Rockport víztározó

Amióta Utahban vagyunk, terveztük Rockport meglátogatását, mert a név láttán mindig a massachussettsi Rockport jutott az eszünkbe. Az a Rockport az egy nagyon jó hely fantasztikus halvendéglőkkel. Majdnem olyan jó, mint Marblehead. Kiváncsiak voltunk arra, hogy ez a Rockport milyen.



A utahi Rockportban nincs halászfalu és nincs tengerpart. Halvendéglő sincs. De van magashegységi sivatag, víz és vizisíelők. Meg horgászok és strandolók.

A utahi Rockport negyven perc Salt Lake Citytől. Hétvége is volt, úgyhogy nem voltak kevesen. Sokan se.



A víztározó méretes és hála a csapadékos télnek 110%-ig volt tele. Ez, csakúgy, mint a Macitónál (azaz Bear Lake-nél) azt jelentette, hogy a homokos fövenyt elnyelte a tó és a bemenetel iszapos pázsiton át volt csak lehetséges.

Ahogy megérkeztünk, pillanatok alatt vaslogikával átláttuk az elrendezést: a tározó nyugati partján volt az országút és a szemétlerakó.

A keletin voltak a kempingek és a piknikhelyek.



Szerencsénk volt az idővel: picit felhős volt, időnként esett, néha dörgött és 28-30 fok körül volt a hőmérséklet.

Ezalatt Salt Lake Cityben közel 40 fok volt (igaz, ott is volt helyenként vihar).

A tóról sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy bársonyos, meleg vize van: hidegebb ivóvízre emlékeztetett török kávé stílusban: zavarosan.

A tározó elöntötte a környező réteket, ahol pelikánok legeltek. Ez se tett jót a vízminőségnek.



Ez nem a Macitó karibi vize volt! A jetskik, motorcsónakok és egyéb vizi alkalmatosságok jól felkavarták

Amint átjutottunk a hínáros, őzbogyókkal pettyezett pár méteren, minden rendben volt. Csak a lábunkat nem tettük le.

A massachusettsi Rockport izgalmasabb, de azért lehet, eljövünk ide még pár napra. Vagy órára.

Yoda, a levendulaszagú seggű kutya

Egy hónapja volt Yoda kozmetikusnál. Sznobok vagyunk, a kutyát kozmetikushoz visszük. Majd ha gazdag sznobok leszünk, a kozmetikus fog jönni Yodához. De jelenleg a Mohamed példázatot követjük (ha a kozmetikus nem jön Yodához, Yoda megy a kozmetikushoz).
Ritkán tesszük ki az állatot ilyen szenvedésnek, de amikor kezd enyhén büdös lenni, muszáj. Elvégre, egy légtér, vagy mi.
A fürdetésre új módszert dolgoztunk ki. Eddig mind a ketten a kádon kivül próbáltuk lefogni-szappanozni-törölni a kutyát, ő pedig rémülten igyekezett visszavonulni a kád végébe és mindig elcsúszott a porcelánon. Most beszálltam a kádba és ott fogtam az állatot, Anikó öntötte rá a vizet. Yoda kevésbé tiltakozott - jobban beletörődött a tortúrába, mint korábban.
Persze, amikor meg lett törölve, szokás szerint gyorsan beletörölte magát minden elérhető bútorba. Enne ellenére levendulaszagú marad.

Yoda fürdik

Yoda, mint minden becsületes Jedi lovag és mint minden becsületes kutya, utál fürdeni. Fürdeni rossz. Fürdeni veszélyes. Az ember, azaz izé, a lovag, a kutya először is vizes lesz. Meg habos. Aztán megszabadul a habtól, de közben még vizesbb lesz. Szóval veszélyes dolog ez.

Jó, hogy a gazdik csinálják, de akkor is. Ketten jönnek, beteszik szegény Yodat a kádba és öntik rá a vizet. Micsoda szégyen! Ráadásul a kutyasampon [sic!] levendula illatú! Mit fognak szólni utána a haverok a sarkon? Meg a cica a szomszédban?

A fürdés tehát kerülendő dolog. Ha meg megesik, mert hát pár hetente megtörténik az ilyesmi a legjobb kutyával is, akkor utána muszáj még törölközni. A gazdik dörzsölik ugyan a lovagot valami törölközővel, de akkor is, az nem az igazi. Ezért Yoda haláltmegvető bátorsággal ráveti magát a heverőre és ott törölközik meg.