Harmadik tipusú találkozás

Cute dog
Originally uploaded by ribizlifozelek

Általában nem szoktam egymás után két Yodás bejegyzést írni, de a Mester megkért, ezt a történetet addig billentyűzzem le, amíg még frissek az emlékeink.

Sétálni mentünk. Nincs ebben semmi szokatlan, napjában legalább négyszer sétálunk - ezért vannak a lábaink is.

Már hazafele tartottunk. Sütött a nap. Az ég kék volt. A madarak csiripeltek. A világ idilli volt.

Az úttesten egy fickó jött szemben gördeszkán és egy ebet vezetett pórázon. Az eb fiatal volt, bohó és nagy. Izmos.

- Látod? - kérdeztem.

- Látom. Menjünk oda!

- Ne menjünk.

- De.

- Ne.

- Na jó. De akkor figyelj! - mondta a Mester.

Közben a fickó mellénk ért és száguldott a gördeszkán, táskája libegett, szőke haja lobogott a szélben, mellette meg lelkesen rohant a fehér kutya. Izmos fehér farka vígan lobogott.

Yoda vigyorgott és nagyon hallkan azt mondta:

- Morrr.

A fehér kutya, alig egy évével és nagyjából negyven kilójával megállt. Ekkor pedig életbe léptek a fizika törvényei. A gazdi egyenes vonalú egyenletes mozgást végzett. Az eb állt. Aztán a rántást követően az eb követni kezdte a gazdáját. A gazdi meg közelíteni kezdett az ebhez. Az eb a gazdihoz. A gördeszka haladt tovább egyenesen, a gazdi úszott a levegőben, a kutya alacsonyabb pályán repült.

A deszka eltünt a távolban. A kutya belecsapódott a gazdiba. A gazdi a kutyába. Gurultak egy kicsit. Hol a gazdi volt felül, hol a kutya. Gazdi - kutya - gazdi - kutya.

- Nézzük meg! -Nézzük meg! - mondta a Mester.

A fehér kutya dühösen próbált kimászni a gazdi alól és dühösen morgott.

- Jól vagy? - kérdeztem a fickót. A fickó kiköpte táskáját és bólintott.

- Jól vagyok! - közben a kutya vonszolni kezdte a gazdit felénk.

- Nézzük meg, nézzük meg!

A fickó valahogy felállt és elindult megkeresni a gördeszkáját.

Mi meg hazamentünk. Yoda nagyon elégedett volt.

Yoda reggelije

Breakfast
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda reggel (is) szeret aludni. Amikor csörög a vekker, a Mester mélyebbre fúrja magát a takarói és játékai közé. Pislog egyet: Minden rendben? És alszik tovább meleg fészkében.

Közben elkezdek reggelit csinálni. Főzök egy kávét, kenyeret vágok, zöldséget szeletelek, közben kikészítem a Mester reggelijét is.

Fél órával később minden kész. Leülünk az asztalhoz. Erre a zajra Yoda is felébred és mire elhelyezkedünk a széken, ő is ott ül az asztal mellett és izgatottan néz fel:

- Kész a reggeli?

Yoda a vekker

Jedi Master
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most már szerencsére nem kell rendszeresen korán kelni - többször lustálkodhatunk reggelente. A rendellenes reggeli henyélés megzavarja a Mestert.

Az emberekhez közel, szoros szimbiózisban élő kutyák számontartják a hétvégéket, tudják, mikor van munkaszüneti nap. Természetesen nem úgy, hogy strigulákat huzogatnak a kutyaház falára és minden ötödik vonás után szombat majd vasárnap jön. Yoda sem veszi magához estére az iPodot.

Viszont egy munkaszüneti napot rengeteg minden jelöl. Nincs forgalom. Pár hét után Yoda megtanulta, ha nincs kinn nagy forgalom, akkor tovább maradunk ágyban.
Kevesebb a reggeli zaj: szombaton, vasárnap kevesebben mennek dolgozni a házból.

Ilyenkor mindenki, Yoda is tovább alszik. Tudja, szombat-vasárnap-ünnepnap van.

Ma azonban teljesen normális hétköznap volt, megszokott zajokkal. És mi nem keltünk fel. Yoda zavart érzett. Ez nem normális. Valamit tennie kellett. Elvégre mi mélyen aludtunk. Ilyenkor az nem normális.



Legszebb reggeli álmomból iszonyatos zaj ébresztett.

Yoda, amikor megrázza magát mindenhol zörög, csattog, lábai kiszaladak alóla, a nyakában lógó csecsebecséi hangosan zörögnek.

Kinyitottam a szemem.

A Mester egyenes háttal ült és engem nézett. Büszke volt magára:

- Ha nem ébresztelek fel titeket, még mindig aludnátok.

Yoda vendégségben

Yoda's travel
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vendégségben voltunk.

Vendéglátóink, egy montanai fickó és francia felesége, Magyarországon ismerkedtek meg. Noha ezt tudtam, mégis, nagyon fura volt meghallani a lejátszóból Kispált. Megkóstolni a kiváló brassóit.

Yoda is élvezte a vendégeskedést. Megállapította, hogy egy szép új házat kapott ajándékba. Minden sarokba benézett, végigkutatta az épületet. Egy valami nem tetszett hozzá, a házzal járt egy kutya. Basil harminc kiló sűrű izomból, vastag fekete bundából és óriási fehér agyarakból állt.

Ránézett Yodára.
Yoda hét kiló hájjal és feketés kóccal takart izom.
Ránézett Basilra.

Érezni lehetett, ahogy megmozdul az Erő.

Pár pillanatik csak egymásnak feszülő Akaratokat lehetett érezni, majd Basil farkát behúzva menekült Yoda elől. Egész vacsora alatt az ebédlő-nappali sarkát fixírozta és igyekezett nem közel kerülni a Mesterhez. Gondolatainak azonban nem parancsolt és ez Yoda megérezte. Tudta, tisztáznia kell a helyzetet.

Megállt a fekvő Basil előtt - így legalább egymagasságban volt a fejük -, szétterpesztette a lábát és rámordult. Basil szükölve húzta össze magát és kimenekült a kertbe.

Yoda rendes volt, hagyta.

Epilógus
Rég láttam élőlényt olyan boldognak, mint Basilt, amikor látta, hogy beszállunk az autóba és elmegyünk. Visszakapta a házát.

Ne ébreszd fel az alvó Mestert

Jaws
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda egy békés lény.
Türelmes.
Nyugodt.

Láttam már kisgyereket, aki a farkánál fogva próbálta magához húzni a Mestert. Léptek már rá a lábára is. Ilyenkor se harap, hanem sikít.

A részegekre kiszámíthatóan morog. A lakásba bejövő idegeneket miszlikbe aprítja. Ilyenkor nagyon morcos tud lenni.

Erre szokták mondani, hogy mégis állatból van. Ami nagyon jól hangzik. Csak hát jópárszor láttam vörös fejjel üvöltve egymásnak eső embereket, autóból baseball ütővel kiszáló humanoidokat. Talán a különbség kisebb, mint hajlandóak lennénk beismerni.

Esik

Reggel megjött a szokásos hidegfront. Szakadt a hó, az eső és sötét volt. Yoda is sötéten látta a helyzetet és Jedi álcásával szinte beleolvadt takarójába.

Ő nem volt ott.

A reggeli őrjáratra azonban el kellett menni, ígyis rengeteg felesleges nejlonzacskó volt itthon. Még egy lépést sem tettünk az ajtó fele, amikorra a Mester már biztonságba helyezte magát az asztal alatt. Komoly munka volt meggyőzni arról, hogy menjünk el.

Felöltöztünk és elindultunk. Egészen a ház ajtajáig jutottunk. A Mester meglátta a kinti időt. Megállt és hitetlenkedve nézett kifele:
- Ide akartok kivinni? Ide? Engem?
- Reggel van, sétálni kell egyet.
- Esik.
- Csak egy kicsit, pisilni is kell.
- Havazik.
- Sétáljunk egy kicsit.
- Rossz voltam?

Valahogy elindultunk, de a Mester úgy jött velünk, mintha menne. Közben állandóan nézett hátra, hátha jön utána a ház és akkor bemehet.

A reggeli séta negyedéig jutottunk el, amikor Yoda meglátott egy fenyőfát. Felcsillant a szeme és berohant a fa alá és onnan pislogott kifele.

- Gyere ki!
- Esik.
- Alig pár csepp.
- Havazik.
- Alig pár pehely.
- Vizes.
- Tudod, mit, Yoda, menjünk haza - adtam meg magam.
A Mester kirontott a fa alól és óriási sebességgel száguldott hazafele. Meg sem állt, amíg be nem csokódott mögötte a lakásajtó.
- Éhes vagyok.