A múlt kövei - Simpson Springs - CCC

Kora hajnalban kivetett a függőágy, már nem akartam többet olvasni vagy heverészni, gondoltam, kihasználom az időt és megkeresem a Simpson Springs melletti CCC tábor maradványait.

Még alig pirkadt, amikor nekivágtam a pusztának.

A romok nem voltak messze, csak oda kellett sétálni az úton.

A CCC, a Civilian Conservation Corps a világválság idején adott munkát fiataloknak. Roosevelt programja egy nagy infrastrukturális beruházás volt.

A munkások katonai szervezetben táborokban laktak. Utakat, hidakat, vízvezetékeket és olykor WC-ket, menedékházakat építettek, barlangokat tettek bejárhatóvá, de a nemzeti parkok (drága) ékköveinek számító fogadóit is ők építették.

Amikor egy helyen minden munkával elkészültek, a tábort áthelyezték valahova máshova. Minden mozdíthatót vittek magukkal, még a barakkokat is. Ha már nem volt rájuk szükség, eladták őket, csakúgy, mint Camp Topaz barakkjait.

A simpson springsi tábor három éven át működött, mielőtt továbbálltak volna.

Simpson Springsnél sok mindent a helyi vulkánikus kőzetből építettek. Na, ezt nem vitték el, de így se sok maradt a táborból.

Szerettem volna megtalálni az egykori úszómedencét, de csak a ciszterna maradványait találtam meg.

Azt, hogy az egykori Pony Express állomás közelében vezetékes víz van (nem mintha lakna itt valaki is) és ez az egyik legjobb táborhely a West Desert e részének bejárásához, a CCC munkájának köszönhetjük. Persze ők nem turistáknak, hanem állattenyésztőknek és esetleges farmereknek építkeztek. Az ő kezük munkáját dícsérik a közeli Fish Springs műtárgyai is.

Ők építették ki a Pony Express útvonalát is - szintén nem a mai ultrafutók kedvéért - hanem, hogy hozzá lehessen férni az ásványkincsekhez és lehessen utazni Los Angeles felé, egyáltalán, el lehessen jutni világvégi, elszigetelt településekbe.

Egy földkupacnál észrevettem, hogy itt valamikor egy alápincézett barakk állt.

Lehet, jégverem volt.

Vagy valami más.

Egykor körbekerítették, hogy egy gyanútlan tehén (négy vagy kétlábú) bele ne tehénkendjen, de mára a drótkerítés jórészt elporlott a tető egy részével együtt.

A gerendák és falak kisebb javításokkal (ki? mikor? miért? minek?) ma is dacolnak az idővel és várják, hogy valakire rádőlhessenek.

Örültem, hogy még láthattam, ami maradt a táborból és elhatároztam, ha belebotlok máshol másikba, akkor azt is megnézem.

Erről a kirándulásról is készült egy film, ami itt nézhető meg.

Ahogy a menedékházat elképzelték

Nagy sziklák árnyékában lapultak a kunyhók egy vízmosás felett.

Egyből látszott, hogy ezeket is a CCC, a Civilian Conservation Corps építette Roosevelt közmunkaprogramja keretében.

A menedékházak nagyon hasonlítottak azokhoz, amiket a Cathedral Gorge-ban láttunk.

Egyből megrohantuk az épületet, amit ma már - sajnos - nem használnak.

Pedig nagyon szívesen eltöltenék itt egy-két éjszakát.

Az éjszakai nyugalomhoz egy valami hiányozna, amit ide nem épített a CCC: Nem volt WC.

- WC? Minek? - bámult bele Puppey ábrándosan a vakvilágba.

CCC WC

A Cathedral Gorge State Park-ba a "tömegturizmust" a CCC, a Civilian Conservation Corps hozta el. 

A fura sziklák mesevilágába előszeretettel jöttek el a helybeliek piknikezni. 

A világválság idején a CCC víztornyot, WC-t és piknikhelyeke épített és egy kilátót is emeltek a Miller point-on. Ezt az épületet láttuk meg először Yodával 2019-ben.

A kilátó után a többi CCC épületre is kiváncsiak lettünk.

Volt is mire.

A víztorony egyfelől beleilleszkedett a tájba, másfelől a szögletes formák világában az egyetlen kerek alakzat volt.

A víztornyot ma már nem használják, belülről üres, de a három emeletes torony ma is a park egyik jelképe.

Mindig, amikor arra jártam, benéztem, hátha találok egy megmentendő királylányt a tetején, de még egy megcsókolandó varangyba se botlottam.

A víztorony közelében áll az az épület, ahova Roosevelt is gyalog... na jó, ez rossz vicc.

Mindenesetre látszott, hogy 1934-ben mások voltak a szokások.

Elmorfondíroztam azon, hogy az utolsó használat után jól kitakarították-e az emésztőt illetve, hogy mutatja, hogy milyen kevesen járnak ide, hogy senki se próbálja ezt az árnyékszéket rendeltetés szerűen használni.

A kilencvenéves vécét helyettesítő űj hasonlóan festői környezetben állt pár száz méterrel arrébb.

Amikor Yodával voltunk itt, akkor innen egyből elindultunk a Cathedral Gorge egyik legkietlenebb túrájára, felgyalogoltunk a Miller Point-hoz.

Fogadó a Grand Canyon felett

Nem értettem, miért nem ül itt Roosevelt az egyik asztalnál. Nem Teddy, hanem FDR.

Vagy miért nem ülnek elegánsan öltözött hölgyek és urak az egyik asztalnál. Csak normál, 21. századi turistákat láttunk.

Pedig ezek az épületek nem nekünk lettek kitalálva. A pincérek ma is csokornyakkendőt viseltek és a hely árai tükrözték ezt az eleganciát, a hely szelleme még itt volt - de a közönség már más volt.

Tipikus CCC-stílusú volt a szálloda. Roosevelt New Deal-je keretében a Civilian Conservation Corps-ban férfiak tízezrei építettek gátakat, menedékházakat, ösvényeket, WC-ket, vízvezetékeket, utakat és ilyen szállodákat a nemzeti parkokban.

Cedar Cityben, a néprajzi múzeumban láttunk egy nagyon jó kiállítást ezekről az elegáns és rusztikus szállodákról, amik nemzeti parkok szivében épültek. Nekem eddig a kedvencem a Petrified Desert-ben  a 66-os út mentén álló fogadó volt, de most egy újabb került a listára.

A Grand Canyon Lodge megtestesítette a CCC legjobb hagyományait. Sajnos sok ezek közül a hegyományok közül megváltozott. A látogatóközpontok egyre kevésbé szólnak a látogatóknak átadott információkról, manapság a lényeg a látogatóknak eladott szuvenírek sokasága.

Azért ha majd legközelebb több lesz az idő, miután megsimogattuk az öszvérszobrot (ami azoknak az öszvéreknek állít emléket, akik a turistákat fuvarozzák a mélybe), leülünk az étteremben és egy fagylalt (vagy ebéd) mellől élvezzük a kilátást egy túra után.

Vagy eltöltünk pár éjszakát az egyik kisházban és úgy érezzük magunkat, mint egy Rotschild.

Hozzáteszem, mivel ezek a közföldek, a public lands a mienk is, igazi tulajdonosként bármikor boldogan jövünk ide.