Kisvendéglô Prágában

Kisvendéglô volt. 

Vagy kiskocsma. 

Prágában. 

Pont ott, ahol laktunk. 

Egyértelmû volt, hogy itt kell ebédelni, fôleg, hogy láttuk a krétás kiírást az ajtó melletti táblán: pecne kaca. 

Bementünk. A gyanusan turisztikai név - Svejk - ellenére úgy látszott, hogy az utolsó turisták Ferenc Jóska alatt jöhettek ide, amikor utoljára lesikálták a falakat és kicserélték a dekort. 

Egyedül voltunk vendégek. 

- Pecne kaca - rendeltünk. A pincérnô unottan ránknézett:

- Nincs. 

A pecsenyekacsát downgrade-eltük morva verébre. 

Finom volt. 

Jó borravalót hagytunk. Elmentünk. 

A pincérnô továbbra is életunt volt. 

Két óra múlva visszatértünk még egy körre. 

Ugyanaz a pincérnô. Nem unta meg az életet véglegesen. Eddig. 

Ránknéz. Nem ismer meg. 

(Tudom, a vendéglátásban dolgozók káposztafejeket látnak, de a Ribizliknrk jellegzetes fejük van, külföldiek és így kirínak a "tömegbôl", de mindegy, nem a pincér mosolyáért járunk ebédelni.)

A táblán továbbra is vigyorog a kacsa. 

- Pecne kaca?

- Nincs. 

Eszünk. 

Finom. 

Másnap vadonatúj étlapot láttunk az ablakban. A nagy turistaforgalom miatt viszont árat emeltek, 75-rôl 76 koronára. Se az új étlapon, se a táblán mem volt kacsa.

Az elveszett pilóta

- Kedves utasaink, elnézésüket kérjük, de prágai járatunk várhatóan másfél órás késéssel indul, ugyanisnegyik pilótánk még nem érkezett meg. 

Yoda morcosan nézett. Ilyet se hallott mêg, hogy késik a pilóta. Mondjuk a Deltától már hallottunk szép dolgokat. 

A pilóta végül pont másfél óra múlva befutott. Az utasok felállva, tapssal köszöntötték.

Ô mosolyogva meghajolt, integetett és eltünt a repülôben. Profi volt. 

Aztán nem indultunk, mert valami elromlott a csápban. 

Egy megawatt

Október óta dolgozik a napelem.

Most júniusban megtermelte az elsô megawattot.
Ezalatt másfél megawatt áramot fogyasztottunk.

Ahogy terveztük.

Lakóbuszos rohanás

Elôzô este kitakarítottunk, kipakoltunk. Aztán elmentünk egy kempingbe leereszteni a trutyit. A bérbeadó cég is leeresztette volna - 40 pénzért. Mi fizettunk 5 pénzt a kempingben a pöcegödrük használatáért. 

Ugyanitt feltöltettük a propántankot, amit a cég 40 pénzért töltetett volna fel. A hûtô és a gáztûzhely nagyjából 4 dollárnyi gázt használt el az elmúlt idôszakban. 

Azt hiszem, jó üzletet csináltunk. 

Még bôven volt idônk, amikor beálltam tankolni. A sorban elôttünk álló elôször hosszan kereste kártáját, majd a lyukat, ahova a naftát tölthette. Aztán azt a lyukat, ahová a kulcsát dughatta. Aztàn lassan elhajtott. Ekkor már sietni kellett, de végül sikerrel jártunk az Egyesült Államok leglassabb benzinkútjánál teletankoltunk. Egy örökkévalóságig tartott és annyiba is került. 

Egy lakóbusszal nem lehet sietni. 

Lovak és sziklák Capitol Reefben

Reggel arra ébredtünk, hogy szarvasok legelik el a lovak füvét.

Hosszan néztük a legelô agancsosokat, akik csak akkor riadtak meg, amikor egy kutyasétáltató 20 centi magas vérebe rájuk vakkantott. Ekkor úgy megindutak, mint választók a demagógabb párt fele. 

Elôzô este is láttunk szarvasokat. Akkor felmetünk a nemzeti park tetejére és ott sétáltunk egy kicsit. Nem sokat: esô után nem jó ómen az álmoskönyv szerint fekete színû ebbel bokáig süllyedni a trutyiba. 

Ezt az utat eredetileg nem a turisták kedvére építették. Ez volt az egyetlen lehetôség, hogy autóval átmenjenek a hegyláncon. Esetleg meg lehetett volna még kerülni - de általában inkább megpróbáltak felmászni. Lenn, Fruitában bevásároltak, aztán remélték, eljutnak valahova. 

Pár petroglif jelezte, hogy az ôslakosok is kopácsoltak itt. Volt viszont sok "közel kortárs", 20-as, 30-as évekbeli írás is. Egyiket kibetûztük: a mára már nem létezô Giles faluból ment valaki a mára szintén elhagyott Fruitán keresztül valahova. Valamiért.  

Reméljük, odaért és boldogan élt, míg meg nem halt. 

Ilyesmikre gondolva tábort bontottunk: elindultunk a lakóbusszal  hazafele. Véget ért a nyaralás. 

Nemzeti Park a világ végén - Capitol Reef

Capitol Reef alsó részén, a Fremont-folyó völgyében valamikor egy mormon település próbált gyökeret ereszteni a sziklába (hasonló képzavarokat jutányos áron végtelen mennyiségben tudok szállítani rövid határidőre). Viz volt, termőtalaj volt - és ezt azért errefele nem sok hely mondhatja el magáról.

A mormonok gyümölcsfákat ültettek - ahol ma szedd magad akció keretében lehet gyümölcsöt szedni. Enni ingyen van, a kilépő látogatót nem mérik le be- és kilépéskor.



A megmaradt régi épületek egyikében korabeli termékeket árusító bolt nyílt. Volt itt híres helyi lekvár (amit Salt Lake City mellett, Provóban gyártanak). A fantasztikus töltött süteményeket is valahol a közelben (érts: három-négyszáz kilométerre) gyártják le, aztán elhozzák ide.

Capitol Reef nem viszi túlzásba a modern infrastruktúrát: Látogatóközpontban látott tábla szerint mobilozni a közeli, harminc kilométerre levő Torrey-ban vagy esetleg még messzebb, Hanksvilleben lehet, ott van internet is. Ha valaki a nemzeti parkból akar kommunikálni a világgal, van egy pénzes telefon a bejáratnál.

Jó hely, na.

Capitol Reef

Nem tudom, mit vártam Capitol Reeftől. Azt hiszem, nem sokat. Valahogy olyan "futottak még" kategóriának gondoltam. Egyszer sötétben átautóztunk itt, de semmit se láttunk, még a híres gyümölcsösöket se.

Az első meglepetés az út volt: a Fremont-folyó völgye itt csodaszép volt. Meredek, vörös sziklafalak között, buja zöld oázisban kanyargott az egykori szekérútra fektetett országút.

A második meglepetés a látogatóközpont volt. Nem volt parkolóhely, ami meglepő volt: nem volt szezon, mindentől messze voltunk ls Capitol Reef nem számít egy népszerű parknak és amúgy is csak pár autót láttunk aznak összesen.

Aztán a kempingben az utolsó helyek egyikét foglaltuk el. Most már igazán kiváncsiak lettünk.