Tengerpart tenger nélkül

A Bonneville Salt Flats fantasztikus hely, valami egyenesen egy másik bolygóról. A sóssivatag mindig lenyűgöző. Télen és tavasszal gyakran áll meg a sós felszínen a víz. Amikor azonban nyáron, vakító napsütésben az éjszakai zápor után 3-5 centi víz borítja a sót, akkor ez a hely még varázslatosabb.



A sóssivatag átalakult egy stranddá.

Az emberek vigyorogva belegázoltak a langyos vízbe és nevetve tapicskoltak. Volt, aki cigánykereket hányt örömében.



Aztán az éles sókristályok összevágták a kezét.

Strandbaleset.



Csak pár pálmafa hiányzott, meg egy büfé.

Egyébként tökéletes volt.

Esôs reggel

- Menjünk sétálni.

Yoda rezignáltan szimatolt a levegôbe.

- Esik.

- Most nem is.

Felcsatoltam a pórázt.

A Mester leült és nézett.

- Gyere.

- Esik.

- Nézd, most épp nem esik.

- De majd fog. Inkább csinálj reggelit - zárta le a vitát a Mester

Princess

Before the Storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda gyűlöli az esőt. Nálunk meg esni kezdett. Este még 25 fok volt, reggel már csak 8. És esett.

Ilyenkor Yoda nem hajlandó kijönni a házból. Ha esetleg sikerül kirimánkodni, akkor mindig be akar bújni egy fa alá vagy be akar költözni ismeretlen emberek házába. Ha esetleg nem bújik fa alá és nem foglalja el más házát, akkor haza akar menni. Volt már olyan, hogy ölbe kellett venni esőben a Mestert, betakarni az esőkabáttal és így továbbmenni.

Amikor autóban ér minket az eső, akkor nem akar kiszállni és szintén ölben kell becipelni Yodát a házba. Yoda közben méltatlankodva pislog, ha egy vízcseppecske hullik fényes bundájára.

Yoda víziszonyáról meséltünk egy barátunknak is. R. felhúzta a szemöldökét, kicsit lebiggyesztette ajkát és azt mondta:

- Princess.

Esik

Reggel megjött a szokásos hidegfront. Szakadt a hó, az eső és sötét volt. Yoda is sötéten látta a helyzetet és Jedi álcásával szinte beleolvadt takarójába.

Ő nem volt ott.

A reggeli őrjáratra azonban el kellett menni, ígyis rengeteg felesleges nejlonzacskó volt itthon. Még egy lépést sem tettünk az ajtó fele, amikorra a Mester már biztonságba helyezte magát az asztal alatt. Komoly munka volt meggyőzni arról, hogy menjünk el.

Felöltöztünk és elindultunk. Egészen a ház ajtajáig jutottunk. A Mester meglátta a kinti időt. Megállt és hitetlenkedve nézett kifele:
- Ide akartok kivinni? Ide? Engem?
- Reggel van, sétálni kell egyet.
- Esik.
- Csak egy kicsit, pisilni is kell.
- Havazik.
- Sétáljunk egy kicsit.
- Rossz voltam?

Valahogy elindultunk, de a Mester úgy jött velünk, mintha menne. Közben állandóan nézett hátra, hátha jön utána a ház és akkor bemehet.

A reggeli séta negyedéig jutottunk el, amikor Yoda meglátott egy fenyőfát. Felcsillant a szeme és berohant a fa alá és onnan pislogott kifele.

- Gyere ki!
- Esik.
- Alig pár csepp.
- Havazik.
- Alig pár pehely.
- Vizes.
- Tudod, mit, Yoda, menjünk haza - adtam meg magam.
A Mester kirontott a fa alól és óriási sebességgel száguldott hazafele. Meg sem állt, amíg be nem csokódott mögötte a lakásajtó.
- Éhes vagyok.

Yoda és a monszun

Rainy day
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda mindig is gyűlölte az esőt. Igazából nem ellenségek, Yoda bölcsen kerüli a találkozást az esővel. Ha esik, nem hajlandó kimozdulni otthonról.
Este csöpögött, ezért, amikor végre fél egyre hazavergődtem, Yoda nem óhajtott kimenni. Reggel sokáig aludtam. Hétkor ébredtem, elindultam volna sétálni, de Yoda szólt, esik.
Kinézett a monszunba és visszamászott az ágyba.
Délelőtt folyamatosan szakadt az eső. Öntötték dézsából. Yoda védekező poziciót vett fel: a fenekébe dugta az orrát és nem volt hajlandó tudomást venni a világról.
Dél fele meglóbáltam a pórázt.
Lelkesen jött.
Kiléptünk az ajtón és meglátta az égből hulló vizet. Rámnézett és leült. Nem volt hajlandó mozdulni. 12 órája nem pisilt.
Könyörgőre fogtam, elmondtam mindennek, szép hölgynek, kedves kutyusnak, drágaságnak, de nem hatódott meg. Ült és nem volt hajlandó egy lábát se kitenni a négy közül.
Bementünk.
Kettőkor aggódtam.
Ölbe vettem a kutyát és egy ernyő fedezékében beszaladtam a kisebbik fenyő alá. Letettem az állatot a földre és vártam. Picit állt, szaglászott majd visszairamodott a lakásba.
Nem akart ernyő alatt pisilni.
Fél négykor hirtelen abbamaradt a monszun. Póráz, csóválás. Átmentünk a másik oldalra, majd egy fűcsomónál legugolt és pisilt, pisilt és pisilt.
Aztán mentünk sétálni. Messzire szerettem volna menni, hogy bepótoljuk a rengeteglmaradt sétát, de pár perc és újabb pár liter folyadék eltávolitása után Yoda határozottan megfordult és hazavezetett.
Jó ötlet volt nem elköltözni Hollandiába.

Yoda sztrájkol

Yoda, the mariner
Originally uploaded by ribizlifozelek

Esett az eső. Az elmúlt hat hónapban talán négy ilyen nap akadt. Esett, szürkén, ősziesen, szomorúan.
Tudtuk, Yoda nem szereti az ilyen időt: Úgy véltük, kívaló alkalom adódott kis esőkabátja kipróbálására. Még Hollandiára tervezve kapott az állat egy sárga esőkabátot. A kabát nagyon kis tetszetős darab szerintünk. Yoda véleményére senki sem kíváncsi.
Pillanatok alatt felhúztuk ra a cuccot, majd lesétáltunk a lépcsőn és kinyitottam az ajót. Yoda lelkesen kiszaladt, majd megptorpant és nézett. Nézta az esőt. Elindultam volna a szokásos pisilőhelye fele, de a kutya másfele ment. Engedtem, elvégre ő egy autonóm lény.
Az autonóm lény befordult a ház másik bejáratán és hazaszaladt. Először azt hittük, csak a sárga kabátban nem mer a haverok előtt mutatkozni, de az állat levetkőztetése után sem történt semmi, csak bámult ki szomorúan az esőbe.
Amíg el nem állt, nem is vitt minket sétálni.

Eső

Little Dell Reservoir
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vasárnap reggel esni kezdett az eső. Meglepő volt: itt nem nagyon esik, Utah az USA második legszárazabb állama. Alkoholfogyasztást tekintve is. Bár én azt vártam volna, hogy itt alig fogy szesz, de nem. Kevesebb fogy, mint máshol, de fogy. Ellensúlyozni kell valamivel a száraz klímát. Biztos a bevándorlók isznak. Egy igazi mormon nem ihat szeszt. (Bár mivel ők is emberből vannak, valószínűleg nem isznak szeszt – otthon, inkább elmennek Las Vegasba.)
Esetleg Wendoverb. Wendoverból kettő van, mint régen Berlinből volt: Kelet Wendover és Nyugat Wendover. Az egyik Utahban van, a másik Nevadában. Közelebb van, mint Vegas, pár óra autóútra mindössze. Naponta több ingyenes busz viszi oda a kaszinózni, inni vágyókat.
Szóval, egész nap esett. Érezni lehetett az esőszagot. Kikapcsoltuk a párológatót és szinte éreztük, milyen boldogok a helybeliek: végre esik. Talán a félig-meddig üres tárolók is megtelnek előbb-utóbb.
A hegyekben persze havazott – lassan lehet síelni. Mi meg veszünk hóláncot. Biztos, ami biztos.