Strand Bullfrogban

- Arra van a strand! - egy homokos út vezetett le a strandra egy virágokkal és virágzó mediterrán bokrokkal körülvett parkolóból. A parkoló és a mosdója olyan szép volt, hogy az utóbbi ablakáról készült fotót meglehetősen népszerű lett a flickr-en.



Elindultunk. Csak pár üveg vizet vittünk magunkkal a vízhez menet.

A négyautónyi homokos út nyugodtan ereszkedett a tóhoz. Hosszú volt és napos. Nem tudom, milyen lehet itt lemenni, amikor nyár van és a tó maga 27 fokos. Azt hiszem, Guantanamón humánusabb kínzások is vannak.

Messze volt a tó. Meleg volt. Mire leértünk, már nemcsak Yoda húzta az orrát. Nagy volt a strand, na.



A tó - a Colorado - viszont innen még szebb volt és még csábítóbb: hajózzunk le a Glen-kanyon gátig. Vagy fel Hitéig. Vagy bárhova.



- Hajózni lehet, mondta a Mester, miután megáztattam lábam az ivóvíz hőfokú tóban - De ugye nem megyünk vissza gyalog?

Hívtuk a szállodát, hogy ide eljön-e a minibusz. Eljött.

- Nem kell gyalogolnod - nyugtattuk meg az aggódó Yodát.

- Na azárt - mondta a Mester.

Sziklaséta

- Menjünk - mondta Yoda. Nagyon fellelkesítette a Mestert, hogy reggel a lakóbusz ablakából egy nyulat látott. Most meg akarta nézni a közeli sziklákat, hátha nyúlból vannak. 

A reggeli séta alkalmával láttunk egy lakóbusz mellett egy ösvényt, ami bevezetett a sivatagba. Erre mentünk. Erre csak kaktuszok nôttek, de nem voltak tappancsba beakadó tüskék. 

Az ösvény hirtelen vízmosássá alakult és olyan lett, mint egy finom porral borított út. A vörös homokkô pora nagyon ragaszkodó valami. Öt éve voltunk Monument Valleyben és még mindig találok az autóban az ottani porból, ha nagyon keresek. 

A vízmosás fantasztikus virágok között kanyargott. Bullfrogban most volt tavasz. 

A homokos-agyagos felszín hirtelen változott meg. Teljesen kopasz, gömbölyû sziklák emelkedtek ki a földbôl. Ezekre mindig sokkal könnyebb felmászni, mint le, de az itteni dombol lankásak voltak és így csábítottak, hogy nézzük meg a kilátást. Egy baj volt: minden egyes domb  elôtt volt egy nagyobb domb, ami szebb kilátással várt. 

A sokadik dombtetôrôl végre megláttuk a tavat. Ott kéklett messze a vörös sivatagban. Gyönyörû volt. 

Yodát ez és a közeli hajóparkoló is hidegen hagyta, inkább lefeküdt a vörös sziklára és melegedett.  Látszott, a nyúlhiány ellenére elégedett a világgal. 

Rövid lihegés után a Mester felnézett:

- Nincs nyúlból a hegy.  

Bólintottam. 

- Nincsenek fák. 

Bólintottam. 

- Nincsenek szögletes sarkok. 

Bólintottam. 

- Vacsora lesz?

Bólintottam. 

Kanyontúra

Minden kanyonszakértô egyet;rt abban, hogy a Bullfrog melletti kanyonok legfőbb érdeme, hogy közel vannak az úthoz. 

Ez elég nekünk indok volt. A kanyonok nemcsak az úthoz voltak közel, hanem a kempinghez is. Úgyhogy gyalog mentünk. Meg is kérdezte egy autós, elvihet-e. 

Az országútról nem is látszott, hogy lenne itt valamiféle kanyon. Aztán láttunk egy völgyet. 

Virágzó kaktuszok között ereszkedtünk le. Ennyi virágzó kaktusz egy bonatikuskertben sincs.

A völgy falai meredekek voltak, de gond nélkül le lehetett ereszkedni az aljára. Itt egy homokos vízmosás kanyargott. A kavicsokból kis facdoportok nôttek ki. Némelyikrôl mell és fejmagasságban uszadék lógott. Egy dolog olvasni a sziklaszurdokokban ledübörgô árvízrôl (flash flood), más dolog látni az eredményét.

A sziklafalak hirtelen záródtak össze és csak egy, kisegereknek rendszeresített rés maradt köztük. 

Amibe pár szikladarab szorult. Ezt hívják chockstone-nak. Találó elnevezés. A kövek után pár beszorult ördögszekér következett majd egy kanyargós, keskeny sziklafolyosó, ahol csak oldalazva lehetett elférni. Jó hely volt, már ha valaki egyszerre szereti vakarni a hátát és a hasát.

A háromszáz méter egy örökkévalóságnak tünt. De a szurdok alja száraz volt és egy csörgôkígyó-farokra se léptünk rá. 

A kijáratnál pár újabb kavics várt, majd a szurdok ismét kitárult, fák nôttek a mederben és hirtelen lett víz is a patakban. Folyásiránnyal szembe mentünk és a patak egyszercsak megjelent (ellentétes irányba nézve elfogyott).

- Megcsókolsz? - kukkantott ki a béka a vízbôl.

Nem vállaltuk a kockázatot és követtük a patakot, amíg el nem tünt a következô szurdokban. Ez a leírások szerint könnyebb volt, mint az elôzô, de ebben folyt a víz. Mivel se térdig gázolni nem akartunk és én annak megismerését is késôbbre - melegebb idôre - hasztottam, hogy milyen egy alig egy méter széles sziklafolyósóban úszni (milyen, milyen, klausztrofób), itt befelyeztük a túrát és a meredek lejtôn kimásztunk a szurdokból és egyszerre visszaértünk a civilizázióba. A látogatóközpont parkolójában álltunk. Visszanézve nem is látszott, milyen világvéginek tünô és érdekes hely rejtôzik lenn. 

Itt fenn már a telefonok is mûködtek, a képernyôn megjelent egy (1) pálcika. 

Mélyamerika

A vidéki, sivatagi kisvárosi Amerika (értsd, Egyesült Államok) meglepő hely. Ez nem a szépen manikűrözött kertek világa.

Yoda itt szociológiai tanulmányutakra visz a halódó bányavárosok porában, ahol az utat elgázolt babák szegélyezik.



Itt, félúton Salt Lake City és Goblin Valley között nemcsak a helyi étkezdék mentek tönkre, hanem már a benzinkutak is bezártak.



Pár szívós helybeli kapaszkodik az ellenállás kultúrájába és sajátos ideológiájukkal átalakítják még a közlekedési táblákat is.



Pár ilyen üzenet elolvasása után úgy éreztük, jobb továbbállni a sivatagba. Ki tudja, mit szóltak volna Yodának e táblához fûzött (locsolt) kommentjére. 

Slotkanyon-bevezetô

Megjegyzés: a kövezkező bejegyzés pár horrorisztikus, de politikamentes részletet tartalmaz!

A slotkanyonok (a majdnem-ôslakosok nyelvén slot canyon-ok) nagyon szûk, vízvályta sziklafolyosók. Dél-Utah tele van velük és csak akkor kerülnek bele a hírekbe, ha egy kóbor turista beszorul és levágja a saját karját egy bicskával, hogy kijöhessen. Esetleg még akkor, ha beszorul egy tehén.

Utoljára ez az év elején történt. A hírek szerint a tehén is és a farmer is egyaránt a beltenyészet tipikus terméke lehetett. A tehén, mert beszorult, a farmer azért, amit ezután tett. 

Elôször megpróbálta kitolni a tehenet. Aztán megpróbálta kihúzni. Mikor ez nem sikerült, (horror)filmek nézésekor szerzett tapasztalataira hagyatkozott: megpróbálta feldarabolni a tehenet. Elôször levágta a fejét, aztán ATV-re ült és megkerülte a hegyet, majd láncfûrésszel megpróbálta levágni a tehén hátsó lábait. Miután megszabadult a boci hátsó lábaitól, ismét felült járgányára, vezetett egy csomót, majd levágta az első lábakat is. 

A tehén azonban ezek után se mozdult (még jó, hogy!) 

A farmer erre gondolt egy nagyot és ahelyett, hogy Lábatlanba költözött volna, a "boci, boci tarka, se füle, se farka" éneklése közben leöntötte a tehenet benzinnel, majd meggyújtotta. Na, ettôl büdös lett, de a tehén maradt. 

Mi egy ilyen slotkanyonba terveztünk menni a sivatagba, de tehén nélkül.

Bullfrogban

- Itt van közel a marina - tanulmányoztam a térképet. 

- Másfél kilométer lehet. 

Nem akartam a lakóbusszal leautózni. Lekötni a buszt az áramról, vízrôl (biztos elázás, szóval elôször a villanyt, aztán a vizet kell babrálni), aztán vissza, macera. Ez a lakóbuszok nagy hátránya: nehézkes elmozdulni velük. Akárhova nem is jutnak el és szûkebb helyeken parkolni se egyszerû. 

A parkolással itt nem volt gond. Üres volt a világ, akár a parkolóhelyekre merôlegesen is meg lehetett állni és úgy se zavartunk volna senkit.

Bullfrog tulajdonosai értették a problémât. A lakóbuszosok még csak-csak elindulnak, de a hajóval érkezôk végképp nem vehetik jachtjaikat a hátukra. A cég több minibuszt üzemeltetett. Fel kellett ôket hívni (ha volt lefedettség) és jött a busz és a területen belül bárhova elvitt. Most, hogy előszezonban a nyári személyzetnek csak ötöde volt itt, két mikrobusz járt állandóan körbe-körbe. 

A rutinos lakóbuszosok másképp oldották meg a helyzetet: a lakóautóval vontattak egy dzsipet. Vagy ráakasztottak két motort. Utána meg egy hajót és már mindenre fel voltak készülve.

Bullfrog

Amikor felvetettem, hogy menjünk Bullfrogba, egyedül Yoda támogatott és ô is csak azért, mert azt hitte, ott majd lehet békát vadászni. 

Bullfrog nagyjából 180 km-re található Goblin Valleytôl a Lake Powell partján.

Bullfrog annyira se település, mint Hanksville. Bullfrog igazából egy marina (azaz két marina), egy szálloda (a hotel fotóját tessék a fenti képen megkeresni) és ennek kiszolgálólétesítményei. Van itt két benzinkút (egy autóknak és egy hajóknak), két bolt (egyik zárva, a másik nyitva) és pár ház, ahol a személyzet lakik.

Bullfrogban az igazi üzlet a lakóhajózás. Bullfrog úgy is hirdeti magát, mint a világ lakóhajófôvárosa. Szerintem nem valószínû, hogy a szlogen kitalálója valaha is látott egy fôvárost. Esetleg Pierret Dél-Dakotában.

Az azonban igaz, hogy itt több a lakóhajó, mint az állandó lakos. Annyi a lakóhajó, hogy nem is igazán férnek el a tavon és kicsordulnak a partra és még a jó száz kilométerre levő Hanksvillebe is jut belôlük.

- És mit fogunk ott csinálni?

- Átkompolunk Halls Crossingba. 

- És ott mi van?

- Hall olyan, mint Bullfrog, csak kisebb. 

- És ott mit csinálunk?

- Elmegyünk onnan. 

A terv mindaddig tökéletes nem volt, amíg az út mellett észre nem vettünk egy táblát:

"Ezen a hétvégén nem jár a komp".