Romok a kanyonban

A Fremont indiánok szinte nyom nélkül hagyták el Five Finger Ridge-t, hogy aztán az autópálya a maradék emléküket is eltüntesse.

Egykori jelenlétükre szinte csak a sziklarajzok emlékeztetnek.



A bővizű patakok mentén megtelepedő sápadtarcú se volt sokkal szerencsésebb.

Ők se hagytak maguk után sok nyomot.



A közelben álló bányavárosnak, Kimberleynek nyoma se maradt.



Egy tanyaépület megmaradt, máshol pedig a fűben elszórt, rozsdás eszközök jelezték, hogy itt egykor "sápadtarcú civilizáció" is virágzott.



Civilizációk jönnek, mennek, de a táj - emberi léptékkel - alig változik.

Vidéki múzeum - Fremont Indian State Park

A múzeum és látogatóközpont szerényen simult bele a tájba.

Alig lehetett észrevenni a sziklák között a Five Fingers tetjéről.

A harminc éves múzeum meglepően modern volt.



Lehetett metateval és manoval kukoricát őrölni (huszonöt cent egy adag, ujjledarálás kerülendő), gyerekeknek és gyermeki lelkű felnőtteknek mikroszkóp alatt kristály és kerámimiamintákat nézni.




A mintákat egy fiókban őrizték, a látogató csak előkapott egyet és nézhette is.



A kötelező térképek mellett 1-99 éves gyerekeknek volt egy berendezett játszószoba: egy veremház rekonstruált belseje. Létrával, bútorokkal, mindennel.



A legjobban Five Fingers Ridge rekonstrukciója jött be nekem: meg lehetett nézni, milyen volt az a domb, amire felkapaszkodtunk korábban.

Mondjuk ebben a sorrendben kell megnézni a dolgokat. Először hörögve felmászni a dombra, keresni a romokat (amiket betemettek), majd a múzeumban megtudni, hogy csak a harmada maradt meg, azt temették be, a többit elhordták építkezni. A patakot meg elterelték. Szóval hétszáz éve majdnem így nézett ki.

Pásztorbarlang

- Arra van a pásztorbarlang.
- Itt meg a puha pihe ülés az autóban -  Yoda szkeptikusnak tünt.
- Érdekes az a barlang és még fák is vannak ott. Meg nagy sziklák és sziklarajzok.
- Ha vannak fák, megyek.

A Mester lelkesen ellenőrizte a fákat, miközben mi a sziklarajzokat kerestük.

Az egyik sziklarajz pont a völgy másik oldalán volt és a magyarázó szöveg alá odairhatták volna, "ha megtalálod, nincs szükséged másik szemüvegre". Megtaláltam szabad szemmel, de fotógéppel ez már nem sikerült.

Amikor felértünk a sziklafal aljába, megtaláltuk a már ráccsal védett egykori menedéket.

A Mester szeme felcsillant és azonnal beköltözött.

- De ez a hely a bárányoké!
- Jöjjenek csak!

Azzal Yoda elnyúlt, amig mi lelkesen fotóztuk a sziklarajzokat.

- Szóljatok, ha kész vagytok, akkor majd mehetünk.

Five Finger Ridge

Azon a hegytetőn állt az indiánok faluja.

- Az egy jó magas hegy.

- Onnan mentek minden nap földet művelni, sziklafalat festeni és vadászni és halászni és madarászni.

- Nagyon maga az a hegy.

- Körben megyünk fel, arra kevéssbé meredek.

A Mester gyanakodva szimatolt.

- Kevésbé meredek, de hosszabb és süt a nap.

- Izgalmas lesz felérni a hegytetőre.

- Ott nincsenek fák. Én inkább itt megvárlak az árnyékban.

- Itt nincs is árnyék.

- Ne félj, találolok én magamnak.

Ezzel a Mester beállt egy sok túlzással bokornak nevezhető valami árnyékába. Mire félig felértem a gerindce, már heverészett.

Amikor felértem a hegytetőre, köptem egy hegyeset, egy nagy adag port, amibe egy kis tüdő is vegyült.

Nem volt fenn semmi, csak meleg, tücskök és kilátás.

Itt-ott látszott, hogy megbolygatták valamikor a talajt, de a törmelék és a gaz nagyon kicsi település nyomait mutatta. A leirás szerint itt kétszázötven ember lakott hatvan veremházban ötven-hatvan egyéb épület között. Ennyi itt nem fért el. Később megtudtam, hogy a domb - és a település - nagyját elbányászták az autópálya épitéséhez. A dombtetőn csak a kilátás maradt.

- Milyen volt? - kérdezte a Mester, aki teljesen felvette az árnyék formáját.

- Érdekes, legközelebb gyere fel.

- Majd ha kinő fenn egy fa - felelte és kajánul vigyorgott.

Utahi Békási-szoros

- Érdemes arra menni, nagyon szép - ajánlották a látogatóközpontban.

Elmentünk.



Három kanyaron és egy harapós kutyán túl az út elágazott jobbra, egy oldalszurdokba. Az országút összeszűkült és az eddigi minimális forgalom is eltünt róla. Amíg erre jártunk, összesen két autót láttunk, abból az egyik javította a vadrácsot az úton.

A következú pillanatban az út szinte nekivezetett a sziklafalnak.



Szűk szurdokban kanyarogtunk, mellettünk még valahogy volt hely a pataknak.

- Olyan, mint a Békási-szoros - néztem az összeboruló sziklafalakra.

- Csak kicsit kisebb - tettem hozzá. De valami még hiányzott.



- És nem árulnak benne törölközőket és nincs benne zsibvásár! - csaptam a homlokomra.

Száz kéz barlangja

A fenti fotón látható sziklafal Ribizli képbe lógó ujja felöli részén található a Száz kéz barlang.

Csak le kellett állni az út mellett, átkelni egy hidon, megnézni a Clear Creeket és már lehetett is menni tovább a barlang fele.



A patakot követve átmentünk az autópálya alatti aluljárón, megcsodáltuk az autópályahídra települt fecskekolóniát és a kanyon falát követve folytattuk utunkat a barlang fele.



Aztán rövid mászás után ott is voltunk a barlangnál.

- Ennél már láttam nagyobb barlangot is - böktem ki.



A barlang inkább csak egy párkány volt.

Egyik sziklarajz vonzza a másikat, amíg a barlangot nem védte rács, mindenki megörökítette itt magát egészen egy hosszúhajú, pipás fazonig.



Az üreg falának nagy részét tenyérlenyomatok borították. Mondjuk nem száz, hanem csak huszonkilenc és fél, de azért volt elég kéznyom.



Ide járhattak az őslakosok titkos ceremóniákon kézlenyomatukkal megpecsételni valamilyen fontos szövetséget.

Vagy itt játszottak a Fremont gyerekek az agyagban.

Mosdó lányoknak és fiúknak

A fentibe mennek a lányok.

Az alábbiba a fiúk.

Az ősi Fremont indiánok és a mai ember közti kulturális különbséget mutatja, hogy szükség volt egy, a piktogramot magyarázó piktogramra.