Bölcsészreklám

- Menjünk a dékánhoz - mondta Yoda.
- Minek?
- Rég voltunk - ezzel nem lehetett vitatkozni, de megpróbáltam.
- Este fél hét van. Ilyenkor már nincs ott senki.
- Attól még mehetünk - ezzel végképp nem lehetett vitatkozni. Mentünk és megláttuk a bölcsészkart reklámozó plakátokat:



- Na, mit szólsz - vigyorgott a Mester.



- Nagyon jó - nevettem vissza.
- És mennyire igaz - bólintott Yoda.

Union

Elhagytam az éttermeket.

Elhaladtam a biliárdasztalok között.

Megkerültem a játékgépeket.



Elhaladtam a hihetetlenül kényelmes, puha-pihe székek mellett, amik egy óriási tévére bámultak, aztán a tekepálya mellett elkanyarodtam.



A burgonyaszirom-automatát és a mikrohullámú sütőket kerestem. Az egyetemi diákklubban, az Union épületben voltam, nem egy luxusszállóban.



Az általam látott legtöbb egyetem diákklubja közelébe se jöhet a utahi egyetem mélyén meghúzódó csodának. Többen mondták, hogy az étterem részben a fogások nem annyira finomak, de ki jár ide enni, amikor kuglizni is lehet?

UMFA - múzeumi délelőtt

UMFA
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szépművészeti múzeumba nagyon rég el szerettem volna menni. Nem igazán tudtam, mit várjak ettől a múzeumtől. Salt Lake City sok mindenről híres, de ezek között a híres dolgok között a múzeumok nem szerepelnek előkelő helyen.



A múzeum szép volt és kiállítások is voltak benne. Meg műtárgyak. Az időszaki kiállításokkal kezdtem - eleinte ambiciózusnak tűnt a terv, de az első kiállítást nagyon gyorsan végigszagoltam: a selyemútról szólt és legjobbak a kiállított és szagolható fűszerek voltak.

A múzeum különben nem vitte túlzásba a magyarázó szövegeket, hagyta, hogy a tárgyak magukért beszéljenek.



Általában beszéltek, főleg az indián gyűjtemény. Nagyon jó amerikai cuccai voltak. A kiállítás szervezői tárgyakkal se akarták túlterhelni a kiállítást. A központi tér az egyik legnagyobb üres tél volt, amit láttam:



Nem volt benne semmi, csak pár pad és festmény. A minimalista csarnokba fel kellene lógatni valamit, például egy óriási pillangót. Vagy pipát.

Az indián-cuccok mellett a festmények is jók voltak, Nem voltak élvonalbeli festők, de minden korból akadt egy-két jobb kép.



Egy eldugott sarokon át egy másik időszaki kiállításba jutottam, ahol szupertitkos katonai objektumokról készült művészi fotók voltak. A fotók művészi voltát az az egyszerű tény biztosította, hogy harminc-negyven kilométerről készítették őket teleszkóppal, amitől úgy néztek ki, mint egy impresszionista festmény, csak felismerhetetlenbbül.



Szeretem az UMFA-t, nem egy nagy múzeum, de aranyos, nekem tetszett. Főleg úgy, hogy egyedüli látogató voltam az épületben. Az első látogatók akkor érkeztek, amikor kiléptem a kapun.

Egy kínai ügynök halála

Happy Journey
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja egy tragikus baleset történt az egyik egyetemi buszon. A járat a campus egyik végéből viszi a másikba az utasokat. Egy éles kanyarban, amikor a busz rákanyarodott volna az egyetem Nobel-díjas büszkeségéről elnevezett útra, az egyik utas megcsúszott és nekiesett a biztonsági ajtónak.



A biztonsági ajtó azért biztonsági, mert baleset esetén az utasok belülről ki tudják nyomni és el tudnak menekülni. Nem tömegnyomorra tervezték ezeket a buszokat, na. Meg arra sem, hogy a centrifugális erőtől megtámogatva valaki nekik repüljön.

Az ajtó kinyílt és az utas kiesett. A kórházban meghalt.

A történet eddig egy véletlen, tragikus baleset.

A rendőrség viszont értesíteni akarta az elhunyt hozzátartozóit.

Az áldozat egy 1988 óta az Egyesült Államokban élő kínai kémikus volt, aki 2003-ban amerikai állampolgár lett. Zhilong Diane Xie pár évet kutatóként dolgozott a Utahi Egyetemen.
A nyomozás eddig jutott - aztán hirtelen megakadt.

A rendőrök - ahogy ilyen esetekben szokás -, végigtárcsázták az elhunyt mobiltelefonjában tárolt számokat és az utolsó hívásokat és így keresték a rokonokat.

A számok azonban különféle szolgáltatók és üzletek telefonszámai voltak. A bejővő hívások pedig telemarketinges cégektől származtak. Huszonegy év amerikai élet után nem találtak senkit. Se ismerőst, se barátot, senkit. Tíz év utahi tartózkodás után, amiből az első három évet három különböző tanszéken töltötte, senki sem emlékezett rá. Az sem derült ki, hol dolgozott az utóbbi hét évben Diane és, hogy mit keresett most az egyetemen.

A lakásában pár ruhát találtak. Fényképek, levelek nem voltak, leszámítva a közüzemi számlákat.

Diane elvileg kutató volt, de a Google csak két cikket talált tőle angolul és egyet kínaiul. Mást nem.
Közösségi oldalakat nem használt. Az apartmanházban, ahol lakott, senki sem ismerte.

Semmi nyomot nem hagyott maga után.

A rendőrség a kínai követségen keresztül is próbálta lenyomozni, de ott nem tudtak róla semmit. Nem találtak rokont, ismerőst. A baleset esetén értesítendő rovatot pedig Diane mindig üresen hagyta.

Lehet, kém volt. Különféle fórumokon felvetették, hogy nem is baleset történt... A történet szomorú, akár egy végtelenül magányos ember volt, akár kém. Az utóbbi esetben viszont felvetődik a kérdés, nem tudja valaki, merre jár Jack Bauer?

Esti parkolás

SLC
Originally uploaded by ribizlifozelek

Péntek este hat óra fele az egyetemi fizetőparkolókból hazamegy a személyzet. Kinyílnak a fizetőkapuk és hétfő reggeli 8-ig ingyenes a parkolás.

Több autó azonban még hat előtt áll be a parkolóba - nekik fizetniük kell. Egy nagyszakállú pasas, akinek a szakálla csak a hasánál kisebb, szépen lefotózta az autókat és kinyomtatott egy cetlit, amit utána a szélvédőre tűzött. A cetlire a nagyszakállú oldalán függő ketyere kinyomtatta a fizetési lehetőségeket és módokat.

A delikvens fogja a cetlit és a behajtáskor kapott kártyát. A cetlin és a parkolókártyán levő időpontokat kivonja egymásból és a mellékelt táblázattal kiszámolja, mennyit kell fizessen.

A vendég a kijárathoz autózik, ott a fizetőbódé mellett van egy sárga vasoszlop, az oszlop alján van egy doboz, teli borítékkal. Az összeget - napi maximum tíz dollárt -, a cetlit és a kártyát bele kell tenni egy borítékba. A borítékot pedig be kell dobni az oszlop tetején levő résbe. Ha valakinek nincs készpénze, három napon belül még befizetheti bankkártyával a pénzt.

A három nap leteltével a cetli büntetőcédulává válik és a rányomtatott táblázatból ki lehet számolni a büntetés összegét.

A sárga oszlop körül kivételesen nem a kutyák gyülekeztek.

Séta hálaadáskor

Marriott Library
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hálaadáskor kell az egyetemen sétálni és fotózni. Ilyenkor nincsenek a fényképekbe belesétáló tömegek, járókelők. Az az igazság, hogy a campus ilyenkor üres. Majdnem mindig találni benn lelkes, dolgozó embereket, de hálaadás után minden üres. Sehol egy lélek. Igazából embert nehéz a képekre varázsolni.



Mindenki a pulykamérgezést heveri ki otthon, vagy az árleszállításokon tülekszik.

Kellemes volt a séta, bár a könyvtár kivételével minden épület zárva volt, s csak a kulccsal rendelkezők melegedhettek meg benn. Pedig, egy forró kakaó jól esett volna...
A konyvtár továbbra is nagyon tetszett, ráadásul nyitva is volt: sajnos Yoda nem akart bemenni olvasni. A nyitott épületben viszont csak egy olvasót láttunk, meg sok-sok felkapcsolt lámpát.



A könyvtártól távolodva még három emberrel találkoztunk. Két szülő jött megnézni, mire is költi csemetéjük a pénzt. Láthatóan tetszett nekik az egyetem.
Ettől kezdve csak szarkákat láttam, embert nem.

Az egyetem új épületére voltam nagyon kíváncsi, ami végül messziről és közelről egyaránt tetszett. Nem egy zseniális épület, de jól meg volt csinálva. (Na jó, átadás után pár nappal leesett néhány vörös homokkő burkolóelem, de ilyesmi a legjobb családban is előfordulhat. A tető a helyén maradt!)



Yoda ekkor kezdte unni a sétát. Már minden bokrot "kiolvasott", az egyetemen lakó egerek is inkább önként jelentkeztek állatkísérletekhez, semmint kinn fagyoskodjanak. Természetesen még megcsodáltuk az egyetem földre szállt UFÓ-ját, a Huntsman centert is.



Itt messziről láttunk még egy járókelőt. Nem sétáltunk tovább, már mindketten pulykákról álmodoztunk.

New Eyes 2

U of U
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy hetig kuszkodtunk a Project New Eyes-szal.
Vegtelen hosszusagu Excel tablakat csinaltuk, statisztikakat neztunk, iskolakat kerestunk. Meg Utahban elkeszult egy hosszu lista a szobajoheto varosokrol. Jo ha van egy kis ketnyelvuseg, jo ha, nincsenek tobben 12000-nel, jo, ha lelkesek.
A tablaba telefonszamok, emil cimek kerultek, izzottak a telefondrotok, vegtelen mennyisegben szaltak az emilek a vegtelenbe.
Kezdetben kiabrandito volt a dolog, senki se akart uj szemekkel nezni a vilagba. Gondoltam is, hogy tul jo a magyar oktatasi rendszer. Nem kellenek az anyanyelviek. Meg maskent beszelnek, aztan baj lesz belole.
Voltak lelkes helyek is. Meg kevesbe lelkesek. Volt, aki megengedte, ha megszervezunk mindent, ha masok fogadjak az amerikaiakat, es kitalaljuk a tantervet, kuldhetunk az iskolaba amerikait.
Aztan megtortent a csoda.
Nem azt kerdeztek, mit keresunk itt, hanem, hogy mit kell tenni, hogy menjenek a dolgok.
Ennyit kellett tenni. Nem sirankozni (jaj, ez Amerikaban olyan konnyu), hanem megprobalni.
Szoval, lesznek uj szemek is Magyarorszagon.
SIKERULT!

New Eyes

Fort Douglas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Steve egy lelkes fickó.
Ezt amúgy is tudtam, de most végre rendesen megnéztem projektjét, a New Eyes. A New Eyes a utahi egyetem nyelvtanulás alapú kulturális csereprogramja. Magyarra lefordítva ez a következőket jelenti: 7-10 jórészt nyelvész-nyelvtanár szakos utahi diák elutazik egy cseh kisvárosba és ott van egy hónapot. Családoknál lakik, déleőtt foglalkozásokon vesz részt a helyi iskolában - nemcsak nyelvórákra, hanem pl drámapedagógiára, bábozásra, akármire és ott anglolul beszélget. Este pedig integrálódik a családba.
A dolog mindenkinek jó: a család egy szobáért és napi két étkezésért cserébe kap egy anyanyelvi angoltanárt. Az anyanyelvi fickó kap 4 kreditet, kinyílik a szeme a világra. Megtanul nem angol anyanyelvűeknek ismereteket közvetíteni és megtanul tőlük ismereteket kapni. A közösség nyer, közelről láthat valódi idegent.
Nagyon tetszik a terv. Remélem, a cseh kisváros mellé találunk egy magyart is.
Mondom, Steve lelkes, minket is meggyőzött, hogy segítsünk neki.

Évzáró

Commencement U of U
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vége a tanévnek. Azaz még nincs igazán vége, de a diplomaosztó ceremónia már megvolt. A commencement minden amerikai egyetemen nagy látványosság. A diákok boldogan ölelik magukhoz diplomájukat, a szülők idesereglenek a világ minden pontjáról, hogy elégedetten szemléljék befektetésük eredményét, az egyetem vezetése pedig aggódik, hogy minden tökéletes legyen és sok-sok támogatót és diákot szerezzenek.



Utahi egyetemen is nagy esemény a diplomaátadás. Kora reggel volt a közös ünnepély mindenkinek. Erre minden egyetem igyekszik valami nagyágyút begyűjteni. A Carleton és az MIT is begyűjtötte már az elnök skalpját. A utahi egyetemen a közös záróbeszédet az egyetem Nobel-díjas tanára, Mario Capecchi mondta.
A közös összejövetel után a karok diplomaátadói következtek. Az MIT-s és Carleton-os tapasztalatok alapján óriái tömegre számítottunk. Tényleg nagy tömeg volt, több mint 7000 diák végzett, de a rengeteg látogató, szülő és végzős eloszlott a hatalmas campuson. Én előre kinéztem egy félreeső helyet, ahol két órán át lehet parkolni. Senki sem állt ott. Az egyetemen azonban megnyitottak pár parkolót, így bőven elfért a tömeg.
A bölcsészettudományi kar pár ezer diákja a Jon Huntsman Centerben vehette át a vörös diplomát. A Huntsman Center az egyetem egy hatalmas, 15000 férőhelyes sportcentruma. Erős félház volt benn. A végzősök négy szektorba masíroztak be, a többiben ültek a látogatók. A tanári kar képviselői lenn ültek. Mindenki talárban mosolygott optimistán a jövőbe.
A dékán megnyitója után egy diák beszélt valamiről nagyon unalmasan és rosszul.
Aztán felolvasták a telefonkönyvet. Először a frissen doktoráltak kapták meg diplomáikat, majd jöttek az alapképzősök.
Yoda csodálatosan viselkedett, látszott, érdekli a ceremónia. Ha esetleg ellankadt a figyelme, egy kis falatkával öntöttem lelket belé. Szerintem szeretette a műsort.

Bryce Canyon

Bryce Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két éve nyáron már voltunk a Bryceban. Akkor nagyon tetszett. Most arra voltunk kíváncsiak, milyen lehet ez a hely télen. Mivel a nemzeti park bőven 2000 méter felett van, hidegre számítottunk. A napi időjárásjelentés -10 fokos éjszakai hidegről szólt.
Ehhez képest, amikor reggel kisétáltam Yodával megöntözni a szálloda udvarát, nagyon kellemes idő fogadott. Hétágra sütött a nap, meleg volt.
A nemzeti parkokban a kutyák nem nagyon mozoghatnak, ezért csak végigautóztunk a Bryce-on. Most is elképesztően szép volt - és hideg. Nyáron majdnem beleolvadtunk a sziklákba, most majdnem beléjük fagytunk.
Az erozió létrehozta sziklakéményeket a valamikor itt élő indiánok Anka-ku-wass-a-wits-nek hívták. Szerintük valamikor emberek voltak, a Legendák Népe, akiket a ravasz kojote kővé változtatott.
Egy Bryce nevű skót származású mormon próbált itt megélni népes családjával. Szerinte a kőkémenyek fő funkciója az volt, hogy ne találja meg a közöttük elveszett teheneit. Róla nevezték el a helyet is. Brycenak annyira elege lett a tehenek kergetéséből és a szárazságból, hogy egy jóval nedvesebb helyre, Arizonába költözött. A megmaradt telepesek egy 15 km hosszú csatornát ástak a sivatagba, hogy jöjjön ide egy kis víz. Ehelyett főleg turisták jöttek, akikből egy Ruby nevű ember csinált sok-sok pénzt. Ő építette az első tisztességes szállást, szervezett túrákat és leszármazottai ma is szállodákat, kempingeket, boltokat üzemeltetnek itt.
Szerencsére ebből most télen nem sok minden látszott. Csend volt és nyugalom, még a szuvenírboltok se nyitottak ki.

Hidegfront

Black Hills
Originally uploaded by ribizlifozelek

Három napos hosszú hétvége közeledik. A három napnól háromra akartunk elmenni. Kis füzetkémbe részletes útvonaltervet csináltam, kiszámoltam a kilométereket, megkerestem a szállásokat, rangosoroltam a látnivalókat. Aztán ránéztem az időjárásjelentésre.
A szám nem jutot el a tudatomig. Láttam a számot a Bryce kanyonhoz írva, de az értelmezés pár pillanatik elmaradt. Az időjárásjelentő weboldalt már rég átállítottam Celsiusra, de azért sokszor megkavarodom, mert hát mindenki Farenheitben számol.
Húsz fok, hehe, hogy lehet ilyen meleg!
Aztán megláttam egy kis vízszintes pálcikát a 20-as előtt. MINUSZ HÚSZ?
Ez már minnesotai hideg.
Gyorsan ellenőriztem a hőmérsékletet: a maximum -10 lesz, ha el nem marad a maximum, a minimum -20.
Most új útvonaltervet csinálok valami melegebb helyre, ahol a nappali csúcshőmérséklet +1 Celsius.

Ensign Peak

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Estelledett, de valahova el akartunk sétlni, kutyástul. A kutyasétáltatás helyi verziója az, hogy az ember beteszi a kutyát az autóba, elmegy valahova és ott sétál (a kutyával).
Mi is ezt tettük: elmentünk megnézni az Ensign Peak-et. Ez egy hegycsúcs Salt Lake City felett, egy Rózsadombszerű környéken. Egyes utcákat tulajdonosaik lezártak, csak az ellenőrő kapun át lehet bemenni (mint Magyarországon Telki-Budajenőn a Hilltopot).
A park azonban közterület. Először megtévesztett a sok parkolni tilos tábla, de aztán Anikó észrevette, hogy csak este 10 és reggel 6 között tilos parkolni. Leparkoltunk. Már teljesen sötét volt, de az első kilátóig felmentünk. Megérte.
Reggel aztán Yodával elindultunk, hogy meghódítsuk a csúcsot. Leparkoltunk a hegy lábánál. Mindketten profi túrafelszerelésünket viseltük: Yodán kis piros hám volt, bombázó dzsekivel. Hátizsákomban lapult a kutya cipője, ha sóznák a hegyet. Ott volt még egy vésztartalék Mars szelet és egy deci víz, pénztárca és zacsi a kutyaguminak. Zsebemben kesztyű, sapka, kulcsok, fényképezőgép. Meg további zacsik a további kutyagumiknak. Ennel szerényebb felszereléssel hódítottuk meg a Wasatch front pár 1900 méteres csucsát.
Elindultunk. Az ösvény jeges volt és meredek, hamarosan lekívánkozott a kutya kabátja. Le is kaptam és betettem a zsebembe. Jó ez a Columbia-kabát, belül óriási zsebei vannak.



Az ösvényt nem lehetett eltéveszteni. Ha kanyarodott, jelölték a kanyart. Ha egyenesen ment, jelölték az egyenest. Különben kacskaringós út volt, nem támadta a csúcsot hűbelebalázs módjára, szépen komótosan megkerülte és hátulról, egy kis nyergen ért fel.
Amikor a mormonok ideértek, vezetőjük lázas beteg volt. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a megérkezés után két nappal ne másszon fel pár követőjével erre a hegyre. A próféta kollégáját, Ézsajást idézte:

És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézsajás 11:12)

Ezt követően ők is állítottak itt egy zászlót.

A hegytetőről szép volt a kilátás, csak pont a város felől tűzött a nap, szinte semmit se lehetett látni. A másik oldalon a Nagy Sós-tó párába és szmogba burkolódzott. A hegy lábánál elterülő iparvidék viszont remekül látszott. Még fel kell ide jönni párszor.

Fort Douglas

Fort Douglas
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kutyával mentem kirándulni Fort Douglasba. Igazából csak kicsit autókáztunk és sétáltunk. Az utikönyvek és brossúrák mind arról beszéltek, hogy jól be kell ott osztani az időt és a lélegzetet, mert az egész környék meredek, jobb több sétával fél nap alatt megnézni az erődöt. Teljesen igazuk volt: jól be kellett osztani az időt, hogy beleférjek az egy órai parkolásba.
A múzeumnál akartam parkolni, mert az ingyenes, de a kiállítás csak délben nyitott. Ráadásul nem voltam biztos abban, beengednek-e kutyával, hátha még lepisili az egyik tankot a parkban, a páncélos meg szétesik a rozsdától...
Kénytelen voltam az egyetem vendégeinek fenntartott parkolóházba állni, 20 perc ingyenes, utána első óra 2 dollár, aztán óránként egy-egy. Leparkoltam a földszinten, fogtam a kutyát és szépen kisétáltam az épület nyitott oldalán.
Fort Douglast a polgárháború idején építették. A háború kezdetén mindenkire szükség volt és ezért a "Vadnyugatról" pillanatok alatt kivonták az Északi haderőt. Ezt követően itt beköszöntött az anarchia, ráadásul Kalifornia is elkezdett gondolkodni, jó-e neki ez az Únió... Ráadásul ebben egyértelműen Utah sem volt biztos. A posta útvonalát is védeni kellett, úgyhogy az északi katonák hamarosan ismét megérkeztek Utahba. A támaszpontot Salt Lake City felett hozták létre. A mormonokkal folyatott kötélhúzás eredménye volt a Mount Olivet temető létrehozása.



Később az itt állomásozó katonák is részt vettek az indián háborúkban, a spanyolok megregulázásában és a transzkontinentális vasút védelmében.
Idővel előtérbe kerültek a kiképzési, adminisztratív feladatok. A világháborúk alatt hadifogoly tábor is volt Wasatch-vonulat teraszain.
Fort Douglast 1991-ben zárták be, bár pár épületét, így a katonai múzeumot megkapta a Nemzeti Gárda.



A terület nagyobb része azonban az egyetemé lett. Itt volt 2004-ben az olimpiai falu is.
Igazából a régi erődból alig maradt valami. Egy templom, pár épület és egy nagy-nagy mező.



Azért kellemes volt itt sétálni. Az órákra siető diákok Yodával próbáltak haverkodni, így neki is volt egy kis sikerélménye.