Kolibri a kilátóban

A friss hajnali levegő oxigénnel és jókedvvel töltött el. Ott volt alattunk a Bear Lake Karib-tengert megszégyenítő kékje. Csend volt és nyugalom.




- Bzzzzzzzz - mondta valami olyan hangon, mintha egy lódarazsat kötöttek volna rá egy erősítőre és felcsavarták volna 11-re.

Miután kiugrottam a bőrömből és szívverésem megszünt négyszámjegyűnek lenni, körülnéztem, hol van a szteroidon tartott lódarázs.

- Kolibri! - ismertem fel a helikopterként zúgó madarat.
- Kolibrietető! - ismertem fel a kolibrietetőt és azt hittem, egy Stirlitz viccbe kerültem.



Yoda rezignáltan nézett.

A teraszunkon van kolibrietető. A környékünkön vannak kolibrik. De sose mennek a kolibrietetőbe.

Bzzzzzz - mondta egy újabb zsebkondor.
Ezért hívják angolul hummingbirdnek! - csaptam a fejemre.

Finom rántást éreztem a pórázon. Yoda volt:

- Megjelölöm az etetőt, aztán menjünk! Nincs itt semmi látnivaló, mégha rántottcsirkék lennének!

A utahi Karib-tenger - Bear Lake

A utahi Karib-tenger egy forditott atoll. A türkizkék vizet nem a kéklô óceán veszi körbe, hanem hegyek.

Fele akkora mint a Balaton, viszont ugyanolyan sekély a partja. Középen viszont nagyon mély.



A civilizáció a déli csücsökben és a keleti parton található: Laketown és Garden City. Összesen úgy 700 lélek és 100 medve szobor.

Minden magara valamit is adó háznak, cégnek van medveszobra. A medve Efraim, ô volt az utolsó utahi grizzly. Koponyaja az egyik közeli kisváros könyvtárában van.



A környék a turizmusból és a málnából él. A málnából lekvárt, BBQ szószt csípôs jamet készítenek. A turistákból pénzt.

Nincs sok turista. Amikor megválasztjàk a szépségkirálynôt (málnahercegnô), akkor többen vannak. A turizmusra jellemzô, hogy nincs szálloda a tó körül. Csak kiadó szobák, házak és kempingek vannak.

Szóval ide mentünk megnézni, milyen is a utahi Karib-tenger kétezer méter magasan.

Billiárd

Állt a motorosrendőr a State street mellett és kamerájával vizslatta a forgalmat. Gyorshajtóra várt.

Közben megállt mellette a parkolóban egy autó és a sofőr beszélgetni kezdett a zsaruval.

Beszélgettek, beszélgettek, amikor hirtelen valami nagy porfelhőben közeledett. Egy részeg autótolvaj gyorshajtott egy kisteherautóval. Felment a járdára, kidöntött egy tűzcsapot, legázolt két villanyoszlopot, ezeken gellert kapott és ezért nem találta telibe a parkoló autót és a kvaterkázó rendőrt.

A rendőr levetette magát a motorról és fejbe találta a dőlő pózna. A kisteherautó tovább száguldott, keresztezte a State street nyolc sávját, letarolt egy gázórát, majd lepattant a betonfalról.

A rendőr ahelyett, hogy tejbepapir kért volna, azonnal ment kimenteni a teherautó vezetőjét, aki viszont nem agata, hogy kimentsék és elszaladt. Csak a következő sarokig jutott, a frissen érkező rendőrök vitték is a dutyiba.

Békés hétkötnap a faluban...

Ki korán kel, szivárványt lel

Megjegyzés: ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Yoda hajnali sétája nélkül. 

- De szép szivárvány - néztem meglepôdve a hatórai szivárványra!

- Nézzük meg mindkét végét! - felelte Yoda. 

Helyi vadállatok

Már megtanultuk, hogy a feltörekvő mókuspopuláció imádja a barackot. Na nem a zamatos húst, hanem a kemény magot. Azt ropogtatják vagy csak gombolják ki a gyümölcsből és teszik el télire a kismókusoknak.

Ilyenkor billenteném fenéken Misimókust.



Mikor R átszólt, hogy nézzétek, mi van a kertünkben, akkor pont ezért koncentrált mókustámadást vizionáltam. De nem, nem a mókusok támadtak, hanem egy fiatal őz költözött be a kertbe.

Aztán ki.
(Jelenlegi információink szerint utoljára a folyó közelében látták.)

Dinoszauruszok Ogdenben

- Roaaaaaaa - mondta valami és Yodával majdnem beleestünk a sebes Ogden-folyóba.

A folyópart az Ogden-kanyon vízesés után nem sokkal kiegészült egy gyalogos-kerékpáros ösvénnyel.



Volt itt minden. Kis pavilon piknikezni, padok, a padokon ötvenes szerelmespárral, pisztrángok (a vízben), horgászok (a szárazon) és dinoszauruszok.



- Roaaaaaa - mondta a dino.

Az ösvény ekkor a helyi dinoszauruszpark mellett tekergett.



Száz dinoreplika van a parkban, amit a Jurassic park ihletett.

Kisgyerekek és nyári táborban levôk rohangáltak benn.





Az út kicsit késôbb kiérr egy rétre. Itt kezdôdött egy sportösvény mindenféle egyszerû tornaszerrel.

Itt piknikeztünk, miközben két teherautóval UFO-szerû fûnyírók érkeztek, lehajtogatták szárnyaikat, amivek megháromszorozták pengéik számát és nekiestek a fûnek. Hat munkás szegélyvágókkal támogatta a két taktikai fûnyírót.

Olyan volt, mint egy szombat reggel a belvárosban, ahol mindenki azon versenyzik, kinek van hangosabban berregô ketyeréje.

- Meg ne trimmeljék a farkincádat!

Látszott, Yoda inkább a dinókat választaná.



A munkások észrevették, hogy piknikezünk.

Nem akarunk zavarni, addig máshol dolgozunk.

Megköszöntük és boldogan falatoztunk tovább.

Vízesés Ogdenben

Ogden-kanyonban egy látványos vízesés készteti megállásra az utazót. A vízesés több mint száz méter magasból lépcsőzetesen hullik alá a mélybe és a csillogó vízsugár elkeveredik a sebesen rohanó Ogden-folyó vizével.



Milyen fenséges munkája Természet Anyánknak!



Azaz nem is.

A vízesés mesterséges, csakúgy, mint a lillafüredi és hasonló okokból is készült.



Az ogdeniek (helyi nyelven: Ogdenites) irigyelték Provo fantasztikus Bridalveil vízesését és akartak egyet közel városukhoz. Méghozzá az Ogden kanyonban, ha már Provo vízesése a Provo kanyonban van.

A vízesést az elhagyott mészégetőboksa és a város közé álmodták meg.



Ember tervez, ogdeni végez. Fogtak egy köteg dinamitot és felrobbantották a frissen épített vízvetéket a hegy gerincén, hogy legyen egy vízesés. Lett.

Az ogdenieknek tetszett a dolog, de panaszkodtak, hogy a vízesést nem látni a városból. Gondolkodtak, gondolkodtak és építettek egy vízvetéket, hogy átvezessék a vízesést a város fölé. Meg is épült, de nyáron nem sok vizet hozott és mire beállt a tél, az időjárás és egy vandál megrongálták az új vízvetéket, a városiaknak meg elment a kedvük a természetátalakítástól, a vízesés pedig rövid séta után visszakerült mostani helyére.