Kis házikó Zuglóban

Ribizlifőzelék élete jelentős részét Kispesten élte le, ennek ellenére csak kicsit elfogult szűkebb pátriája iránt. Ugyanakkor nem érti, miért számít Zugló annyira jó környéknek.

Aztán egy forró nyári napon (Ribizli meg merne esküdni arra, hogy amikor pillanatnyi elmezavarában megpattintotta az ablakot az autóban, forró üvegcseppeket sodort be a menetszél), egyszercsak a fenti épület jött szembe.

Eleinte Ribizli a túlzott hőhatásra gyanakodott.

De nem. A ház ott volt. Mint egy Erdélyből idepottyantott gazdag roma palota állt Ribizlivel szemben.

Ribizlifőzelék ekkor felsóhajtott:

- Hát igen, ilyen tényleg nincs Kispesten.

Szôr Incze

- Szôr Incze? - olvastam csodálkozva. Annak, hogy Szôr Incze, semmi értelmes sem volt. 

Nagyon meleg volt. A szemembe csorgó verítéktôl még láttam, hogy az autó kerekei beleolvadnak az aszfaltba 

Megráztam fejem. Nem lehet Szôr Incze. Egy határkôre nem írták azt, hogy Szôr Incze. 

A határkövet az autóból láttam meg és leparkoltam, hogy jobban megnézzem. 

Láttam, az elsô pesti határkövek egyike, 1738-as. 

Az is látszott, amíg a veríték újabb hulláma el nem vette ideiglenesen szemem világát, hogy a követ 1933-ban is használták és hogy környékét ma is rendben tartják. Talán arrébb is tették picit, hogy jobb helye legyen. 

Jártam a kô körül, mint egy, a megfelelô poziciót keresô kutya.

De miért Szôr Incze? Tudtam, hogy nem lehet Szôr Incze, de annyira meleg volt, hogy alig tudtam koncentrálni. Aznap legalább egy tucat karambolt láttam, legmeglepôbb az volt, amikor egy tanulóvezetô csúszott bele egy teherautóba, annak ellenére, hogy a T-betûs autóban a kettes féknélt egy oktató is ült. Néztem a feliratot. Szlôr Incze. Nem lehet!

Ittam egy kevés teavizet tea nélkül. 

A szöveg ekkor kitisztult és Sz• Lôr • Inczé, Szent Lôrinczcé alakult. Ez már valószínûbb volt, bár fenntartom, a Szôr Incze vagy Szlôr Incze az sokkal izgalmasabb felirat. 

Nem ivóvíz

Fantasztikus ez a szobor-csobogó Szentendre új "tengerpartján".

Csak azt, hogy nem ivóvíz, nem a bronzmadarak mellére kellene írni. Vagy az a művészi koncepció része és a víz mégis ivóvíz?

A Bazilika liftje

Végleg eltüntek a Szent István Bazilika (székesegyház) évek óta használaton kívüli mozgáskorlátozott liftjének romjai. 

A lifté, ami megépítése óta permanensen üzemen kívül volt.

Nyugodjék békében. Remélem, jobb megoldás születik helyette. 

Addig marad a babarally. Mondjuk megnézném ugyanezt kerekesszékkel....

Mamutfenyôk Budakeszin

- Itt van! - kiáltottam fel, amikor megláttam a parkolót. 

- Menjünk!

- Meleg van - mondta Yoda - Autóból nem lehet megnézni?

- Yoda... - mondtam. 

Kiszálltunk és ott álltak a rét mögött. 

- Figyeled, tiszta Amerika!

- Menjünk!

A Zichy család hosszú távra tervezett. Budakeszi vadászlakjuk díszparkjába ültettek 1900-ban három mamutfenyôt. Ezeket a fákat életük elsô húsz évében dajkálni kell, aztán a következô két-háromezer évben egész jól elvannak, ha nem csap mondjuk beléjük a villám. 

Itt az egyikbe belecsapott a hetvenes években és két mamutfenyô maradt Budakeszi határában. 

A vadászlak eltünt, a kertet felfalta az erdô. 

A fenyôk maradtak. 

A keskeny ösvényen egy nő jött szembe egy kétkerekű bevásárlókocsit húzva maga után. Köszöntünk és továbbmentünk a fák felé.

Takaros pihenőhely fogadott asztalokkal, padokkal, réttel és virágokkal.

Egyenesen a fákhoz mentünk.

Nagyok voltak, vagy harminc méteresek. Még vagy ezer év és száz méteresek lesznek.



Körben a Budai-hegyek "magasodtak". Egyik irányba a János-hegy látszott, a másikba pedig kikandikát a lombok mögül a makkosmáriai templom tornya.



Steinbeck is elvitte kutyáját, Charley-t, hogy megjelöljön egy mamutfenyőt. Yoda sem hagyhatott ki két ilyen derék magyarországi példányt.

- Ez mind egy fa? - szagolgatott.

Elővettem egy zacskót a zsebemből és takarítottam. Nagyon szép, rendezett volt a környék. A tisztáson mamutfenyő-csemeték álltak.

- A budakesziek is hosszú távra terveznek - gondoltam, miközben Yoda megjelölte a fákat.

Azok a bevándorlók

J, aki tökéletesen, de erős akcentussal beszél magyarul, elment a fodrászhoz. J spanyol és tizenhat év alatt nyelvileg olyan szintre jutott, hogy néha műfordításokat csinál.

Fodrász, amint vágja J hosszú haját:
- Eddig csak a hajléktalanoktól kellett félni.
Csattog az olló.
- De már itt vannak ezek a bevándorlók is, jönnek és jönnek és egyre többen vannak.

Római fürdő

- Jaj - döbbent meg az ember és hátrahökölt.

Alaposan meglepődhetett. A rácson félig átkígyózott kövér Ribizli egy telefont tartott be a rácson át messzire és úgy fotózta a római fürdőt az aluljáróban.

Igazából nem lehetett oldalról megmondani, hogy a nagy halom kő az mi volt, de én tudtam, hogy itt az aluljáró elkerített szögletében egy római fürdő romjai bújnak meg.

A kőhalom oldalról, az aluljáróból se mutatott sokat, bármi lehett volna UFÓ leszállópályától római teremfocipályáig.

- Tíztől nyitva vagyunk - mondta a férfi, miközben összeszedte magát És ingyenes.

El fogunk jönni.