Callao után a sóssivatagnak egy kevésbé sós részén haladtunk. A Pony Express útja bölcsen kikerülte a sós pusztaságot és az enyhén bokros pusztaságon haladt tovább.
Itt volt a Boyd Station.
Boyd Station egy egyszobás épület volt, aminek kőfalaiba, csakúgy, mint a Canyon Station-nél, lőrések voltak.
Az állomás közelében két forrás is volt. Az egyik sós, a másik mérgező. A sós víz még épp iható volt. Hogy valamivel jobb vizet szerezzenek, több kutat is próbáltak ásni. Valamivel több szerencsével jártak, mint a Riverbed stationnél. Itt találtak vizet. Igaz, a víz ihatatlanul sós volt és húsok tartósítására használták.
Az állomás egészen a huszadik század elejéig lakott volt: fenntartója a Pony Express megszünése után is itt lakott. Azt mondta, szeret ott élni. Mert nyugis.
Nekünk épp elegünk volt a nagy nyugalomból: tovább indultunk Fish Springs és egyéb kalandok fele.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése