Megint tavasz

Nemcsak C-t, magunkat is emlékeztetnünk kell arra a mondásra, hogyha Salt Lake Cityben nem tetszik a tavaszi időjárás, várj két percet.

Tegnapelőtt a 16 fokos meleget hóvihar követte, ami tíz centi havat hagyott maga után.



Egy nappal később a világ megfordult és ismét tavasz volt.

Az Antilop-sziget alacsonyabban fekvő részéről eltünt a hó, az emberek kijöttek kempingezni és lovagolni, a bölények legelészni.

Az alábbi fotón két bölény látható, miután pár turista majdnem megajándékozott minket egy fantasztikus videóval: túl közel mentek fotózni a bölényekhez és a mellettünk álló ranger már azt találgatta, páholyból nézzük-e az üldözést vagy nem. Szerencsére elkészültek a közeli fotók és a turisták eltakarodtak, mielőtt a bölény ideges lett volna.



Mi továbbmentünk és újabb és újabb kilátókat fedeztünk fel.



Szerencsére bölények nélkül.



A sziget még talán két hétig élvezhető, aztán egy-két hónapra birtokukba veszik a harapós legyek, amik véres sebeket tépnek apró rágószervükkel a gyanútlan látogatók testén.

Utána majd megint lehet jönni és fotózni a nyári melegben olvadozó sziklákat.

Utahi tavasz

A repülőn már ennyhén sokkolódó C-nek el lett küldve a helyi mondás, miszerint ha tavasszal nem tetszik az időjárás, várj tíz percet.

Azt is mondták neki, hogy rövid utahi tartózkodása alatt bármire számíthat a strandidőtől a hóviharig. Valószínűleg ezen mosolygott egyet, mint színes kis helyi túlzáson.

Aztán leesett az álla.



Gondolom én, a helyi botanikus kert se ilyen vásárra gondolt, amikor kihelyezte a hírdetést...

Szabadkőműves rejtély

Több mint két évvel azután, hogy megnéztük a szabadkőműves páholyt Salt Lake Cityben jutott eszembe a Nagy Kérdés. Az alábbi hölgy nem lehetett, esetleg, véletlenül Princess Fiona a Shrekből?

Idegen Mormonlandban

C az egyetemre jött pár napra a Földközi-tenger mellől. Mielőtt idejött, olvasgatott Utahról, de nem végzett vallástörténeti tanulmányokat.

Mivel a repülőn nem érezte olyan jól magát, kért egy pohár bort. Amíg iszogatta, rájött, hogy körülötte senki se iszik az ingyenborból. Aztán rájött, a mormonok nem isznak alkoholt!

Elhatározta, hogy nem fogja hergelni utastársait és nem iszik több bort a repülőn.

Úgyhogy kért egy kávét.

Amiről nem tudta, hogy szintén tilos.

Egy igazi hajó

Ez egy igazi hajó! - mondtuk, miközben néztük a közeledő vizijárművet.



Jó, ez az igazi hajó nem úgy igazi hajó. Nem egy Titanic. Nem tengerjáró, hanem dunajáró és még azok közül is a kisebb fajtából való. De úgy igazi hajó, hogy valóban a tömegközlekedést szolgálja. Rendes, valódi átkelőhajó, nem úgy, mint a közpénzen üzemeltetett sétahajó Budapesten.



Párszor megy óránként.
Kicsi.
Kopott.

De Szentendre és a Szentendrei-sziget között méretéhez képest rengeteg embert szállít.

A szigeti oldalon a parkoló tele volt, ők mind e hajóval mentek be Szentendrére és onnan talán tovább Budapestre vagy máshova. Tömegközlekedéssel. Volt itt bicajparkoló is, tele bicajokkal, annak ellenére, hogy február volt.

Boldog békeidők

Azok voltak a boldog békeidők, amikor még nem számozták a világháborúkat...

Provoi furcsaságok

Provo fura hely.

Lehet kapni kedvezményes áron a zaciban szerszámokat, bicajokat, fegyvert és lőszert.



Az antikváriumban pedig vannak magyar kulturtörténeti művek.



És meg meleg is volt!

Utahi tenger

Olyan volt, mint egy tenger. Csak a nyugágyak és a koktélok hiányoztak. Meg a színes napernyők.

Lehetett volna egy óriási tó is. Csak a nyugágyak és a koktélok hiányoztak. Meg a színes napernyők.



Esetleg lehetett volna egy óriási tó egy idegen bolygón. Csak a szkafanderes űrhajósok hiányoztak.



De nem bolygó volt, hanem alig pár centi víz a Bonneville Salt Flats-on, a sóssivatagon. Két éve nyáron egy zápor után már láttuk, milyen a vizes sivatag. Most megnéztük tavasszal is.

Ezt jöttünk megnézni és ezután mentünk el Wendoverbe enni a mexikóiba.

Mindannyiunknak tetszett a kirándulás, csak Yoda húzta az orrát, mert semmi se volt itt, amit meglocsolhatott volna.

Posztapokaliptikus Utah

Amikor ránéztem Wendover második legfontosabb utcájára, már biztos voltam benne, hogy a filmipar óriási hibát követett el.



Utahban rengeteg filmet forgatnak, de valamiért kevés posztapokaliptikus, Mad Max-szerű alkotás készült itt.



Pedig a háttér megvan hozzá.



Miért voltunk mégis itt?

Mert itt, a rozsdás traktoron is túl van egy remek, rejtői mexikói étterem.

Mekk Elek napeleme

Csak rá kell nézni a fenti képre, hogy tudjuk, hogyan ne telepítsünk napelemet.

Társasági baltadobálás

Yodával döbbenten néztük a kiírást. "Baltadobálás".

Sok közösségi, társasági tevékenységet ismerek, de a baltadobálásra vagy fejszehajításra még sosem gondoltam így.

Esetleg favágóklubra.

Az épületből baltadobálás ütemes zaja hallatszott ki.

- Mit gondolsz? - kérdeztem a Mestert.

Yoda visszanézett, felemelte lábát a baltaszakkör sarkánál, majd továbbindult.

Yoda és az óraállítás

- Yoda... séta...
- Nem.
- Yoda... megyünk séltálni...
- Sötét van.
- Hét óra van!
- Tegnap ilyenkor világos volt, majd ha világos lesz, megyünk séltálni.
- De hét óra van!
- Nem.
- Kapsz falatkát...
- Na jó, de csak a tűzcsapig megyek.

Utahi télutó

- Ez a tél utolsó rugása - mondta Adam. Adam ezt jó két hete mondta, amikor a nap jó részét hólapátolással töltöttük. Adamnak nem volt igaza, miután elraktam a hólapátot, a tél még párat belénk rugott.



Az idő szerencsére kiderült és a havat vidám napsütés kezdte olvasztani.



Ilyenkor a legszebb az uszoda. Jó kibámulni a vízből a hidegbe.

Börzsönyi kisvasút

Királyrétről pöfögött a kisvasút. Gyönyörű volt a havasesőből világító lámpákkal kibontakozó mozdony. Ahogy egy amerikai szomszédom mondta, az autójában nagyobb a motor, de egy nagyon kis "tündibündi".



Jó dolog vonatozni, ebben nem volt semmi meglepő. Amin meglepődtem, az egy elfeledett emléktábla volt a végállomásnál.



Nehezen lehetett kibetűzni a kőhalmon a feliratot. Nem tudtam, hogy annó ezt is uttörővasútnak hívták.

"Á.E.V. Börzsönyi
utturővasút
Készítették
Pest megye
ifjúkommunistái
széleskörű
társadalmi
összefogással
az Uttörőszövetség
megalakulásának
30. évfordulójára
1976
gyermeknap"

Talán ezért is maradt meg a felirat, senki se vette a fáradtságot, hogy elolvassa. Remélem, most már meg is marad.

Drakula-transzformer

Dél-Koreainak kell lenni e transzformer kitalálásához.

Alapállapotban egy autó. Majd hajtogatás után egy koporsó. Amiből kiugrik Drakula.

Garázsajtószerelés

- Egyszerű szerelés, csak kivesszük a régi tengelyt és visszateszzük az újat - magyarázta a sokadik szaki youtube-on a garázsajtóról.

Tudom, hogy ez sose egyszerű. Bölcsész vagyok, de smucig, a garázsajtószerelő kihívása esetén 150 dollártól indul az akció és egy ilyen szerelés háromszáz alatt nem áll meg. Plusz alkatrész, amit a legtöbb szakember aranyáron ad és Amazonon vesz. 17 dollárért.

Sokat vacakoltam azzal, hogy megtaláljam az alaktrész gyári számát. Aztán keressek egy ekvivalencia-táblázatot, hogy ami ennél a cégnél ilyen számú, az más cégnél milyen számú. A piacon van három nagy garázsnyitót gyártó cég. Ők különböző árfekvésűek, de, mint kiderült, akármilyen olcsó vagy drága a garázsnyitó motorja, ugyanaz az alkatrész való bele. Az az érzésem, hogy a legtöbb garázsnyitó testvér, csak a dobozuk dizájnja és az árcédulájuk különbözik.

Szóval, áramtalanítás után kiszedtem a csavarokat, gondosan elrendeztem őket, elkezdtem kiszerelni az eltört tengelyt. Tudtam, nem lesz egyszerű: a csavarokhoz leginkább azok férnek hozzá, akiknek 3 centis a kezük és egy kezükön két csuklójuk van. Én nem ebbe a kategóriába tartozom. Azért kiszedtem a csavarokat, majd kiemeltem a tengelyt. Valóban egyszerű volt. Betettem az új tengelyt. Ez is egyszerű volt. Mindent vastagon bekentem zsírral. Aztán tettem volna vissza a láncot. Nem ment.

Az összes bemutatóvideón a szaki egy kézzel megfogja a láncot és lazán ráteszi a fogaskerékre. Maximálisan meglazítottam a láncot, szemembe ömlött a veríték, alattam csikorgott a létra és a lánc közelébe nem ment a fogaskeréknek. Mert aki felszerelte a garázsnyitót (átok reá és összes garázsajtószerelő rokonára!), úgy tette fel, hogy a láncnak fél centinél kevesebb holtjátéka volt. Szóval, lánc leszed (kettes látráról), felszerel (egyes kétráról), egyes létrához vissza, lánct meghúzni, kettes létrához vissza ellenőrizni, káromkodni és kezdeni előlről. Harmadjára már tudtam, hogy kell ezt csinálni. Összeraktam és boldogan áram alá helyeztem mindent, megnyomtatm a gombot, felberregett a motor, az ajtó felment két centit, majd megállt és becsukódott.

Mert rossz helyre tettem vissza a kocsit.
Kinéztem a használati utasításból, hova kell tenni a kocsit, leszedtem a láncot, beakasztottam a fogaskerékre, meghúztam a láncot, láttam, rossze helyen van, leszedtem megint, feltettem, szinte repültem a két létra között. Aztán kipróbáltam és nem működött, mert a sokadik láncigazításkor elmozdult a kocsi. Egy fogóval rögzítettem a kocsit, szétszedtem, összeraktam és már kipróbáltam volna, de nem emlékeztem, hogy ellenőriztem-e, hogy a garázs épp nyit, vagy csuk. Lánc le, ellenőrzés (jól volt), lánc összerak, áramba bedug és működött!

Örültem neki, mint majom a farkának, mindaddig, amíg el nem akartam indulni az autóval. Mert az autó az nem indult.

A téli Dunánál

Álltunk a téli Dunánál és csend volt és nyugalom és sehol egy lelket se láttunk és semmi se mozdult.

Csak a lakóhajócska ringatózott lágyan a folyón. Van bennem valami perverz vágy: szeretnék egy ilyen kis kabinban lakni egy ilyen nagy folyón. Ezt a sóvárgást mág a tél se igazán tudja kiverni a fejemből. Lehet, pár, lakóhajón eltöltött nappal nagyobb szerencsém lenn.



Aztán felbukkant egy uszály és lassan elvonult elöttünk. Egyedül a hajó mozgott a téli világban.



Amint a hajó hullámai elérték a partot és locsogásukkal életet vittek az állóképbe, megjelentek hangosan hápogva a kacsák és jöttek enni.

Megelevenedett a világ.