Télen a Dewey-hídnál

Dewey-nál, csakúgy, mint korábban, azért álltunk meg, hogy keressünk valami lepisilhetőt. 

Most is ettünk a Colorado partján, gyyűjtöttünk egy kevés agátot és jáspist a folyóparton, Puppey megjelölte a hidat és ekkor megláttam egy ajtót.

Helyesebben egy ajtónyílást. Meg egy ajtótokot.

Alapértelmezésekben ezekhez ház is kell - itt azonban ház nem volt.

Korábban nem láttuk ezt az ajtót, mert nyáron valószínűleg nem látszott a növényzettől. Most azonban lelkesen kacsintgatott ránk.

Bemenni már csalódás volt. Kincsekkel teli termeket vártam, de csak egy üres, valószínűleg rajtárként használt szobát találtunk.

Ha lett volna nálunk fémkereső (ha lenne fémkeresőm ugyebár) akkor kipróbáltuk volna, milyen az a dirt fishing, ahogy szaknyelven a fémkeresőzést mondják.

Ennek hiányában gyűjtöttünk még pár követ és elindultunk haza. Ciscóban most meg se álltunk.

Legközelebb majd megkeressük a közeli nagy agátlelőhelyet és sziklarajzokat. De ez majd egy másik történet lesz.

Dewey

- Akkor tényleg keresünk valamit, amit megjelölhetek? - a Mester meglepően izgatott volt mellettem. A Colorado völgye hol összeszűkült, hol kitárult.

A meredek vörös sziklafalak között kéken folyt a víz és partjait a zöld minden árnyalatában pompáztak.

A Dewey campground feliratnál kanyarodtunk le az útról.



Ez a kemping lett volna tegnap estére a vésztartalék. Ide biztosan sötétben értem volna, de itt szinte mindig van hely. Most is csak egyetlenegy lakókocsi árválkodott itt.

Nem a kempinget jöttünk megnézni, hanem az elhagyott várost.



Dewey nem teljesen kísértetváros. Két-három család ma is itt él, ma is farmerkedik. Az egykori városközpont helyét viszont már belepte a fű. Vagy amit itt fűnek hívnak.



Deweyt a Dolores és a Colorado összefolyása közelében építették fel. Valamikor erre vezetett az egyetlen út Moábba. Nem mintha Moábnak olyan sok útra lett volna szüksége. Escalante pueblótól sikerült megnézni a felduzzasztott Dolores folyót. Most sajnos nem volt idő arra, hogy elmenjünk megnézni a két folyó találkozását.



- Ez a városközpont - mutattam körbe és a Mester nagyobb tereptárgyakat keresett.

A kompot üzeltető család építette az iskolát, ahol a település fénykorában kilenc gyerek tanult a háromhónapos tanévben. Amikor megépült a híd, a révész Moábba költözött és az iskola bezárt. Hamarosan Dewey is követte példáját.



A régi hidat kétezer körül restaurálták és a Kokopelli trail része lett. Ez a hosszú ösvény Colorado és Utah elhagyott tájain kanyarog, kerékpárral egy hét alatt bejárható. A hét nap alatt Dewey a legkomolyabb település az úton. Ha nagyon muszáj, itt lehet ivővizet tarhálni a tanyák egyikén. Máshol nincs a Kokopelli mentén azonnali fogyasztásra alkalmas víz.



A helyreállított gyalogoshíd pár éve leégett és senkinek sincs fölösleges pár százezer dollárja a helyreállításra.

- Ez elég kimagasló ahhoz, hogy megjelöld? - néztem a Mesterre, aki lelkesen közeledett a híd pilonjához és boldogan jelölt.