Ribizlifozelek

2017. október 10., kedd

Figyelmeztetés

Egy ficko morcosan nézte a fegyverviselést tiltó táblát a látogatóközpont bejáratán.

- De akkor mivel lövöm le a csörgőkígyókat?

Nem akartam beleszólni, hogy "kikerülöd őket", inkább Yodával elindultunk újabb romokat felfedezni.

2017. október 9., hétfő

Horseshoe Pueblo

Több helyen olvastam, hogy nem igazán egyszerű megtalálni a dolgokat Hovenweepben és az egyetlen könnyem megnézhető falu a Little Ruin Canyonban van. A látogatóközpontban megnyugtattak, hogy ez nem így van. Valóban, az út mellett, ha valaki kijegyzetelte a távolságokat, hogy hol vannak a letérők és fél szemmel az autóban a kilométerszámlálót figyelte, másikkal meg az út menti táblát kereste, akkor könnyen meg lehetett találni a lehajtókat.

Az ösvény elején egy vízhatlan dobozban volt a "regszter", ahova lelkesen beírtuk magunkat Yodával, hogy ha elvesznénk, tudják, hol keressenek minket. Nem mintha itt el lehetett volna veszni. Ezt az ösvényt tökéletesen jelölték pici kőrakásokkal (szakszóval cairn) és nagyon bénának kellett volna lenni ahhoz, hogy eltévedjünk. Különben is, Yoda nem téved el soha, vele van az Erő.

Az ösvény lelkesen kanyargott és kikerülte a vízmosásokat, így vezetett a régi faluhoz (szakszóval pueblo).

Ebből a két településből, Horseshoe-ból és Hackberry-ből kevesebb maradt.

Hackberry csak pár kőhalom volt, de nagyon örültem neki, mert a "ki tud többféle "berry"-t felsorolni versenyhez tanultam egy új bogyót.

Most nyugodtan megnézhettük az összeomlott házakat. Úgy tünt, hogy egy nagyobb - jobban megépített - épület köré szerveződtek a falvak. Annyira összezsúfolódva, amennyire csak lehet, ugyanúgy, mint egy középkori megerősített városkában.

A központi tornyok (erődök?) ma is állnak, a pórnép házai azonban összeomlottak.

Ahogy a szakadék szélén sétáltunk, újabbb is újabb romok bukkantak elő.

Hovenweepnek nyolcszáz éve nagyobb volt a népsűrűsége, mint ma.

- Még egyet, még egyet megjelöltehek? - nézett fel rám a Mester.

- Nem, nem, a végén még kimosod a kövek közül a maltert és összedől, gyere, keressünk inkább egy fát.

2017. október 8., vasárnap

Vörös - kék - fehér

Néztem a szineket, a sziklákat és szinte hallani lehetett a csendet.

Közel-távol nem volt senki.

Aztán elrepült egy nagy varjú felettem.

Hallottam a szárnyai suhogását.

Atzán megint csend lett.

2017. október 7., szombat

Little Ruin Canyon

- Nagyon nehéz lemászni a kanyonba és onnan ki - emlékeztem vissza a prospektus leírására, miközben Yoda hirtelen úgy gondolta, hogy ő egy zerge és fürgen szökellt egyik szikláról a másikra. Alig bírtam követni.

A Little Ruin Canyon pont a Hovenweep National Monument kempingje mögött volt. Sátrunktól Yodával egyenesen kisétáltunk a romokhoz, amint a nap kikukucskált a horizont mögül.

Három és fél kilométeren kanyarog körbe az ösvény a szurdok peremén, ha valaki nem tud lemászni és kimászni a végén, akkor mehet visszafele három kilométert.

Mi este akartunk Yodával visszajönni, hogy ne csak felkelő, hanem a lementő nap fényében is lássunk mindent, de nem szerettem volna reggel kétszer megtenni a kört, ezért fordítva kezdtük, először leereszkedtünk a kanyon mélyébe, aztán kikapaszkodtunk a másik oldalon.

Két nehézség volt: az egyik az, hogy a Mester lelkesedésében többször is majdnem lerántott a szakadék mélyébe és, hogy a VIGYÁZAT, VADMÉHEK táblát csak azoknak tették ki, akik a másik irányba tették meg a kört. Mi csak akkor láttuk, hogy vadméhterületen voltunk, amikor már nem voltunk ott.

Egyelőre igyekeztünk megérteni, milyenek ezek a helyek, amelyek között az elkövetkező napokban fogunk csavarogni.

Azt már láttuk, hogy itt nem nagy sziklaalkóvokba épüktek bele a falvak -szaknyelven pueblo-k-, mint Mesa Verdében, itt a települések jellegzetes tornyai, "várai" a kanyon peremén álltak és pont alattuk terült el a falu.

Némelyik ilyen falut fallal vették körül. Amikor ezek a városok épültek, a népesség száma valamennyire csökkent, viszont koncentrálódott. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a magyarázatot, hogy a szárazság miatt kevesebb erőforrás állt rendelkezésre és az emberek városokat kezdtek el építeni, hogy jobban védhessék tulajdonukat.

Little Ruin Canyon-ról nekem San Gimignano jutott az eszembe: mintha itt minden egyes városnegyed (sziklaperemközösség) igyekezett volna felülmúlni a szomszédját tornyaival, váraival.

A Mester csak lemondóan legyintett.

- Nem szereted?
- Nem, nem tudom lepisilni a romokat.

2017. október 6., péntek

Víz a Coloradóban

2013-ban voltam utoljára Hite mellett (felett) a Coloradónál.

Akkor a mostaninál is nagyobb volt a szárazság. Sajnos most se vagyunk kinn a vízből.

2013