A piacon

Szombat volt, mi piacra mentünk.

Yodával Boston elővárosaiból nem annyira egyszerű bejutni Boston közepébe, így kocsival közelítettük meg a belvárost. Bostonban parkolni nagyjából olyan, mint Las Vegasban a bank ellen játszani. Hétköznap egyes garázsok egy huszast is elkérnek egy órára. A piac mellett azonban egy - a helybeliek szerint végletesen lerobbant - parkolóházban a piacon vásárlók egy dollárt fizetnek óránként.



A GPS megpróbált beirányítani minket Boston legszűkebb belvárosi utcájába - ami piacnapokon zsákutca -, de nem hallgattunk rá, így sikeresen megtaláltuka parkolóházat. A lift áprilisban rossz volt és ez az állapot azóta sem változott.

A piac sem.
Zajos volt és tömött. A -7 fok nem zavarta a helybelieket a vásárlásban.
Nekünk pár perc után a lábujjunk kezdett belefagyni a bakancsba.

Azért még megálltunk az egyik halasnál.
Ezek a halak valószínűleg hajnalban még az óceánban lubickoltak.

- Mennyi a kagyló?
- Négy dollár - emelt fel a fickó egy több kilós zsákot.
- Most nem, köszönjük.
- Akkor három.

A halas persze jóljárt, mert ezek után vettünk egy darab lazacot is.



UPDATE: A piac sajnos modernizálódott és ma már egészen más.