Minden a régi

Yoda döbbenten néztem a romos házat. Annyira meglepôdött, hogy még lepisilni is elfelejtette.

Megrökönyödve néztem az amorf, zsaluzott betonból készült házat, amirôl nem lehetett egykönnyen eldönteni, hogy atombombák vagy az idôjárás ellen véd-e elsôsorban.



Meg voltam lepôdve. Ezt a házat már láttam. Csak akkor hideg volt.

Miután befejeztük a másfél órás sétát a hegyek lábánál, keresgélni kezdtem a régi fotók között és egy kilenc évvel ezelôtti kirándulás képei között megtaláltam.



A házat azóta se adták el.

Állapota se nagyon változott.

Nem is rohan annyira az idô.

Dobozok a mezôn

A hasáb lassan bontakozott ki a hajnali fénybôl. A szögletes formák megtörték a hegyek ringatozó, lágy vonalait.

Megláttam a második hasábot.

Aztán a harmadikat.

A Körtésben a rétet hasábok borították.

- Leszálltak az idegenek? - néztem körbe.

- Mi ez? - kérdeztem Yodát.

A messzirôl tökéletesnek látszó dobozok közelrôl balesetes buszmegállónak látszottak.



Ócska anyagokból silány munkával eszkabálták ôket össze. Ha ez a csillagközi invázió, akkor még van esélyünk.

Több, mint egy tucat ajtó és ablak nélküli interstelláris buszmegállót láttunk. Sajnos egyikre se volt kiírva menetrend, hogy mikor indul a legközelebbi sárgabusz az Alpha Centaurira.

Aztán megtudtam, mi is az ûrkikötô. Egy vállalkozó megvette a Körtést. Voltak tervei és volt építési engedélye. Az engedély lejárt volna, ha nem kezdi meg a munkát, ezért épültek fel a felvonulási épületnek csúfolt buszmegállók.

Pár éve Egyiptomban jót detültem a befejezetlennek tûnô, de lakott házakon, amik után nem kellett ingatlanadót fizetni, amíg el nem készültek. Nem is készültek el soha.

Yoda gyanakodva szimatolta a bódét:

- Mégiscsak ûrkikötô lesz - mondta és elhelyezett az egyik csillagközi buszmegállón egy kozmikus üzenetet.

Séta a Körtésben

Paty and the Zsambek basin
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Körtés valamikor körtés volt. Nevéhez méltóan körtefák nőttek benne. Idővel a körtést Páty szabadon választott önkormányzata belterületbe vonta. A körtefákat otthagyták.
Mi meg odajártunk a kutyákkal. Egy lélek sem volt ott, csak néha pár ló, fácánok, meg időnként vaddisznók.

Pár évvel később a leendő lakóterületen megépült az út. Jóminőségű, aszfaltos út épült közvilágítással. Házak még nem voltak, igaz, körtefák sem.



A szél kisértetiesen fütyült az oszlopok között, de szerettünk idejárni. Az önkormányzat esténként kivilágította a Körtést. Jó volt a szépen kivilágított, üres úton sétálni. Még egy ház sem épült fel, az egész Körtés a mienk volt. Kivilágítva. Lehet, a fácánoknak ekkor ment el a kedvük az örök nappaltól és ekkor költöztek el.

Idővel házak épültek. Volt köztük szép és kevésbé szép. De egyre többen lettek. Még midnig jó volt a Körtésbe jönni sétálni, nem voltak sokan és késő éjjel is jól kivilágított aszfaltos úton lehetett menni. Forgalom meg nem volt.

Idén már talán az ötöde is beépült a Körtésnek. Már jópár család beköltözött. Már emberek élnek itt.
Az önkormányzat pedig több év elteltével, az első lakók megérkezése után lekapcsolta a közvilágítást. Most este sötét van a Körtésben. De az út legalább jó.

Megint a szörp

Páty
Originally uploaded by ribizlifozelek

Júniusban vettem volna szörpöt a pátyi CBA-ban.

Szörp volt, csak nem annyiért adták, ami rá volt írva. Pár forinttal többet kértek érte és hiába mondtam, az olcsóbb árcédulát kell figyelembevenni, csak drágábban akarták adni.

Beírtam a panaszkönyvbe. Gondoltam, ezzel nagyjából annyit érek, mintha borsókat szórnék a falra. De azért szépen leírtam mi történt.

Másfél hete kaptam egy levelet, amiben elnézést kértek és elmondták, ne felejtsem el legközelebb, hogy a törvény kötelezi a céget, hogy az árura ragasztott alacsonyabb árat alkalmazza.

Elgondolkodtam.
Ott álltam a pátyi CBA közepén. Körülöttem morcos eladók és morcosabb boltvezető. A pulton a szörp, amin rajta van a régi ár (865), a cimke AKCIÓ és az új árcédula, 905.

És hiába mondom, hogy nekik olcsóbban kell adni, nem adják.

Ismét azt éreztem, bebizonyosodott, két Magyarország van. Egy elméleti, ahol tilos a dohányzás a vonaton, ahol vigyáznak a műemlékekre, ahol betartják a törvényt és egy másik, ahol a gyakorlatban semmi sem így történik.

Pátyi pincesor

Wine cellars
Originally uploaded by ribizlifozelek

Páty nagyon híres a pincesoráról. Ez a pincesor kicsit olyan, mint a Yeti. Híres, de kevesen látták.

Pár éve január elsején délelőtt elsétáltunk a pincékhez. Nem sok mozgást láttunk arra. Most elmentünk megnézni a helyet nyáron is.

Amerikai módra kocsival mentünk a pincékig, aztán gyalog nekivágtunk a keskeny utaknak. Yoda lelkesen derítette fel velünk együtt a terepet.



Néha kicsit vissza kellett fognunk a Mestert, hogy megvédjük tőle a pincesoron kóborló rotweilereket.

A pincéket a tizenkilencedik században építették. Némelyikükön 1848-as dátumot is láttunk. A pincék a filoxéra járvánnyal elvesztették eredeti funkciójukat. A szőlők eltüntek a környező dombokról. A pinék árván maradtak. Idővel raktárnak használták őket.



A huszadik század második felében keveseket érdekeltek, idővel azonban újra divatba jöttek, bár láttunk pár olyan pincét, amit láthatóan évek óta reménytelenül próbáltak eladni.



Látszott, a legtöbb pince jó kézben van, jó bort csinálnak benne. Már nem pátyi szőlőből és talán egyáltalán nem szőlőből készül benn a nedű és talán az ambróziát nem is bornak hívják.
Itt-ott láttunk elhagyott házakat, meg düledező épületeket, ahol a bokrok közül csak a bennünk leső gyanakvó tulajdonos szőrős lábszára látszott ki.



A Yeti házát elhagyva elhagyott autókat láttunk. Minnesotában egy ilyen helyen titkos methadon laboratóriumot sejtettünk volna, Utahban marihuanaültetvényt, itt pálinkafőző őstermelőkre tippeltem.



A házak közül néha végletesen fura alakok bukkantak elő. Az összbenyomás talán ezért is volt kedvező: nem egy múzeumi pincesort láttunk, hanem egy olyan helyet, amit különböző dolgokra használnak. Bort meg pálinkát főznek, autót bontanak vagy éppen takarítanak, laknak, élnek.

Kecskefarmok

Goat
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretjük a kecskét.
Szeretem a kecskesajtot.

A legtöbb boltban azonban minden, ami kecske, drága. Ha van.

Szerencsére Budapest környékén három kecskefarmot ismerek. Biztos több is van, de nekem eddig háromhoz volt szerencsém.



Az egyik kecskefarmról, a pilisszentlászlóiról tavaly megtudtam, hogy bezárt. Kirándulásokkor gyakran álltunk meg ott venni egy kis sajtot vagy túrót, amit aztán egy közeli tisztáson elfogyasztottunk.

Tavaly hosszú idő után ismét arra jártunk és már előre elképzeltem, hogy milyen jó lesz a Pilisben majd valahol megállni és uzsonnázni egyet.



A kecskesajtos zárva volt. Egy szomszéd néni elmondta, elköltözött valahova Békéscsaba mellé.

A másik kecskefarm Európa egyik legközpontibb fekvésű ilyen tanyája lehet. Egyik kedvenc budapesti helyemen, a Népszigeten van, az Északi-összekötő vasúti híd lábánál.



Ott találkoztam valamikor Jenő úrral.

- Jenő úr, jöjjön már ide! - hallottam.

- Jenő úr, a jó édes anyját magának, jöjjön már ide b.... meg! Jenő úr!

Aztán megláttam Jenő urat.

Jenő úr egy bakkecske volt, aki háremét terelgette vissza a farmra.



Most nyáron valamikor elmegyünk a Népszigetre és eszünk hekket és megnézzük, hogy van Jenő úr.


A farm, ahova most rendszeresen járunk, Páty mellett van az erdőben. Ez egy igazi, klasszikus farm, sok-sok kecskével, különböző méretű és vadságú kutyával, libákkal, őzzel és egy kis haranggal, amit meg kell kongatni és akkor vagy jön valaki, vagy nem.

Ha jön, lehet kecskesajtot venni.
Ha nem jön, akkor nem.

A dolgok menete

Paty
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem, amikor az emberek találnak ki valamit. Igazából ilyenkor működik a társadalom, amikor a népek (be)szólnak a főnököknek. Amikor összefognak valamilyen ügyért.
A főnökök persze ezt nem szeretik és hiába kiáltják állandóan, hogy civil társadalom, csak annyit hallani, nyugi gyerekek. A civilek azért civilek, hogy ne szóljanak bele és, hogy vegzálhassa őket a rendőr meg az APEH.
Ezért is szeretem, ha a nép (vulgó civilek) szólnak.
Pátyon pár éve az egyik viszonylag újonan parcellázott utcát az önkormányzat elnevezte Guyon Richárd utcának. Guyon Richárd jó ember volt, nem félt semmitől, 1848-49-ben nagy hős volt, skót létére velünk magyarokkal harcolt. Pátyon valószinűleg sosem járt.
Egyszer az ellen a Felvidéken elzárta a magyarok útját. A katonai nagykönyv szerint esélyük se lett volna áttörni a hágón. Mire ő UTÁNAM kiáltással lerohanta őket. Biztos nem olvasta a katonai nagykönyvet. Az ellen meg úgy meglepődött, hogy elszaladt. Később többször megpróbálta ezt a trükköt, de akkor már nem jött be.
Ezek után én Guyont mindig úgy képzeltem el, mint Conant, a barbárt.
Mindegy.
Az önkormányzat elnevezte róla az utcát, amit igérete ellenére úgy tizenvalahány éve nem aszfaltoz le. Az se zavarta őket, hogy a helynek már vagy egy évszázada Dobogó dűlő volt a neve. Mostantól Guyon lesz és kész.
A helybeliek egy része viszont már bejegyeztette magát Dobogó dűlőbe. Másokat egyszerűen zavart a névváltozás. Elkezdtek az önkormányzat nyakára járni. Az önkormányzat nem szerette a nyakrajárást. Nem, nem kereszteljük vissza, mert akkor nekünk kellene viselni az iratok átirását. A helybeliek (négy ház) erősködtek, megigérték, nem kérnek önkormányzati pénzt dokumentumaik átirásához, de legyenek már Dobogó dülő. Kérvényt is szerkesztett az ottlakók 75%a.
Végül az önkormányzat kegyeskedett átnevezni a közerületet Dobogó utcára.
A testületben azonban valakinek Guyon Richárd fixációja lehet (vagy nem akarták kidobni a régi táblákat), mert a szomszédos dűlőutat viszont csak Guyonról nevezték el.
Szép történet. A civilek elérték, amit akartak. Guyon is kapott egy utcát.
Csak aszfalt sincs azóta sem.

Világvége

Barns
Originally uploaded by ribizlifozelek

A pokoli melegre való tekintettel elmentem a sarki boltba. Azaz inkább le. (Nem a képen látható CBA-ba mentem, hanem a pátyiba. De arról nincs fotóm.)
Szóval, lementem a nem a képen látható CBA-ba és málnaszörpöt akartam venni. A régi málnaszőrmárkákat nem találtam. Nem jöttem zavarba, bodza szörpre gondoltam. Összefutott a számban a nyál. Bodzaszörp. Hideg. Finom.
Keresni kezdtem a bodzaszörpöt. Nem találtam. Megkértem egy dolgozót, aki készségesen keresett nekem bodzaszörpöt. De nem talált. Egy üveggel sem.
Szerencsém volt, mert ugyanő azért megtalálta nekem az utolsó doboz félliteres joghurotot.
Kaprot nem talált. Az egész boltban nem volt kapor. Se száritva, se konzevben, se dobozban se zölden.
Hová jutottunk?