Választások

Az "iskolai vócser" egy konzervatív ötlet. Utah egy konzervatív állam.

Ezzel együtt 89%-os feldolgozottságnál a szavazók 37%-a támogatja az iskolavócser bevezetését, 63% ellenzí.

Választások

State Capitol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma népszavaznak. Pár helyen, ha jól olvastam, ezt összekötik az önkormányzati választással – elvégre az jóval olcsóbb. Este még ömlöttek a hírdetések, elvégre a kampánycsend itt nincs. (Nem is értem, otthon, mire való – hacsak nem megsérteni. Bebizonyítani, hogy az állam inkompetens és saját szabályait nem tudja saját üzemeltetőivel betartatni.) Különben a referendum kedden van. Ma. Munka után vagy előtt is el lehet menni szavazni. Vasárnap tisztességes utahi templomba megy, nem az uránkhoz járul.
A nép ma arról szavaz, akarják az "iskolai bónok" bevezetését. Ez annyit jelent, hogy ha valaki magániskolába akarja járatni a gyerekét, az államtól vócsert (fejkvótát) kap, amivel fizetheti a tandíjat.
A magán iskolák itt semmilyen állami támogatást nem kapnak. Mert hát a nevükben is benne van, hogy "magán" iskolák. Ha valaki magániskolába akarja járatni a gyereket, fizessen. Ahhoz az államnak semmi köze. Oldja meg.
A javaslat támogatói pont ezzel érvelnek: így a szegények is bejuthatnak a magániskolákba, amik állítólag jobbak. (Amennyire tudom, még azt senkinek se sikerült bebizonyítania, hogy a magániskolák igazán jobbak lennének, de ez más kérdés.) Az iskoláknak pedig versenyezniük kell, hogy jobban szolgáltassanak, szinvonalasabban neveljenek.
Az ellenzők elvi szinten azzal érvelnek, hogy így az állam esetleg egyházakat, egyházi iskolákat fog támogatni. (Az egyházak se kapnak itt állami támogatást, hogy ki milyen vallású, az magánügy, oldják meg.) A másik fő ellenérv szerint így tönkremegy az állami oktatás, oda csak a legrosszabb helyzetben levők fogják járatni gyerekeiket. Ráadásul a vócser amúgy se fedezné a teljes tandíjat.
Itt jön szerintem a svédcsavar: az állami iskoláknak meg kell felelniük a szövetségi elvárásoknak. Kell legyen bennük jó minőségű konyha, ingyenes iskolabusz meg sok-sok minden egyéb. A magániskola nem kell megfeleljen ilyen elvárásoknak. Tehát az államnak (Utah) jóval olcsóbb hagyni az állami iskolákat elsorvadni, hagyni párat a hispánokak, mert nekik úgyis mindegy és járjon mindenki szépen magániskolába.
Utah egy konzervatív állam, itt demokrata párti elnökjelölt 30%-nál többet nemigen kapott. A javaslatot a konzervatívok találták ki. (Az összeesküves-élméletek gyártói szerint itt akarják tesztelni, mielőtt bevezetnék nagyobb államokban is.) A közvéleménykutatások szerint viszont az emberek nem nagyon akarják ezt a reformot. Este majd minden kiderül.

A nagy rohanás

Yoda szembol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután táblázatokat, statisztikákat csináltam, átlagokat számoltam. Mindez Excellel elvileg egész könnyen menne, ha a gép nem akarna állandóan valami vírusiró frissítést letölteni, ha nem akarná minden lehetetlen program naprakésszé tenni magát – mintha eddig nem működtek volna rendesen. A "Help" pedig a szokásos Microsoft módon működött, most is van itt pár örökre lefagyott, becsukhatatlan ablak a képernyő alján.
Közben Yoda megelégelte, hogy nem vele foglalkozom. Ültem a heverőn, ölemben a laptoppal, amikor egyszercsak Yoda rátelepedett a gépre és négy lábával boszorkányos gyorsan lenyomott egy billentyűkombinációt, ami azonnal törölte addigi munkámat.
Miután minden elkészült, elkezdtem tenni-venni a konyhában, amikor telefonált Anikó, hogy mehetünk érte. A tevés-vevés elhúzódott, úgyhogy a villamosig futottunk a kutyával. Nagyon sportos érzés volt, rohantam könnyedén, sportosan, Yodának lobogott a füle, az alkonyi fény beragyogta a várost.
Igaz, Yoda néha hirtelen megállt, ilyenkor én majdnem elestem saját magamban, vagy kis hiján elrántottam kutyát, hogy repüljön egyet. Hiába, nem jó ez a sietség. A Stansbury-szigeten is láttuk, mire vezet: a WC ajtajába eresztett valaki két lövést sörétespuskával, mert hát a kopogás nem lehetett elegendő...

Yoda futása

DSCF9761
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel úgy gondoltuk, hogy Yoda egy autonóm lény, aki lelke mélyén vágyik a szabadságra és a függetlenségre, fajtársai társaságára, elvittük kutyafuttában egy kutyafuttatóba.
Itt a gondos gazdik levehetik a pórázt kedvenceikről és a kis állatkák, dobbermanok, snautzerek, kuvaszok, huskyk, pitt bullok, masztifek és bernáthegyik kedvükre kihancurozhatják magukat.
Régóta sejtettük, hogy Yoda olyan, mint Monk, a detektív. Ez most bebizonyosodott. Míg mi keresztülvágtunk a téren, addig ő derékszögben ment körbe a járdán. Szigorúan a kerítés mellett. Ráadásul látszott, határozottan ignorálja a többi kutyát. Nem érezte jól magát póráz nélkül.
Megjelent egy hölgy egy vénséges vén virslivel (hosszított terrier mix). Ilyenkor az a szokás, hogy a kutyák gazdái bemutatják a kutyákat. Miként megtudtuk, Yoda haverját Hunternek hívták. A két kutya szaglálta egymást, aztán továbbálltak.
Ekkor kezdődtek a bajok: egyszercsak megjelent egy husky és megszagolgatták egymást, a nagy eb közeledett, Yoda hátrált, aztán mordult – ezt nem kellett volna, a hegynyi kutya szinte rázuhant. Yoda bemutatta, mire jók hosszú lábai, de ekkor a többi kutyából előbújt az ember és gyorsan elkezdték kergetni zsákmánnyá vált fajtársukat.
Kiszabadítottuk az állatot a falkából és elindultunk vele kifele, amikor megállt előtte egy tank. A tank a hasamig ért, de nem ez volt benne az ijesztő, hanem az, hogy mellkasa majdnem olyan széles volt, mint a két combom együtt. A tank megállt, lenézett Yodára aki összement, ekkor a tank támadott, Yoda rohant körbe a lábam körül, a tank utána. Lehajoltam és felkaptam a kutyát, mire a tank csalódottan nézett rám, eltünt a desszert. Valahol arra is fel voltam készülve, hogy a tank megpóbál belőlem is kisebb ebédre valót csinálni, de nem, vissszahökölt és addigra odaért a gazdija, aki alaposan leteremtette a kutyulit.
Megállapítottuk, hogy Yoda egyfelől krónikusan fél, viselkedése zavart és nagyon-nagyon rendes kutya. Mert hát Yoda elővehette volna lézrekardját és mortadellát csinálhatott volna a többi állatból.
Otthon Yoda mély depresszióba zuhant, csak feküdt az ágyon és alig tudtunk egy kis lelkesedést csapegtetni belé.

Mount Olivet Cemetery

Always Look on the Bright Side of Life
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó pár hete sétáltam el – még kutya nélkül - a Mount Olivet Temetőbe. Csomószor láttam villamosból, kocsiból, most pedig elkísértem Anikót villamossal az egyetemre és hazasétáltam. Közben pedig benéztem a temetőbe, ha már...



Előtte próbáltam informálódni, hova is megyek. Persze az utikönyvek nem is tudtak a temetőről. Ezen nem lepődtem meg, kevés utazó járkál temetőbe. Viszont interneten se volt sok adat a temetőről. A legtöbb a perről szólt, amit a temető és "baráti köre" vitt Salt Lake City városa ellen. A temető ugyanis a nem mormonoknak készült. A 19. század második felében nem volt egyértelmű, hogy Utah mennyire is akar tagja lenni az Uniónak, ezért, biztos ami biztos, egy jókora erőd épült a város fölé. Fort Douglas, a katonai támaszpont adta a telket, Grant elnök az aláírást, a hadügyminiszter a pénzt, így már volt hova eltemetni a nem mormonokat. Jellemző módon a temető a vizet is a hadseregtől, majd saját, ma is működő kútjaiból és víztározójából kapta. Azaz az egészhez Utah államnak vagy Salt Lake City városnak nem sok köze volt. A temetőt egy kuratóriaum irányította, melynek tagjai a kor fontos (és nem mormon) egyházainak képviselői illetve az erőd katonai parancsnoka volt. Az egyik egyház azóta meg is szünt (érdekes, milyen az, amikor egy vallás megszünik?), az erődöt felszámolták, s hosszú vitákat folytattak arról, hogy most van-e jogutódja a katonai parancsnoknak. A terület továbbra is szövetségi kézben volt.



A temető békésen "elvolt" az elmúlt évtizedekben. Nem egy divatos hely, kevesen temetkeznek ide, pedig ez a második legolcsóbb temető a városban. Egyszer ki kell fizetni a sírhelyet és utána a temető gondozza. Virágkorában alkalmazottak hada sürgölődött benne, ma már csak páran dolgoznak itt. Az igazgatói állás családon belül öröklődik nemzedékek óta. Az exotikus virágokat nevelő üvegház összedőlt, de az irodákat és a szolgálati igazgatói lakást helyreállították.
Extra szolgáltatásként pedig vállalnak expressz temetést: a kedves kuncsaft telefonál délben, hogy sűrgős temetnivalója akad, ötre minden el van intézve, kész a verem, a virág, minden (egyes vallásoknál ez előírás, nincs lacafaca).
A temető területének egy, nem használt részét bérbeadja a környező iskoláknak, stadionoknak. Itt kezdődik a per. A város, Salt Lake City valahogy elefelejtette, hogy ez a temető nem az övé. Látta a bürokrata, hogy a temető mellett van egy nagy mező és gondolta, milyen jó lenne rá építeni valami közcélút. A jövendő holtak meg temetkezzenek máshova. Ha Salt Lake City területén van, biztos a városé. A per elhúzódott egy darabig, ez alatt rendbetették a temetőt, bár páran panaszkodtak, hogy nem az igazi. Közben az akták megjárták a legfelsőbb bíróságot és minden szerv egyöntetűen beintett a városnak, el a kezekkel a holtaktól, vagy mi.
Mindezek alapján arra számítottam, hogy valami bozótba jutok, de nem. A temető rendezett volt és szép. A bejáratnál számtalan figyelmeztető tábla fogadott: Kutyát bevinni tilos! Kerékpárt bevinni tilos! Művirágot bevinni tilos! A fenyegetésnek egy, a belépőkre irányított, 19. sz-i ágyu adott nyomatékot. ("A kerékpárosokat felszólítás nélkül kilőjük!")
A temető szabályzatán nem változtattak semmit az alapítás óta, talán csak hozzátették a művirágos és kerékpáros fenyegetéseket. Viszont ma sem lehet őrizetlenül hagyni benn lovat. Lovat fához kötni tilos. Temetéskor a hajtónak a fogat mellett kell állnia, meg ilyesmik.
A pázsitot viszont bármelyik golfklub megirigyelhette volna. (Hoppá, négy mássalhangzó egymás után!) Látni az eredményét annak, hogy nem kószálhatnak szabadon a lovak.



A temető kellemes volt, kibetűzgettem a katonasírok feliratait, elsétáltam a szabadkőművesek parcelláiba, megnéztem az orthodoxokat. Igazából egy valami lepett meg nagyon. A 19. sz-i, az európai kulturkörbe tartozó temetők azért igencsak hasonlóak, a Kerepesi se nagyon más, mint ez. Amikor azonbam megláttam az első árnyat egy távoli dombon, meglepődtem. Miért tesz valaki életnagyságú szarvasszobrot a sírjára? Lehet, ősmagyar táltos volt? Közelebb mentem és a szobor megmozdult. A temető tele volt szarvassal. Akármerre mentem, mindenütt nézett rám csodálkozva pár patás. Mit keresek én itt? (Olvastam valahol, napi átlag egy látogatója van a temetőnek, szóval, volt okuk meglepődni.)



A rengeteg szarvas igazából azért volt fura, mert a temető igencsak a városban volt, a hegyek jó egyórás gyaloglásra voltak ide, teljesen urbanizált környezetben. Pont a temető mellett egy hatsávos út van, az út mentén áll a stadion, ahol megnyitották a téli olimpiát 2004-ben.



Szóval, meglepő volt látni ezt a sok állatot itt.

Stansbury Island

Stansbury Island
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután elhatároztuk, elmegyünk valahova. Mivel késő volt, a kutyának is kellett ennivalót venni, túl messzire nem mehettünk. Valamikor olvastam a Stansbury Islandról, mint egy kellems helyről, közel a városhoz.

Odamentünk.

Persze a dolog bonyolultabb volt, mint első pillantásra látszott. A szigetet és az oda vezető utat könnyen megtaláltuk. Pillanatok alatt eljutottunk Salt Lake City zöld oázisából a Holdra. A szigeten nőtt valami bozót, a bokrokból néha hosszú nyúlülek emelkedtek ki. Háromszor láttunk tapsifülest, kettő szaladt, a harmadik lapult, méghozzá egy autókerék aladt. Lapuljék békében.
A gyér bozótot néha puszta szikla váltotta fel. Az út viszont meglepően jó volt, itt ott akadt rajta egy-egy gödör, de ahhoz képest, hogy a földutat főleg a sziget végén lévő magnéziumbánya kamionjai használták, tökéletes volt.
Rövid autózás után egy nyitott kapuhoz értünk. Itt fenyegető feliratok fogadtak minket: az utat körülvevő földek magántulajdonban vannak, le ne térjünk az útról, mert akkor... A táblák büntetéssel és bírósággal fenyegetőztek, de szerintem a betolakodókat egyszerűen elásták valahol.



Félig és egészen elhagyott kőbányák között autóztunk, mígnem elértünk az ígért kilátóba, ahol egy magányos WC állt az egykori tóparton. Mivel a tó szintje erősen ingadozik, jelenleg a WC jó kilométerre volt a víztől. A WC makulátlanul tiszta volt, természetesen volt benne papír – csak az ajtajába lőtt bele valaki kétszer sörétespuskával, mert biztosan foglalt volt az egyetlen fülke.
Mivel a tó épp száraz volt, a kilátóból se volt sok látnivaló. Picit arrébről azonban egész jól lehetett lehetett látni a tükörsima vizet, a távolban meg az elmosódott partot.



Mivel tovább nem lehetett menni, kezdődött a magnézium bánya, visszafordultunk. Az egyik elhagyott bányában láttuk, hogy az egyik parkoló teherautót is szitává lőtték, biztos, mert rosszul előzött...

Yoda fürdik

Yoda, mint minden becsületes Jedi lovag és mint minden becsületes kutya, utál fürdeni. Fürdeni rossz. Fürdeni veszélyes. Az ember, azaz izé, a lovag, a kutya először is vizes lesz. Meg habos. Aztán megszabadul a habtól, de közben még vizesbb lesz. Szóval veszélyes dolog ez.

Jó, hogy a gazdik csinálják, de akkor is. Ketten jönnek, beteszik szegény Yodat a kádba és öntik rá a vizet. Micsoda szégyen! Ráadásul a kutyasampon [sic!] levendula illatú! Mit fognak szólni utána a haverok a sarkon? Meg a cica a szomszédban?

A fürdés tehát kerülendő dolog. Ha meg megesik, mert hát pár hetente megtörténik az ilyesmi a legjobb kutyával is, akkor utána muszáj még törölközni. A gazdik dörzsölik ugyan a lovagot valami törölközővel, de akkor is, az nem az igazi. Ezért Yoda haláltmegvető bátorsággal ráveti magát a heverőre és ott törölközik meg.