
Sose hagyd egyedül otthon a kecskéd!
Biztos unná magát egyedül a kecske.
Akasszuk az ajtóra és vigyük magunkkal!
Eleinte azt hittük, veszélyben a karácsonyi kecske: az indiai bolt eltünt. Szerencsére gondos kezek az elhagyott bolt kirakatának porábe rajzolták az új címet. (Pár táblácskákra minibetűkkel felírták, merre költöztek, de ezeket a kiírásokat alig tudtuk elolvasni.)
Az új bolt tisztább és áttekinthetőbb, mint a régi. Isteni mango lasszit árultak és rengeteg féle fűszert pakoltak fel a polcra. Szerintem ezeknek a fűszereknek a jelentős része még az Enciklopédia Britannicában sincs benne.
Kecske is volt.
Kicsit drágábban, mint a régi helyen, de volt.
A kecsket hazavittük, a mango lasszit megittuk.
Friss mentát vágtunk apróra. Yoda imádta - volna - a friss mentát. Szokott kapni lehelletfrissítő mentaízű cukorkát és valószínűleg ezzel tévesztette össze a leveleket. Amikor a krumplira került sor, elment, a krumpli nyersen nem érdekli. A répa apróravágásakor azonban ismét megjelent, elmajszolt pár darab répát és csak akkor lépett le, amikor elővettük az újhagymát.
A zöldés felét beleborítottuk az agyagedénybe. Rátettük a megsózott, megborsozott kecskét, majd rátettük a maradék zöldséget.
A négyszáz Fahrenheit fokos sütőben a kecske és a zöldségek két és fél órán át pihentek.
Ezt követően a mentás kecskét feltálaltuk a karácsonyi asztalnál és miközben a Mennyből az angyalt dúdolgattuk, jóízűen elfogyasztottuk.
Szeretjük a kecskét.
Szeretem a kecskesajtot.
A legtöbb boltban azonban minden, ami kecske, drága. Ha van.
Szerencsére Budapest környékén három kecskefarmot ismerek. Biztos több is van, de nekem eddig háromhoz volt szerencsém.
Az egyik kecskefarmról, a pilisszentlászlóiról tavaly megtudtam, hogy bezárt. Kirándulásokkor gyakran álltunk meg ott venni egy kis sajtot vagy túrót, amit aztán egy közeli tisztáson elfogyasztottunk.
Tavaly hosszú idő után ismét arra jártunk és már előre elképzeltem, hogy milyen jó lesz a Pilisben majd valahol megállni és uzsonnázni egyet.
A kecskesajtos zárva volt. Egy szomszéd néni elmondta, elköltözött valahova Békéscsaba mellé.
A másik kecskefarm Európa egyik legközpontibb fekvésű ilyen tanyája lehet. Egyik kedvenc budapesti helyemen, a Népszigeten van, az Északi-összekötő vasúti híd lábánál.
Ott találkoztam valamikor Jenő úrral.
- Jenő úr, jöjjön már ide! - hallottam.
- Jenő úr, a jó édes anyját magának, jöjjön már ide b.... meg! Jenő úr!
Aztán megláttam Jenő urat.
Jenő úr egy bakkecske volt, aki háremét terelgette vissza a farmra.
Most nyáron valamikor elmegyünk a Népszigetre és eszünk hekket és megnézzük, hogy van Jenő úr.
A farm, ahova most rendszeresen járunk, Páty mellett van az erdőben. Ez egy igazi, klasszikus farm, sok-sok kecskével, különböző méretű és vadságú kutyával, libákkal, őzzel és egy kis haranggal, amit meg kell kongatni és akkor vagy jön valaki, vagy nem.
Ha jön, lehet kecskesajtot venni.
Ha nem jön, akkor nem.
Végre eljött a pillanat, megcsináltuk az indiai boltban vett kecskét.
Nagyon rég ettem utoljára kecskét, még a Mecsekben egy icipici faluban, Kánban (ahol a káni filmfesztivált szervezték/ik). Nagyon ízlett. Most elhatároztuk, bepótoljuk a kecskementes éveket.
Egyszerű kecskét szerettünk volna csinálni, semmi bonyolultat, hogy jól érezzük a hús ízét. Választásunk a rozmaringos kecskére esett.
A kockaalakúra vágott kecskedarabokat olajban épp csak megsütöttük, öt percet, pont annyit, hogy megbarnuljanak.
Az alig sült kecskedarabokat vastagon megszórtuk rozmaringgal, kicsi sóval, borssal, a szeletek közé pedig vékonyra vágott fokhagymaszeleteket tettünk. A kecskéket áttettük egy tepsibe és felöntöttük őket egy kis borral, ami fél centi magasan állt az edény alján. Igyon még egyszer utoljára az életében a jószág!
A sütőt 450 F-ra melegítettük elő, betettük a kiskecskét, levettük a hőt 400 F-ra és magára hagytuk egy órára az állatot a borral, abba fojtsa a bánatát. Egy óra múlva kivettük, megborsoztuk és lefedve visszatettük még húsz percre.
Ezalatt bőven elkészült a hajában sült krumpli, amit összetörtünk pürének.
A recept szerint még 10 percre vissza kellett volna tenni szegény elhunytat a sütőbe fedetlenül, mi azonban úgy ítéltük meg, már kész a háziállat..
A kecskét krumplipürével tálaltuk és megettük.
Elképesztően jó volt.
Az örökmozgó és mindenevő Steve mesélt nekünk az indiai boltról. Mondta, hogy itt mindenféle indiai finomságot lehet kapni, még kecskét is. (Nem élve.)
Elmentünk megnézni a boltot.
Az indiai kereskedés a villamos mellett van. A bolt egy hosszú, lapos épület. A hosszú polcokon fura színű, szagú és ízű fűszerek sorakoztak a különleges zacskós konzervek és szegfűolajok mellett.
Meglepő volt, nem üvöltött a Monszun esküvő zenéje, pedig a mexikói bolt tapasztalatai alapján ezt vártuk volna. A bolt sokkal tisztábbnak és rendezettebnek látszott, mint mexikói vetélytársa, pedig épp árut hoztak, kézikocsival, a főbejáraton át.
Egy nagy, főleg fagylalt tárolására szolgáló hűtőben pici, házi csomagolású papírzacskók sorakoztak. Kecskehús volt. A bolt hetente két alkalommal kap friss utánpótlást. Négy dollár egy font. Ebből mertünk venni.