Régi házak

Ez a ház nem is volt olyan régi. 1964-es volt, egyik oldala csupa terasz és csupa üveg. Ma egyszerű fekete-fehér. Régen kék üvegű ablaka volt és feketére festett folyosói. Pedig azt hittem, a mormonok már akkor is tiltották az ilyesféle látomást okozó anyagokat.



A ház mögött a Spring Creeket keresztezte egy öntözőcsatorna. Hídon.



A történelmi házakat bemutató éves túra ezúttal Holladayben volt.



Eredetileg Holladayt arról ismerték a környéken, hogy a patakparton veremházakban laknak az emberek. A veremházak mára eltüntek, a patak maradt.



Amikor feltalálták a villamost, Holladay kapott egy vonalat. Aztán feltalálták az autót és a városi gazdagok kezdtek nyaralókat építeni itt.



Mert nyáron sokkal jobb volt itt az idő, mint Salt Lake City belvárosában.



Aztán a gazdagok egy része itt ragadt. Például Mitt Romney is itt lakik valahol.



Amit mindegyik házból elfogadnék, az a mosokonyhába vezető akna: az emberek csak bedobálták a szennyest és az egyenesen bepottyant a szennyeskosárba.



Brigham Young portré is volt minden házban, de azt annyira nem irigyeltem.



Az, hogy száz-százhúsz éve más volt a közízlés, azt ez a ház is bizonyította. Ezt eredetileg halvány-bugyikékre festették.



Akkoriban úszómedencéje is volt, de annak helyén ma fű nő. A teniszpálya még megvan.



Nem rossz itt élni. Ma sem.

Ezek az utcák olyanok, mintha nagyon messze lennének mindentől térben is és időben is, ám Holladay központja alig négy perc séta. Csak a megfelelő irányba kell elindulni.

Összedőlt ház

A ház tulajdonosai egy rutin pincebővítést terveztek.

Ez annyiból áll, hogy a mesteremberek kibővítik a pincét, közben megbontják az alapot és ideiglenesen oszlopokra helyezik a házat.



Néha valami malőr történik, például a tető kilapítja a földszintet. Szerencsére akkor, amikor épp senki sincs otthon.

Ezért fontos, hogy csak olyan mesteremberekkel szerződjünk, akiknek van biztosítása.

A pozitívum, hogy most már akkora pincét lehet építeni, amekkorát akarnak.

Yoda sétál

- Menjünk séltálni! Menjünk sélálni! - fogadott hajnalban, úszás után Yoda.

Yoda az ajtóban volt és lelkesen ugrált.

- Menjünk, MOST!

- Pisilni kell? Kakilni kell?

- Menjünk, menjünk, menjünk.

Elindultunk.

Yoda nekiiramodott és ment, nagy sebességgel egyenesen. Pillanatok alatt elhagytuk a szokásos területünket és csak mentünk.



Egy szép, addig ismeretlen utcában jártunk csinos, régi házak között.

Még a részletek megnézésére se volt idő, mentünk, mintha egy bölény közeledett volna hozzánk.



Pedig volt itt minden, íves ablak oszlopfővel, százéves kerítés kapuval (lásd az első fotót) és fák, fák, amiknél a Mester meg-megállt.




Én jobban megcsodáltam volna pár házat. Példálul az erkélyeset.



Nem gondoltam volna, hogy errefele ilyen szép régi házakra bukkanok.



Régi, száztíz éves sorházak elött suhantunk el, aztán hasonló sebességgel mentünk hazafele.



Már otthon voltunk, amikor sikerült megkérdezni a Mestert:

- Yoda, ez mi volt?

- TAVASZ VAN!

Navaho étterem

Sokak szerint a magyar bonyolult nyelv.

De azért a navahó (diné) se rossz.



A helyi navahó étterem világhírű, nemcsak szamoaiak, mongolok és ausztrálok jártak benne, hanem magyarok is!

Még tavasz

Ne elég a tavaszi fotókból, a tavaszi érzésből.



Minden fényes és illatos.



Szóval TAVASZ!

Boldog Húsvétot!

Ezzel a félszemű transzcsirkével kívánok mindenkinek boldog Húsvétot!

Napnyugtától Napkeltéig

A felső képen lemenő nap fényében fürdő keleti hegyek a kelő holddal. Az alsó képen a felkelő nap fényében fürdő nyugati hegyek a nyugvó holddal.

Itt a tavasz!

Itt a tavasz.

Lehet kertészkedni.

És gondolkodni mindenféle projekteken. Közben le kell nyírni a füvet. Semmi se tökéletes.

A tökéletes sírkő

A város felett sétáltunk egy parkban, a városi temető szélén. Nem mentünk be, Yodát nem látják arrafele szívesen. Néztük a hegyeket, a parkot, a temetőt és megláttunk egy sírkövet.

Egy egyedi sírkövet.

Azaz sírpadot.

Úgy láttuk, a pad az minden egyben: sír is és pihenőhely is egy tömör üzenettel: See Ya. Love Ya. Bye

A gyilkos Grand Canyon

Azt olvastam az újságban, hogy a Grand Canyon Nemzeti Parkban évente átlag tizenkét ember hal meg, mert:

- selfiezés közben leesnek a mélybe
- nem visznek elég vizet és hőgutát kapnak
- belefulladnak a Coloradóba



Régebben az egyik vezető halálok az volt, hogy az emberek azon versenyeztek, hogy ki mer jobban a peremre parkolni.

Szóval az emberiség nem lett (sokkal) hülyébb azóta.

Tiborc panasza

Eszembe jutott Tiborc panasza (nem cz-vel), hanem a Bánk bánból:

nékünk
kéményeinkről elpusztúlnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is.

Ez annyit jelent, hogy a parasztok mindent megesznek, még a szemetet is (megvalósítva korunk álmát, a "no waste" irányelvet) és ettől a gólyák éhenhalnak, mert az emberek megeszik előlük az ételt.

A kép erős, ütős és évtizedekig nem jutott eszembe, hogy a gólyák ragadozók és békákat, halakat esznek és nem szemetet.

Mindegy, Katona biztos egy városi aszfaltpatkány volt és hát madár-madár.

Ott a farka!

- Ott a farka! - mondta Yoda és azonnal bosszút állt volna a vérmókuson, ha hagyom. De nem hagytam, inkább megnéztem, hogy iszik, a mókus, aztán elmentünk sétálni.



Visszafele hangos csámcsogást és még hangosabb cserregést hallottunk. A mókus egy ágvillában ült és harsogva evett valamit, közben egy harkály kopácsolt.

Talán tényleg itt a tavasz...

De megváltoztak ezek a színek!

Az én időmben még nem milliméterben adták meg a színeket...

Amerikai egyetemi menza

Valahogy ez a menza az elmúlt évtizedben valahogy kimaradt. Nem tudom miért, de valahogy nem ettünk itt soha. A Mester párszor körbejárta (pisilte), de be nem mentünk.



A menza főleg a koleszosoké, akik itt laknak körülötte. De bárki mehet, aki kifizeti a tíz dollárt per fő.

Most vasárnap elmentünk ebédelni.



Azt az egyet hagytuk ki a számításból, hogy vasárnap van és, hogy ez egy egyetem. Azaz délben még reggeli volt.



Megmelengette a szivam azon fiatalok látványa, kik kiszabadulva az otthoni elnyomás alól végre szorongásmentesen leülhettek egy órakor délután egy tál müzli elé. Esetleg egy tál kólás müzli elé.



Emiatt már megérte elmenni.

Az, hogy én is találkoztam gyerekkori álmommal, a kakaóautomatával, amiből annyi kakaót lehetett inni amennyit nem szégyellünk.

Aztán megláttam a salátabárt, ahol három-négyféle uborka, kétféle paradicsom, sütpaprika, háromféle olajbogyó, többféle saláta, hat féle sajt és még ki tudja mennyi finomság várta, hogy a gyomorban salakanyag lehessen belőle.



Meg a müzlik.
Meg a szendvicssütők és a felvágottak.
Meg a melegételek.

Mert nincs reggeli kétféle sült marhahús nélkül. Amihez járnak a kolbászkák, rántották, krokettek és halomban álló sültszalonnák.

Utána jött a meglepetés: egy spéci szénsavas üdítőkkel teli gép.



Tárkonyos cseresznye.
Zöldcitromos banán.
Narancsos hibiszkusz.

Ott álltam előtte és végigkostoltam mindet.



Hatból egy nagyon finom volt, a többit hagyjuk.

Ide el kell jönni máskor is ebédelni is. Akkor sushi-pult is van!