Jenny szurdoka

Snow Canyon egy kedvelt uticél Szent György közelében. 

Minden megvan itt, amiről Utah híres: sziklarajzok, vörös sziklák, fekete sziklák, finom homok, kilátók, szurodokok, megkövült lávafolyások. Ráadásul pár perc autózásra a belvárostól.

Csak kutyával nem lehet itt menni a legtöbb helyre.

Ezért nem is nagyon jöttünk ide. 

Minden évben átautóztunk és kikipáltuk: idén is megvolt.

Most azonban átautózás közben észrevettünk egy táblát. Amin egy pórázon tartott kutya volt.

- Akkor ide be lehet menni! - vontuk le a következtetést és bementünk Jenny szurdokába.

Ide úgy lehet eljutni, hogy követjük az ösvényt a bagolyig.

Aztán elkanyarodunk az elefánt fele.

Amikor elérünk az ementáli sziklákhoz, már ott is vagyunk.

Innentől már csak arra kell figyelni, hogy be ne szoruljunk, mint a farmer tehene. 

Voltunk már jó pár ilyen kanyonban, itt a közelben Gunlock mellett és Bullfrognál is, de ezek a szűk járatok annyira érdekesek és izgalmasak, hogy nem hagyhattuk ki, ha már el lehetett jönni Puppeyval.

A szurdok gyorsan keskenyedett és váratlanul, amikor azt hittük, már itt a vége, elkanyarodott.

Fenn a magasban láttunk pár beszorult sziklát (szakszóval choke stone). Reméltük, nem lazulnak ki, amíg alattuk megyünk.

Pár kanyar után elértünk a járat végéhez és megfordultunk.

Jó volt itt benn sétálni, de örültünk, amikor végre kezdtek visszahúzódni a falak és kitágult a szurdok.

Reméljük, legközelebb újabb helyekre is elmehetünk itt Puppeyval.

Erről a sétáról is készült egy rövid videó, amit ezen a linken lehet megnézni.

Szurdoktúra

St George jó hely. Pár száz (vertikális) méterre a belvárostol ott a Pioneer Park. Amit a térkép zölddel jelöl.




Ahol valóságban a leggyakoribb zöld a kutyakakiösszeszedő zacskóé.



A hatalmas "park" egy óriási természetvédelmi területben folytatódik. Az egész sziklák, teknőckerítések, kanyonok, cukorsüvegek, szurdokok kusza labirintusa.



Yodával imádtuk ezt a helyet. Minden sarkon jött szembe valami meglepetés vagy barlanglakás.



Egy szűk kanyont kerestünk. Azt olvastam, hogy ez volt az itteni főiskolások éjjeli bátorságpróbájának a helye. Bemenni a szurdokba, ahol nem lehetett megfordulni és elmenni a végéig. Sőtétben.



Yoda élvezte a szurdokot, lelkesen kutatott benne, halálra rémítve a rágcsálópopulációt.



A falak összezárultak és lassan már csak lapjával lehetett menni.

- Van ennek kijárata - nézett hátra a Mester. Irigyeltem, ő még tudott hátranézni.



- Elvileg igen, itt voltak a bátorságpróbák.

- Ahhoz kell igazi bátorság, hogy felismerd korlátaidat - mondta a Mester hümmögve.

- Benned egy Coelho veszett el - mondtam miközben szinte kicuppantunk a sziklák közül.

- De legalább mi nem vesztünk el - jelentette ki Yoda és felemelte a lábát és vigyorgott - Vigyázat, szökőár!

Kanyontúra

Minden kanyonszakértô egyet;rt abban, hogy a Bullfrog melletti kanyonok legfőbb érdeme, hogy közel vannak az úthoz. 

Ez elég nekünk indok volt. A kanyonok nemcsak az úthoz voltak közel, hanem a kempinghez is. Úgyhogy gyalog mentünk. Meg is kérdezte egy autós, elvihet-e. 

Az országútról nem is látszott, hogy lenne itt valamiféle kanyon. Aztán láttunk egy völgyet. 

Virágzó kaktuszok között ereszkedtünk le. Ennyi virágzó kaktusz egy bonatikuskertben sincs.

A völgy falai meredekek voltak, de gond nélkül le lehetett ereszkedni az aljára. Itt egy homokos vízmosás kanyargott. A kavicsokból kis facdoportok nôttek ki. Némelyikrôl mell és fejmagasságban uszadék lógott. Egy dolog olvasni a sziklaszurdokokban ledübörgô árvízrôl (flash flood), más dolog látni az eredményét.

A sziklafalak hirtelen záródtak össze és csak egy, kisegereknek rendszeresített rés maradt köztük. 

Amibe pár szikladarab szorult. Ezt hívják chockstone-nak. Találó elnevezés. A kövek után pár beszorult ördögszekér következett majd egy kanyargós, keskeny sziklafolyosó, ahol csak oldalazva lehetett elférni. Jó hely volt, már ha valaki egyszerre szereti vakarni a hátát és a hasát.

A háromszáz méter egy örökkévalóságnak tünt. De a szurdok alja száraz volt és egy csörgôkígyó-farokra se léptünk rá. 

A kijáratnál pár újabb kavics várt, majd a szurdok ismét kitárult, fák nôttek a mederben és hirtelen lett víz is a patakban. Folyásiránnyal szembe mentünk és a patak egyszercsak megjelent (ellentétes irányba nézve elfogyott).

- Megcsókolsz? - kukkantott ki a béka a vízbôl.

Nem vállaltuk a kockázatot és követtük a patakot, amíg el nem tünt a következô szurdokban. Ez a leírások szerint könnyebb volt, mint az elôzô, de ebben folyt a víz. Mivel se térdig gázolni nem akartunk és én annak megismerését is késôbbre - melegebb idôre - hasztottam, hogy milyen egy alig egy méter széles sziklafolyósóban úszni (milyen, milyen, klausztrofób), itt befelyeztük a túrát és a meredek lejtôn kimásztunk a szurdokból és egyszerre visszaértünk a civilizázióba. A látogatóközpont parkolójában álltunk. Visszanézve nem is látszott, milyen világvéginek tünô és érdekes hely rejtôzik lenn. 

Itt fenn már a telefonok is mûködtek, a képernyôn megjelent egy (1) pálcika. 

Slotkanyon-bevezetô

Megjegyzés: a kövezkező bejegyzés pár horrorisztikus, de politikamentes részletet tartalmaz!

A slotkanyonok (a majdnem-ôslakosok nyelvén slot canyon-ok) nagyon szûk, vízvályta sziklafolyosók. Dél-Utah tele van velük és csak akkor kerülnek bele a hírekbe, ha egy kóbor turista beszorul és levágja a saját karját egy bicskával, hogy kijöhessen. Esetleg még akkor, ha beszorul egy tehén.

Utoljára ez az év elején történt. A hírek szerint a tehén is és a farmer is egyaránt a beltenyészet tipikus terméke lehetett. A tehén, mert beszorult, a farmer azért, amit ezután tett. 

Elôször megpróbálta kitolni a tehenet. Aztán megpróbálta kihúzni. Mikor ez nem sikerült, (horror)filmek nézésekor szerzett tapasztalataira hagyatkozott: megpróbálta feldarabolni a tehenet. Elôször levágta a fejét, aztán ATV-re ült és megkerülte a hegyet, majd láncfûrésszel megpróbálta levágni a tehén hátsó lábait. Miután megszabadult a boci hátsó lábaitól, ismét felült járgányára, vezetett egy csomót, majd levágta az első lábakat is. 

A tehén azonban ezek után se mozdult (még jó, hogy!) 

A farmer erre gondolt egy nagyot és ahelyett, hogy Lábatlanba költözött volna, a "boci, boci tarka, se füle, se farka" éneklése közben leöntötte a tehenet benzinnel, majd meggyújtotta. Na, ettôl büdös lett, de a tehén maradt. 

Mi egy ilyen slotkanyonba terveztünk menni a sivatagba, de tehén nélkül.