Reggel palacsintát ettünk juharsziruppal és sültszalonnával (VIVA KOLESZTERIN!). Ahogy ettük a reggeli finomságot, eszünkbe jutott a Driftwood Marbleheadben.
Marblehead egy pici halászfalu Boston mellett. Ma inkább Boston elegánsa előváros és egy turistafalu - de ma is rengetegen vitorláznak itt.
A Driftwood eredetileg a halászok gyülekezőhelye lehetett, akik napkelte előtt vágtak neki a hideg óceánnak, hogy a tenger gyümölcseit reggel a bostoni asztalokra tálalhassák. Vagy mi.
A Driftwood ma is (2004) ennek megfelelően reggel 5-6 körül nyit. Mi nagyon szerettük, mindig, ha elmentünk Marbleheadbe, megálltunk és itt tízóraiztunk.
A Driftwood kicsit olyan volt, mint otthon a vidéki kiskocsmák, ahol már reggel hétkor lehet pacalt enni. Pacal ugyan nincs a Driftwoodban, de van palacsinta sültkrumplival, sültszalonnával, juharsziruppal, kávéval, narancslével, juharsziruppal. Ez nem választék, ez egy reggeli menu.
Majdnem minden vendégünket elvittünk a Driftwoodba. Itt gyűlt össze a szomszédság, a vitorlázásból hazatérők, a templomba menők, a templomból jövők, meg a csodálkozó turisták.
Hiába volt hideg, ez után a reggeli után egy ideig nem volt kedvünk ebédelni.
Családias hely, piros kockás abrosszal, nem nagyon kedves személyzettel.
Ha majd Bostonban járunk, elmegyünk megint reggelizni.
Yoda reggel (is) szeret aludni. Amikor csörög a vekker, a Mester mélyebbre fúrja magát a takarói és játékai közé. Pislog egyet: Minden rendben? És alszik tovább meleg fészkében.
Közben elkezdek reggelit csinálni. Főzök egy kávét, kenyeret vágok, zöldséget szeletelek, közben kikészítem a Mester reggelijét is.
Fél órával később minden kész. Leülünk az asztalhoz. Erre a zajra Yoda is felébred és mire elhelyezkedünk a széken, ő is ott ül az asztal mellett és izgatottan néz fel:
- Kész a reggeli?
Karácsony van. Újév lesz. Meg minden ilyesmi. Életmódunk kicsit megváltozik. Többet eszünk, tovább vagyunk fenn, később kelünk. Ilyenkor pedig aggódunk: Yodának ki kell mennie.
Yoda nem aggódik, neki nem kell kimennie, csak mélyebbe fúrja orrát a fenekébe, közelítve a tökéletes kör (az ünnepek miatt gömb) formához. Ő ráér. Mi ezt nem tudjuk és kétségbeesetten kapkodjuk magunkra a ruhát, miközben a Mester csak begrebbenti brezsnyevi szemöldökét és alszik tovább.
Pár perc alatt elkészülünk és adnánk rá a zoknit, de a póklábak eltünnek valahol a gömbben, a Mester meg sértődötten pislog. Nagy nehezen sikerül kiszedni egy lábat, ráadni a zoknit, az akció után a láb ismét eltűnik. Ha ezt végigjátszottuk mind a négy lábbal, jöhet a kabát, majd az indulás. Közben állandóan lesni kell a Mestert, mert a figyelmetlenséget tökéletesen és azonnal kihasználja és az asztal alatt landol.
Egyszerűen nem akar kimenni - reggeli előtt.
Hosszú délelőttre és késői ebédre számítottunk. Gondoltuk, eszünk valami finomat és kiadósat – és gyorsat, mert el is aludtunk. A késői ébredés után először Yodáról kell gondoskodni, mert őt ilyenkor hívja a természet.
Miután Yoda visszahozott bennünket, gyorsan beledobtunk pár csík szalonnát a serpenyőbe, utána hajítottunk két pár virslit, mézet összekevertünk egy kis vízzel, hogy helyettesítsük a juharszirupot, majd pár mélyűtött palacsintát tettünk a pirítóscsinálóba. Ettünk hozzá egy kis szilvát, almát, ananászt, aztán egy kis gyümölcslével eltüntettük a maradékot.
Még kellett volna hozzá egy kis kolbász meg reszelt krumpli. Egyébként nagyon finom volt.
Elaludtunk. Szégyentelenül és nagyon. Szerencsére nem kellett menni sehova - nekünk. Yodával más volt a helyzet, Yodának mennie kellett. Ki.
Elvileg Yoda gond nélkül elvan este 10-től reggel 9-ig, de olyankor már úgymond összeszorított lábakkal ténfereg és néz. A következő fázisban elkezd nyüsszögni. A soronkövetkező fázist nem tudom, mert addig még nem jutottunk el, addigra mindig kiértünk az utcára. Nem is szeretném megtudni, mi az, maradjunk annyiban. Az már állatkínzás - vagy felmosás.
Kisiettünk Yodával, szinte hallottuk a kutya megkönnyebbült sóhaját, amint veresnyt locsolt a még mindig működő öntözővel.
Otthon gyorsan csináltunk egy kis reggelit. Egy jénai aljára vékony sajtszeleteket tettem, ráütöttem egy tojást, beszórtam reszelt sajttal és oreganóval, lefedtem fóliával és pár percre betettem a mikróba. Amikor elkészült, szórtam rá egy kis pirospaprikát. Szükség esetén még egy kis sonkával is fel lehet dobni.
Yoda is szereti.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
