Amerikai egyetemi menza

Valahogy ez a menza az elmúlt évtizedben valahogy kimaradt. Nem tudom miért, de valahogy nem ettünk itt soha. A Mester párszor körbejárta (pisilte), de be nem mentünk.



A menza főleg a koleszosoké, akik itt laknak körülötte. De bárki mehet, aki kifizeti a tíz dollárt per fő.

Most vasárnap elmentünk ebédelni.



Azt az egyet hagytuk ki a számításból, hogy vasárnap van és, hogy ez egy egyetem. Azaz délben még reggeli volt.



Megmelengette a szivam azon fiatalok látványa, kik kiszabadulva az otthoni elnyomás alól végre szorongásmentesen leülhettek egy órakor délután egy tál müzli elé. Esetleg egy tál kólás müzli elé.



Emiatt már megérte elmenni.

Az, hogy én is találkoztam gyerekkori álmommal, a kakaóautomatával, amiből annyi kakaót lehetett inni amennyit nem szégyellünk.

Aztán megláttam a salátabárt, ahol három-négyféle uborka, kétféle paradicsom, sütpaprika, háromféle olajbogyó, többféle saláta, hat féle sajt és még ki tudja mennyi finomság várta, hogy a gyomorban salakanyag lehessen belőle.



Meg a müzlik.
Meg a szendvicssütők és a felvágottak.
Meg a melegételek.

Mert nincs reggeli kétféle sült marhahús nélkül. Amihez járnak a kolbászkák, rántották, krokettek és halomban álló sültszalonnák.

Utána jött a meglepetés: egy spéci szénsavas üdítőkkel teli gép.



Tárkonyos cseresznye.
Zöldcitromos banán.
Narancsos hibiszkusz.

Ott álltam előtte és végigkostoltam mindet.



Hatból egy nagyon finom volt, a többit hagyjuk.

Ide el kell jönni máskor is ebédelni is. Akkor sushi-pult is van!

Botrány a Harvardon

A Government 1310: Introduction to Congress tárgy híresen könnyű volt a Harvardon. Pletykák szerint a tanár, Matthew B Platt 120 A-t, az elérhető legjobb jegyet ígért meg a kurzust felvevő 279 diáknak. Aztán hozzátette, hogy a részvétel nem kötelező. Egy időben az óra még könnyebbnek számított, akkoriban esszét kellett a kurzus végén leadni. Idővel mindenki belefáradt a javításba és az esszét egy teszt váltotta fel, amit a diákoknak otthon kellett kitölteni. Könyvet használhattak hozzá, de az utasítás szerint nem dolgozhattak össze egymással. (Az ilyen “open book” vizsga nem épp szokatlan és nem is az ördögtől való, bár kétségtelen, hogy egy ZH-n hatékonyabban számon lehet kérni a tananyagot. )

2012 tavaszán a dolgozatokat egy tanársegéd javította. A tanársegédnek feltünt, hogy több kifejtendő kérdésnél hasonlóak a diákok válaszai. Elment Platt-hoz, aki átnézte a temérdek dolgozatot, majd értesítette a Harvard megfelelő tisztségviselőit.

Egy kérdésre, amire plusz pontokat lehetett kapni, sok diák - rosszul - egy meglehetősen obskurus példát idézett, nagyon hasonló módon. (Szerintem ez az érintett diákok szellemi szintjéről kiállított lesúlytó bizonyítvány: ha valaki idegen tollakkal akar ékeskedni, akkor előbb gondolkozzon, feltűnő, ha egy fél osztály ugyanazt írja - ráadásul rosszul.)


Egy jó (és normális) egyetem kényes a nevére és a plágium gyanúja vörös posztó minden jóérzésű egyetemi polgár szemében. Az adminisztrációról nem is beszélve. A gépezet beindult és a 279 résztvevőből 125 ellen vizsgálat indult. (Ez a Harvard alapképzésben résztvevő hallgatóinak 2%-a.)

Annyi vizsgálnivaló akadt, hogy a Harvard külsősöket is kénytelen volt felvenni, hogy a papírhalmon átrágják magukat. Miután ez megtörtént, összeült a fegyelmi bizottság és hosszas vajúdás (és méghosszabb olvasgatás) után 2013 januárjában az ügyben érintett diákok felét egy évre felfüggesztették. A büntetés azért is kemény, mert ez az egy év felvett két félévnek számít, azaz a vétkes diákoknak egy évvel kevesebb idejük van az egyetem elvégzésére.

A Harvardot a botrány azért is kínosan érinti, mert az ügyben érintett diákok egy része a különféle egyetemi csapatokban játszott. Voltak köztük hokisok és amerikai focisok és egyéb atléták. (Örök amerikai egyetemi bölcsesség, ami az elitegyetemekre is igaz valamennyire, hogy úgy lehet megtalálni a legkönnyebb kurzusokat, hogy ott sasolnak a kosárlabdázók a terem végében.)

Egyesek szerint a büntetés szigorú volt és igazságos. Mások szerint szigorú és igazságtalan. De olyan is akad, aki enyhének tartotta. A lényeg, hogy sehol sem szabad plagizálni, és egy tisztességes egyetemen nem is éri meg.




Források:
- A Government 1310 óra sillabusza a Boston Globe-on.
- Az ominózus dolgozat a Boston Globe oldalán.
- A botrány és következményei a Harvard Crimson oldalán.

MIT Gangnam Style

Az MIT, a világ egyik legjobb egyeteme nemcsak az ott tanuló és tanító agyakról, hanem az agyamenten szellemes ötletekről és diákcsínyekről is híres. A Csodálatos elmében, a Good Will Huntingban és a 21 - Las Vegas ostromában (ki fordítja ezeket a címeket?) látottak meg se közelítik a valóságot.

Koreai MIT-es diákok októberben elkészítették PSY Gangnam Style című művének a helyi változatát. Paródiáját. Akármi. A mű koreai videoklip adaptációja az MIT-re.

A paródia klip elkészítésében a MIT is segítséget nyújtott. A diákok felkérésére több tanár is részt vett a forgatásban.


Stu Schmill - a szemüveges mosolygós, akinek a vállára hajtja a fejét az énekes - a Felvételi Iroda Dékánja.

Eric Lander, a kékinges, aki az asztalon - is - ugrál, matematikusként kezdte pályáját, aztán átnyergelt a neurobiológiára. Jelenleg az emberi genom feltérképezésével foglalkozik és 2004-ben a Times beválasztotta korunk 100 legbefolyásosabb kutatója közé.
Lander az órája utolsó pár percét szánta a klipre és kijelentette a hallagtóságnak: Ennyit a neurobiológiáról, most jöjjön a MIT Gangnam Style.

Noam Chomsky - aki a teáját hörpöli - a modern nyelvészetet találta ki. Őt a nagyközönség politikai, társadalmi írásairól ismeri. Chomsky korunk egyik lengagyobb gondolkodója. (Vájtfülűeknek a Chomsky style adjunction, magyarul Chomsky-féle adjunkció egy létező nyelvészeti fogalom.)

Donald Sadoway - aki az irodájában táncol -, 2012-ben lett a Times listáján korunk 100 legbefolyásosabb kutatójának egyike. Fő kutatási területe az akkumulátorok élettartamának és kapacitásának a növelése.

Tim, a Hód az MIT kabalaállata.

Rajtuk kívűl még rengetegen részt vettek a mű megalkotásában, így a bronzpatkány, a MIT egyik kórusa és az egyetem kviddicscsapata is.



Erre csak annyit lehet mondani, hogy IHTFP.

Union

Elhagytam az éttermeket.

Elhaladtam a biliárdasztalok között.

Megkerültem a játékgépeket.



Elhaladtam a hihetetlenül kényelmes, puha-pihe székek mellett, amik egy óriási tévére bámultak, aztán a tekepálya mellett elkanyarodtam.



A burgonyaszirom-automatát és a mikrohullámú sütőket kerestem. Az egyetemi diákklubban, az Union épületben voltam, nem egy luxusszállóban.



Az általam látott legtöbb egyetem diákklubja közelébe se jöhet a utahi egyetem mélyén meghúzódó csodának. Többen mondták, hogy az étterem részben a fogások nem annyira finomak, de ki jár ide enni, amikor kuglizni is lehet?

Kopipaszta

Bahman Bahktiarit a Utahi Egyetem Közelkeleti Intézetének vezetőjét Utah legnagyobb újsága, a Salt Lake Tribune többször kérte fel elemzések írására. Az iráni származású tudós minden egyes alkalommal lelkesen eleget tett a kérésnek és elemezte a keleten történő eseményeket.

2011 februárjában Bahktiari az egyiptomi helyzetet boncolgatta. A cikk megjelent a Tribune online verziójában is.

Pár olvasónak ismerősek lettek egyes bekezdések. Utánanéztek és vad emilezésbe kezdtek. Bahktiari cikkét összeollózta. Nem a gondolatokat emelte át a New York Times és a CNN elemző írásaiból, hanem az egész bekezdéseket. Gyakorlatilag az egyetlen kölönbség az írások között az aláírás volt.

A nyugati világban, kutatói körökben főbenjáró bűn, ha valaki plagizál. Az egyetemek úgy üldözik a plagizáló diákot, mint egykor a spanyol inkvizítorok az eretnekeket.



Bahktiari esetében sem volt másként.
Ő nem diák, hanem tanár, ami nem éppen mentő körülmény. Sőt.
Egy, nem lopunk. Erkölcsileg nem megengedett.
Kettő, egy magára valamit is adó egyetem nem engedheti meg magának, hogy a szakmai szabályokra ilyen mértékben tojó emberek képviseljék. Egyszerűen nagyobb kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.


A kutató azzal védekezett, hogy nem tudta, újságcikkekből sem emelhet át hivatkozás nélkül mondatokat.

Ez nagyjából úgy hangzik, mintha egy autószerelő azt mondaná, hogy nem tudta, hogy a Trabantokon is meg kell húzni a csavarokat.


A hivatali gépezet beindult. Kiderült, hogy Bahktiari több más - korábbi - munkájánál is jobban merített a kelleténél idegen forrásból.

Ez végleg kiverte a biztosítékot és több aprólékos, közel negyed éves vizsgálat után Bahktiari repült. Ha nem is Utahból, de az egyetemről.

Mint egy ismerősöm mondta, ha valaki egy embertől lop, az plagizál, aki többtől, az kutat, feltéve, ha ír hozzá lábjegyzetet. És hozzátesz valami apróságot, amiért érdemes volt - nem idegen - tollat ragedni.

Születésnapi ajándék

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy indiai szegény bevándorló. Szülei a második világháború után érkeztek Amerikába és fiuknak már kisgyerekként dolgoznia kellett, hogy besegítsen a családi költségvetésbe. Mivel utált zöldséget pucolni, de érzéke volt mindenhez, ami elektromos, játék-villanymozdonyokat javított.

A fiú okos volt és szerencsés: bekerült az MIT-re, ahol végre kedvére buherálhatott tranzisztorokat. A fiú jó tanuló volt és hamarosan túljutott az alapképzésen és a doktorin is.
Szakterületén, a hangtechnikán belül belül kiváló ötletei voltak - de pénze nem volt, hogy szabadalmaival valamit is kezdjen. Egy MIT-s tanárának azonban tetszettek az ötletek, kivette pénzét a bankból és egy élet összes megtakarítását odaadta a fiúnak, vállalkozzon.

A fiú vállalkozott. Hangszórókat, hangosítóberendezéseket, hangszórókat kezdett gyártani és hamarosan kamatostul visszafizette tanárának a kölcsönt.

A fiút Amar Bose-nak hívták.



Cége, a Bose Corporation ma 9000 embert foglalkoztat és az egyik legjobb hangosítókat gyártó vállalat a világon.

Bose pár napja nagylelkû születésnapi ajándékkal lepte meg a 150 éves MIT-t.

Az angolszász egyetemeken az öregdiákok és az intézmény kapcsolata jóval szorosabb, mint általában Magyarországon. Az egykori diákok gyakran támogatják pénzzel egyetemüket és, ha megfelelô pozicióba kerültek, akkor politikai támogatást nyújtanak neki. Büszkén villognak egyetemi gyûrûjükkel, úgy látják, sikerüket egyetemeküknek is köszönhetik és úgy érzik, ezt meg kell hálálniuk.

Meg is hálálják. Megszámolhatatlan egyetemi kutatóközpont, épület készült öregdiákok támogatásával, ilyen például a Stata a MIT-en.

Bose ajándéka azonban angolszász viszonylatban is szokatlan volt: a 81 éves feltaláló cége részvényinek zömétn adta az MIT-nek - igaz, az egyetem ezzel nem kap szavazati jogot és részvényeit sem adhatja el. A Bose-t továbbra is Amar irányítja.

Amar optimista és tudja, ajándéka sokáig fogja az MIT-t gazdagítani.



Felhaznált szövegek:
- Inventor of the week - Amar Bose, 1999 július
- Bose donates most of his company to MIT, CNN, 2011.04.29.

MIT és Cambridge

William Brooks előrelátó ember volt. Vagy csak szerencsés, de ezt ma már nehéz megmondani. Brooks Cambridge polgármestereként kemény csatákat vívott a városi tanácsokokkal, képviselőkkel és választópolgárokkal, de végül keresztülvitte az akaratát és 1911-ben egy hatalmas, mocsaras, használaton kívüli területet odaadott az MIT-nek.

- De oda lehetne gyárakat is építeni!

- A diákok szegények és megzavarják a közrendet!

- Mire jó egy egyetem?

- Pazarolja az adófizetők pénzét!

Cifrábbakat is mondtak a polgármesternek, de William Brooks nem tágított és a MIT átköltözött a Backbayből a Charles-folyó másik oldalára, Cambridge-be.



Brooks felismerte, hogy a cambridge-i ipar hanyatlik és, hogy a gyárakból a város nem fog sikeresen hosszú távon megélni. A polgármester remélte, hogy az egyetem tőkét és új üzleti lehetőségeket fog a városba vonzani.

Igaza lett.
A gyárak eltüntek és üres romjaikat az egyre gazdagodó MIT vásárolta fel. Ami megmaradt, annak jó része a Harvard tulajdonába került.



Az MIT az új területe egy részén vállalkozásokba fogott illetve bérbe adta az itt emelt épületeit. Az egyetem évi több, mint nyolc milliárd dolláros bevételének jelentős része innen származik. Az MIT ezek után a bevételek után évente 33 millió dollár adót fizet Cambridge-nek.

Sokkal komolyabb bevételt jelent az a pénz, amit az MIT-s diákok elköltenek a városban. Itt laknak, esznek, vásárolnak, szórakoznak.



Az MIT-s metrómegálló, a Kendall környéke is átalakult. A gyárak szegélyezte Main Street környékén biotechnológiai és géntechnológiai laboratóriumok jelentek meg. Cégek tucatjai helyezték ide kutatórészlegeiket. Napjainkban a Main Street másfél kilométerén található az biotechnolológiai kutatórlaboratóriumok legnagyobb koncentrciója az Egyesült Államokban.



Az ideköltözőknek lakniuk, enniük és szórakozniuk is kell. Az egyetemeknek, laboroknak komoly személyzetre van szükségük. Mindez szintén Cambridge-t gazdagítja.



A kozmopolita diák- és kutatótömeg miatt Cambridge kulturális életét tekintve világváros. Nem olcsó - de ezt az egész bostoni agglomerációról el lehet mondani.



Az MIT mellett még kilenc másik felsőoktatási intézmény található Cambridge-ben. Három közülük, a Harvard, a MIT és a Tufts a világ kétszáz legjöbb egyeteme közé tartozik.

A világ összesen hétszáznyolcvan Nobel-díjasából százhuszonkilenc díjazott élete valamelyik szakasza egy cambridge-i egyetemhez köthető.



Cambridge jól járt az egyetemekkel. Az egyetemek jól jártak Cambridge-dzsel. Természetesen a város szeretne még több pénzt látni az egyetemekből és az egyetemek szeretnének kevesebb pénzt fizetni a városnak, de az kétségtelen, száz éve megérte "agyakba" fektetni a pénzt - azaz a használaton kívüli mocsarat.



Csak az a fránya tél ne lenne...



Forrás:
- Tracy, Jan: As MIT rises, so does its city, Boston Globe, 2011. április 4.
- Becoming MIT: Moments of Decision

Miért hód? - Tim a MIT-en

- Nincs kabalaállatunk.

- Van pecsétünk, van címerünk, minek nekünk kabalaállat?

- Másnak is van.

A MIT elnöke, Richard C. Maclaurin ezzel meg lett győzve. 1914-ben, egy New York-i vacsorán öregdiákok, támogatók és egyetemi vezetők elhatározták, hogy az MIT-nek lesz kabalaállata.

- Milyen állatot válasszunk?

- Legyen a kenguru! Ugrálva, kisebb, nagyobb lépésekben halad előre, mint az MIT és a tudomány!

- Legyen az elefánt! Okos, keményen dolgozik és ugyanolyan, mint egy MIT-n végzett ember, lehetetlen nem észrevenni.

- Nem jó, ezek nem amerikai állatok.

A sok vezető ezek után a szakirodalomhoz fordult. Felütöttek egy amerikai állatokkal foglalkozó könyvet (William Temple Hornady: The American Natural History: A Foundation of Useful Knowledge of the Higher Animals of North America, 1906), majd kiválasztották a hódot.

A hód az állatvilág egyik legjobb mérnöke. A MIT főleg a természet- és a mérnöki tudományokkal foglalkozik, így a hód ideális választás volt. Ráadásul - tették hozzá - a hód, akárcsak az igazi MIT-s diák éjjel dolgozik.



A hódot idővel nem hivatalosan Tim-nek kezdték hívni. Tim, Facebook oldala szerint a Charles-folyóban lakik, munkáltatója az MIT - ahol jelenleg többek között lézerhűtő technikusként is dolgozik. Tim politikai nézetei világosak és egyértelműek. Szerinte a következő amerikai elnöknk MIT-s diplomája kell legyen.



Az első hódruhát 1957-ben készítették és egészen 1999-ig használták. Ekkor szegény elaggott hódot igazi mérnöki leleménnyel tartották egyben: orra megkopott és a szeme is állandó javítást igényelt. 2000-ben így új hódruhát vettek fel. A ruha modern, irhája alatt van hely jégakkuknak, hogy a "hód" ne kapjon hőgutát a melegben.

A hódruhát az egyetemtől lehet bérelni (ehhez ki kell tölteni egy hódbérleti kérelmet. Csak MIT-s diákszervezetek és tanszékek juthatnak hódhoz és csak az MIT campuson. Aki ilyenkor felölti Tim ruháját, az egyetem képviselőjévé válik és ennek megfelelően is kell viselkedjen. Azaz nem űzhet csúfot a Harvardból.

Timet hosszú pályafutása alatt egyszer érte komoly inzultus: 2009-ben az MIT-en is meghúzták a nadrágszíjat és így a 1.45 millió dollárral kevesebb pénz jutott a diáksportra. Ekkor ismeretlen, műanyagsugárvetőkkel és lézerkardokkal felszerelt álarcosok elrabolták Timet egy diákrendezvényről. A hódrablók felvették a kapcsolatot az MIT-vel és követelték a költségvetés felülvizsgálatát. Az MIT bejelentette, hogy nem tárgyal terroristákkal. Ezt követően a hódot elegedték és Tim ma is lelkesen integet és bukfencezik az MIT rendezvényeken.



Források:
- A Tim-es fényképeket Theplay és JGD JGD készítette.
- Shiny new beaver mascot has debut, Tech Talk, 2000, május 10.
- Shreyes Seshasai, Students Abduct Tim The Beaver, Demand Sports Teams Spared, The Tech, 2009, április 14. (Vol 129).
- Aaron D. Mihalik, School Mascots, The Tech, 1999, május 11.

IHTFP

- IHTFP! - vágják oda előszeretettel az MIT-s diákok könyveiket vizsgaidőszakban, majd felszaladnak az 54-es épület tetejére, hogy inkább leugorjanak onnan. Aztán persze visszaülnek a könyv mögé és tanulnak tovább.

- IHTFP.

Az MIT-s káromkodást az ötvenes években vették először szájukra a diákok. Akkoriban az emberek finomabbak voltak és ha csúnyán beszéltek nyilvános helyen, elszégyellték magukat (vagy nem). Mindenesetre illett valamilyen eufemizmust használni a durvább beszólások helyett.



Az MIT-ra járni akkor sem volt egyszerű, az egyetem a diákokból (és a tanárokból) mindent kifacsart, amit lehetett. A facsarás egyik eredménye 76 Nobel díj. (A 76-ban benne vannak a Nobelt kapott diákok és a Nobelt kapott profok is. A MIT-es keménymag ilyenkor megjegyzi, hogy a pontos szám 74, mert a kocka műegyetemisták nem nagyon tudnak mit kezdeni Eric S. Chivian és Kofi Annan Nobel-békedíjával.)



A végletekig túlterhelt diákok végül kitaláltak egy saját káromkodást:

- IHTFP! I hate this fucking place - Gyűlölöm ezt a kib@tt helyet! - mondták. Azért persze jártak tovább szorgalmasan.

A hatvanas évekre az IHTFP több más oktatási intézménybe, így a West Pointra is eljutott. Természetesen mindenki újabb és újabb rövidítéseket talált rá ki. A rövidítés annyira beleivódott a MIT-folklórba, hogy végül a bronzpatkányra is rákerült - természetesen jól elrejtve, pedig a betűszónak már van egy szalonképes rövidítése is: Institute Has The Finest Professors.

Célpont: az 54-es épület - MIT Hacks 3

A MIT, a Massachusetts Institute of Technology egyike a világ öt legjobb egyetemének. Neve kevésbé ismert, mint a listavezető Harvardé, mert MIT egy természettudományokra összpontosító kutatóegyetem.
Az MIT-t sokan kockafejű technokrata geek-ek gyűjtőhelyének tekintik, pedig nem igazán az. A diákélet pezsgő, valódi közösségi élményt ad. Ennek az életnek a hack-ek, a MIT-s diákok fantázidús csínyei szerves részét képezik.

Az MIT capmus legmagasabb épülete természetes célpontja a diákcsínyeknek. Az 54-es épület Cambridge és Boston jó részéről remekül látható, így minden egyes akciónak óriási közönsége van.

A hack-eknek két fő csoportra oszthatók: üzenet írni az épület homlokzatára ház százötven ablakánaka fényével vagy valmi szörnnyé átalakítani a toronyház tetején levő radarállomást (radardome vagy csak becézve radome).

Természetesen mindkét esetben először be kell jutni a lezárt toronyba.



Leggyakrabban az 54-es épület - amit Green Buildingnek is neveznek - fényeit gyújtják fel különböző termekben, hogy ezzel valamilyen fontos üzenetet írjanak ki a torony homlokzatára. Ezeknek a fénnyel írt üzenetekre az MIT zsargonban külön szó is létezik. Ez a zöldbeszéd, azaz a Greenspeak.

1969-ben az Apollo 11 holdraszállásakor az épület homlokzatán a 11-es szám virított. Karácsonykor az ablakok több alkalommal is fenyőfa-formát mutattak, Halloween-kor pedig töklámpásként világítottak a bostoni éjszakába. Amikor a részben az MIT-n játszódó és forgatott Goodwill Hunting Oscar-díjat kapott, az ablakokban hatalmas Oscar szobor jelent meg.

Ha pedig Red Sox meccs van, az ablakokon GO SOX felirat olvasható.



Forrás:
T. F. Peterson, Nightwork: A History of Hacks and Pranks at MIT, MIT Press, Cambridge, MA 2003.

Az ajtóban egy fekete vitorla

A MIT campus közepén álló fekete fémvitorla minden arrajáró turistát azonnali kattogtatásra késztet. A szobor szerintem elképesztő dinamizmust sugároz. Szinte látni, hogy belekap a szél és megforgatja vele a Földet.

A MIT-es legenda szerint a vitorla a Louvre üvegpiramisát is jegyző építész, I. M. Pei egy baklővését hivatott eltakarni.



A MIT campus több kilométer hosszan terül el a Charles-folyó partján. Az egyetemi épületek legtöbbje nem magas: négy-öt szint van a föld felett és pár szint a a föld alatt. A campus két szélét egy-egy közel harminc emeletes torony jelzi, az Eastgate és a Westgate. A két "várkapu" azonban kollégium, nem igazi egyetemi kutatóépület. Az egyetlen oktatásra és kutatásra használt magasépület az 54-es épület (Building 54). Amatőrök az 54-es Green Buildingnek is nevezik, de az igazi MIT-es hisznek a kabbalában, a számok erejében és semmi pénzért nem ejtenének ki a szájukon olyan káromkodást, hogy Green Building.



A kilencven méter magas tornyot az egykori MIT-s diák, Pei 1962-ben tervezte és jórészt egy másik MIT-s öregdiák, Cecil H. Green pénzén építette fel. (Green a harmincas években alapított egy Texas Instruments nevű céget, ami jelenleg 28 ezer alkalmazottjával a világ negyedik félvezetőgyára és jelenleg éves forgalma 14 milliárd dollár körül van.)

A torony huszonegy plusz három emelet magas. Építésekor a cambridge-i építészeti szabályzat szerint egy magasház maximum 22 emeletes lehetett, így a "földszint" három emelet magas, amit további 21 szint követ.

Az eredeti elképzelések szerint a torony emeleteit kicsi kutatólaboratóriumok foglalták el. A laborok jelentős része kiköltözött és az épületen ma földtudományi tanszékek osztoznak.



Pei sokmindent tanult a MIT-en, de szélcsatornákkal nem kísérletezhetett sokat: az 54-es épület átadását követően kiderült, hogy a folyó felől fújó szél nyomása akkora, hogy a földszinti forgóajtók kinyithatatlanok - vagy maguktól pörögnek, mint egy bugócsiga. Esetleg a földszinti üvegtáblák a szél nyomásától egyszerűen berobbannak az előadótermekbe. A MIT először a földszintet szerette volna átterveztetni, mielőtt komolyabb baleset történik, ám rossz nyelvek szerint győzőtt a tudományegyetem büszkesége és más megoldást találtak ki: megbízták Alexander Calder Párizsban élő amerikai szobrászt, hogy egy szoborral tegye szélárnyékossá a bejáratot.



Calder saját meghatározása szerint kétféle szobrot tervezett. A mozgó, kinetikus szobrait "mobilé"-nek hívta, az álló, mozdulatlanokat pedig "stabilé"-nek. A gigászi fekete vitorla 1965 óta takarja sikerrel a Green Building bejáratát. Egyesek szerint Caldert csak szobor készítéssel bízták meg, az, hogy a szobor a bejáratot is védi, csak a véletlen műve, de az MIT-s legendárium szerint ilyen véletlenek nincsenek.



A bejegyzés írásakor fakuló emlékeimet, régi és mostani élményeimet, valamint Bushra B. Makiya This Week in MIT History című cikkét (The Tech, 1999 okt. 5, 119 évf. 47. kötet) használtam fel.