót".



A sziklarajzok vonzzák egymást. Ha valahova felvéstek, felrajzoltak valamit négy-ötezer éve, akkor oda jó eséllyel száz-kétszáz éve is kopácsoltak valamit. Először ezt a Newspaper rocknál láttuk. Az volt az első találkozásunk a Southwest sziklarajzaival.

Talán azért gyűltek egy helyre a rajzok, mert ezek voltak az ideális táborhelyek, mert itt volt víz vagy mert az ember egy utánozó majom és ha már valaki elkezdte rajzolást, akkor azt folytatni kellett.



Ezt mondhatjuk hagyománytiszteletnek is.

A Sego-kanyonban is volt minden a Barrier-stílusú ôsi rajzoktól a pár évtizedes “gringograph”-ig.

Csak lestünk.

Parowan gap - Sziklarajzok a szorosban

Eredetileg azt terveztük, hogy a Parowan Gap-tól nézzük a napfogyatkozást. Aztán később indultunk a vártnál és én a székeket is otthon felejtettem. Ezek után nem mentünk a Gap-hoz.

- Ott úgyis nagy tömeg van - vígasztaltuk magunkat.



Hangulatos lehetett a napfogyatkozást egy indián obszervatóriumból nézni. Sokak szerint a szoros a Fremont indiánok egy csillagászati megfigyelőhelye volt úgy ezer éve.



Mások szerint nem.



Megint mások szerint nagyfülű idegen űrhajósok jártak itt. Pár enyhén zizi ember arra gondolt, hogy az űrhajósok pont a napfogyatkozásra jönnek vissza. De nem jöttek, mármint az űrhajósok.



A hely azonban kétségtelenül hangulatos és kifejezetten alkalmas napfogyatkozást nézni, ha a nézők kimennek a szorosból, mert onnan nem nagyon lehet látni az eget.



A leírások szerint itt közel négyszáz dinoszaurusz lábnyomot is lehet látni - nekünk egyet sem sikerült.

Miniatűr dinókat láttunk. Lábnyomokat nem.



Yoda sajnos nem volt hajlandó segíteni, őt csak a sziklarajzok érdekelték.

Évszázados graffiti

Newspaper rock
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az emberiség grafomán. Imádunk firkálni. Van, aki papírfecnikre rajzolgat, más házak falát rongálja. Egyik rajz szinte vonzza a másikat. Valami hasonló történt a Newspaper rocknak nevezett sziklával.

A szikla egy eldugott völgy eldugott sarkában búvik meg egy természetes kiugró alatt. Utah tele van sziklarajzokkal, falfestményekkel. Ez azonban más mint a többi.



A sziklarajzok pontos korát nehéz megítélni. Hozzávetőleges értéket adhat a közet felszínének oxidációja és a kövön tenyésző mohák, de mivel többször próbáltak élőbbé tenni egyes figurákat azzal, hogy átkapirgatták őket, ezek sem százszázalékos módszerek. A figurák stílusa alapján azonban valószínű, hogy az elmúlt kétezer évben minden erre járó kultúra, nép rajtahagyta kézjelét ezen a sziklán.



Az erre vetődő európaiak sem tudtak ellenállni a sziklának és gyorsan aláírták. Évezredek alatt mindeki hozátett valamit a kőhöz, méghozzá úgy, hogy köze sem volt az előző népekhez, talán nem is ismerte őket. Az emberöltők tucatjain átívelő folyamat azonban most véget ért. A rajz -hasonlóan a többi ilyen emlékhez- szerencsére pár évtizede védett, igaz, nem védi senki. Ott van a szurdok alján. A mai látogatók többsége szerencsére egy szomszédos eddig üres sziklára kapirgál valamit.

Ezer év múlva majd azon tanakodnak a kirándulók, mi a fene történt a huszadik században, hogy az akkori ősöknek nem volt jó az eredeti szikla.