Mercur

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ophir után Mercurba mentünk. Itt is jártunk már, méghozzá akkor, amikor először voltunk Ophirban.

Ophiri tapasztalataink alapján sok hóra számítottunk, bár ennyire nem. Valahogy bevergődtünk a hó alatt levő parkolóba és elindultunk fel a temetőbe.



A csaknem egy évszázada elhagyott temető Mercur leglátványosabb része, már amikor látni belőle valamit. A temetőbe vezető ösvény elején valaki (valami) már járt. Az ő nyomaiba lépkedve könnyedén eljutottunk a temető platójának a lábához. Úttörőnk azonban itt elkanyarodott jobbra a bozótba, mi pedig elindultunk a szűz hóban felfele. Térdig gázoltunk a fehérségben. Yoda megpróbált a tetején futni, szétterpesztette lábujjait és csak úgy suhant a havon. Néha azonban a vékony felszíni kéreg megadta magát a túlsúlyos Mester alatt, ilyenkor az eb eltünt szemünk elől és még akkor is meglepetten pislogott, amire kiásta magát.

A plató tetején már kevesebb hó volt, az erős szél és a napsütés megtette a magáét, alig botlottunk igazán mély hóba.

Húsz évvel ezelőtt a legjobb állapotban megmaradt sírokat körbekerítették kis deszkakerítéssel. Nem tudom, mit akartak megakadályozni, hogy valami bejusson, vagy hogy valaki ki. Mindenesetre most a kis léckerítések voltak a temető leglátványosabb elemei.



Egyetlenegy síron találtunk egy kis karácsonyi koszorút. A dolog azért volt rejtélyes, mert egy év is találtunk egy viszonylag friss koszorút a síron. A sírkövet most hó borította, akkor azonban el tudtuk olvasni a dátumot: 1898. Ki járhat egy sírhoz 110 év elteltével?

A temető elhagyatottabb részében csak a hó finom domborulatai mutatták, hogy nem sima talaj van alattuk és a szelesebb helyeken csak egy-egy kő kandikált ki a hóból.



Ahogy tovább bóklásztunk a hatalmas borókák között, néha lábnyomokat láttunk. Yoda lelkesen követte némelyiket. A nyomok időnként eltüntek egy bokor alatt és néha nem is folyatódtak.



Jó félórás séta után visszaereszkedtünk a parkolóba és elindultunk a bekötőút vége fele. Valamikor itt keresztül lehetett autózni Mercuron, felkapaszkodni a hegyre és egy hágón át visszaereszkedni Ophirba.

Azóta Mercurt felfalta a bánya. A városka teraszát elhordták, a településnek nyoma sem maradt. Azaz megmaradt a temető és egy régi bányaépület egyik fala. Minden más eltünt a fejtésben.



Ha nem olvastuk volna, el se hinnénk, hogy itt 1910-ben tizenkétezer ember élt.

UPDATE: 2019-es látogatás ugyanitt.

Birkák a bozótban

oph16
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ophir után vérszemet kaptunk és elmentünk Merkurba is. Merkúr egy másik kísértetváros egy kanyonnal arrébb.
Az ide vezető út elhagyatottabb volt, mint a másik. Nem voltak autók, nem volt forgalom és a jelzőtáblákat is csak mérsékeltebben lőtték szét sörétes puskával. A tüskés bozotból két hatalmas birka bámult ránk meglepetten: még nem láttak kirándulókat.
Út közben megláttam egy parókolt, azaz egy kiöblösödést az út szélén egy nagy kővel.
Arra gondoltam, ez egy “historic marker”, valamilyen fontos esemény jelzőtáblája. Általában ezek az emléktáblák nem mondanak túl sokat, olyasmik, hogy “ezen a helyen szakadt le egy gomb Lincoln nadrágájról, miközben a bozótból jött kifele”, illetve “itt állt Fort Volt, a kor legjelentősebb agyagból készült erődje. Itt gyakorlatozott volna a 2. Légidesszant hadosztály a Boldogság-szigetek lerohanása előtt, ha egy eső meg nem semmisítette volna a bázist”. Meg ilyesmik.
Mégis, megálltunk, gondoltuk, Yoda sétál egyet. A parkolóból egy ösvény kanyargott be a bozótba. Az ösvény szélén egy elkorhadt tábla hevert: “Merkúr - temető” mutatta az elferdült nyíl a föld alá vezető irányt.
Az ösvény meredeken felkígyózott a domboldalba. Valami boróka-féle nőtt itt, meg mindenféle elferdült léckerítés. Először valami labirintusnak véltük, de kiderült, egy-egy sírt kerítettek körbe velük.



Egyetlenegy sírá feliratt lehetett részlegesen elolvasni. 1898-as volt. A többin, ha volt felirat, rég lekopott.



Ezen a síron egy pár éves műanyag koszorú oszladozott. A többin is volt itt-ott valami műanyagfoszlány, kifakult szirom, de a pár körbekerített sír mögött a hantokat már csak pár kő jelezte. Csend volt, fújt a szél és úgy látszott, nagyon rég járt erre ember.
Később megtudtuk, a temetőt 1915-ben zárták be Merkúrral együtt: a város útban volt. Amikor az úton tovább haladtunk, egy kapu állta utunkat, mögötte kezdődött a bánya. A több ezres bányaváros alól szó szerint kifejtették a kanyont. Ma már csak a temető maradt meg belőle. Meg a letérőt jelző tábla.