- Ja, nem úgy, bezártam a pincébe és nem tudom kihozni.
- Tessék?
- A szarvasoktól nem férek hozzá.
A hetven feletti D, miután mindkét lábát amputálták, egy akkumulátoros tolószékkel szokott gyorsulási versenyeket tartani bicajos gyerekekkel az utcában és a veteránszövetség épített neki egy liftet a pincéjébe, hogy le tudjon oda jutni.
Eddig úgy tünt, hogy D szellemileg tökéletesen friss. De most azt mondja, hogy bezárta Jézust a pincébe, de nem fér hozzá a szarvasoktól.
- A szarvasokat is ki kell hozni.
- A szarvasokat?
- Igen. Utána ki kell bogozni Józsefet és Máriát, mert összeakadtak.
Kora hajnalban kivetett a függőágy, már nem akartam többet olvasni vagy heverészni, gondoltam, kihasználom az időt és megkeresem a Simpson Springs melletti CCC tábor maradványait.
Még alig pirkadt, amikor nekivágtam a pusztának.
A romok nem voltak messze, csak oda kellett sétálni az úton.
A CCC, a Civilian Conservation Corps a világválság idején adott munkát fiataloknak. Roosevelt programja egy nagy infrastrukturális beruházás volt.
Amikor egy helyen minden munkával elkészültek, a tábort áthelyezték valahova máshova. Minden mozdíthatót vittek magukkal, még a barakkokat is. Ha már nem volt rájuk szükség, eladták őket, csakúgy, mint Camp Topaz barakkjait.
A simpson springsi tábor három éven át működött, mielőtt továbbálltak volna.
Simpson Springsnél sok mindent a helyi vulkánikus kőzetből építettek. Na, ezt nem vitték el, de így se sok maradt a táborból.
Szerettem volna megtalálni az egykori úszómedencét, de csak a ciszterna maradványait találtam meg.
Azt, hogy az egykori Pony Express állomás közelében vezetékes víz van (nem mintha lakna itt valaki is) és ez az egyik legjobb táborhely a West Desert e részének bejárásához, a CCC munkájának köszönhetjük. Persze ők nem turistáknak, hanem állattenyésztőknek és esetleges farmereknek építkeztek. Az ő kezük munkáját dícsérik a közeli Fish Springs műtárgyai is.
Egy földkupacnál észrevettem, hogy itt valamikor egy alápincézett barakk állt.
Lehet, jégverem volt.
Vagy valami más.
Egykor körbekerítették, hogy egy gyanútlan tehén (négy vagy kétlábú) bele ne tehénkendjen, de mára a drótkerítés jórészt elporlott a tető egy részével együtt.
A gerendák és falak kisebb javításokkal (ki? mikor? miért? minek?) ma is dacolnak az idővel és várják, hogy valakire rádőlhessenek.
Örültem, hogy még láthattam, ami maradt a táborból és elhatároztam, ha belebotlok máshol másikba, akkor azt is megnézem.
A Jordán-folyó mellett most West Jordanban sétáltunk.
A folyó eme szakasza arról híres, hogy a farmok helyét pöffeszkedő házak vették át.
A középen emelkedő nyolcszögletű torony gazdája biztos megmentendő királylányokról ábrándozott gyerekkorában.
Az úszómedencés, kosárpályás istállós, patakos lakókomlexumoknál néha láttunk érdekes megoldásokat.
Nem tudtam rájönni, hogy itt miért hagytak egy ekkora lyukat a falban. Talán mert a kőműves egy kocka volt, aki nem tudta elképzelni, hogy lehet egy ilyen teret kitölteni.
Aztán megláttuk a bekerített kerítést és végképp nem tudtok, hogy ezt ki és hogy gondolta.
Abban is biztosak voltunk, hogy a fenti ház gazdája szeretheti a háromszögeket és az oromzatokat.
Mi a sétát szerettük és azt, hogy be lehet bámulni mások hatalmas, kivilágított házaiba.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.