A bronzasszony könnyei

Sugar House közepén emelkedik ez az oszlop, ami a mormon honfoglalásnak állít emléket.

Sugar House (amit mindenki Sugarhouse-nak ír, helytelenül) a város egyik legnépszerűbb negyede a Farimont és a Sugar House park között, a villamos végállomása mentén.

Az egész emlékművet az 1930-as években tervezték és 1934-re már állt is az Art Deco oszlop a két bronzszoborral - ami meglepő, mert pont akkoriban spóroltak ilyesmin a világválság miatt és igyekeztek drága bronz helyett olcsó követ használni.

De az emlékművet közadakozásból építették és az emberek itt büszkék voltak lakóhelyükre és ezt meg is akarták mutatni másoknak is.

Az emlékművet egy Mallard Fillmore Malin nevű szobrász építette, akit valamiért ugyanúgy hívtak, mint az Egyesült Államok tizenharmadik elnökét. Erről közvetlenül nem a szobrász apja tehetett: őt is ugyanígy hívták. Szóval a nagyapát kellene megkérdezni, de már a legifjabb Mallard is alulról szagolja a műemléket.

Malin a bőséget jelképező szobrot barátnőjéről mintázta.

A másikat, a szorgalmat jelképező izmos férfit a műemléken dolgozó kőfaragó ihlette, akit a szobrász először modellnek fogadott fel. Később a kőtörő több mint modell lett a korabeli pletykák szerint. Hogy ehhez a szerető és a feleség mit szól, arról nem maradt fenn adat.

Az emlékmű pedig ma is itt áll Salt Lake City legélhetőbb terén, ahol gyakran sétálunk Puppeyval.

Erről a sétáról is csináltam egy filmet, amit itt lehet megnézni.

Az alagút művészete

- Mi a f....ene? - néztem a hajnali derengésben kibukkanó tornyokat.

Ez a Draw. Egy alagút Sugar House park és a Hidden Hollow között. 

Minr utóbb megtudtam, a tornyok az Echo-kanyonban álló Boszorkánytornyok utánérzései.

A művész, Patricia Johnson ezekkel a tornyokkal állít (haha) emléket a mormon bevándolróknak, míg az alagút másik oldala a Sego Lily Plaza Utah nemzeti virágára utal.

(A sego lily nevű virág valamikor minden hegyoldalt beborított, de az éhező telepesek gyorsan megették a készleteket.)

A Draw másik funkciója sokkal prózaibb. Ez egy túlfolyó, ha a Parley-patak nagyon megáradna és már a Sugar House-tó se tudná elnyelni a vizet.

Azek a műalkotások jól illeszkednek a Parley's-ösvény melletti szabadtéri installációk sorába, kezdve az Öngyilkos-sziklától egészen a State Streen környéki mural-okig.

Nem ezek a tornyok a kedvenceim, de nem is rosszak. Jobbak, mint a Sego Lily plaza...

Piac Sugarhouseban

Pici tér.
Szűk utca.
Régi házak.
Régi boltok.
Régi raktárak.

Az egyik raktár, a Granite Furniture belsejét belsjét több millióan látták - csak valószínűleg nem tudták, hogy Salt Lake City egyik részét látják. A nézők azt hihették, hogy egy dél-utahi kanyont néznek kívülről.
Itt forgatták a 127 óra című film legtöbb jelenetét. Ebben a raktárban nyiszabálta Aron (James Franco) a kezét a Little Blue John kanyon tökéletes másában. Meg a nem tökéletesben is, mert a filmesek két kanyont építettek, egy életnagyságút és egy nagyobbat - abban jobban lehetett filmezni a hulló vízcseppeket.


Ez Sugarhouse közepe. Erre van a Hidden Hollow is.



Itt péntekenként van piacnap.
Ez nem szövetkezeti, mint a raktárházi.
Ez a piac alternatívabb, mint a belvárosi.

Szoknyák lobognak, kerékpárok surrognak, copfok libbennek, rasták révednek. Hastáncosok tartanak bemutatót.

Itt félig-meddig szakadt hippik árulnak teljesen bio zöldségeket, de a vegán uralmat megtöri egy hentes is. A hentes saját marháját árulja, az éhes vevő kérhet tőle negyed, fél, háromnegyed és egyész marhát is. Az előbbiek könnyen eldőlnek, az utóbbiak nehezebben.

Egy szakállas, copfos fazontól megvesszük az összes uborkáját. Egy másik copfos és borostás fazontól veszünk még.

A hentes kivétel. Csak vállig ér a haja. Nincs szakálla. Nő.

Egy hűtőkocsival jött. Biztos ott támasszák egymást benn a marhák. Kérésünkre egy hűtőládából varázsol elő egy dobozt. Hét kiló színhús és még támasztani sem kell.

Hidden Hollow

Hidden Hollow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó másfél óránk volt Sugarhouse közepén Yodával. Valamit kellett csinálni, sütött a nap, meleg volt, az autóban csak úgy maradhattunk volna meg, ha járatjuk a motort és a légkondit. Inkább sétáltunk.

A bevásárlóközpontok mögött egy kisebb park terül el. Már jártunk itt egyszer (akkor készültek a fotók), de most több időnk volt mindent alaposan megnézni.



A pakr egy része egy füves mező, a másik egy patak partján növő erdő. Végigböngésztük az összes információs táblát. Engem a szöveg érdekelt, Yodát a tábla lába. Jó tizenöt perc alatt rengeteg minden tanultam a magashegységi vizes élőhelyekről és lakóikról.

Aztán egy még érdekesebb táblára bukkantunk.

Megtudtam, hogy a Hidden Hollow valamikor egy ipartelep volt, ahol a cukorrépából cukrot csináltak. Innen kapta Sugarhouse a nevét.

Amikor a cukor már nem volt üzlet, a terület egy óriási közpark lett, teniszpályákkal, medencékkel, vasútállomással. A 10-es években aztán apránként minden bezárt, a vasútból, vasútállomásból egy pózna maradt, amit legnagyobb bánatára Yoda sem talált meg.

A dombocskákkal feltöltötték a medencéket, az egész hely elvadult és elfelejtődött. A patakot részben befedték. Aztán a 80-as években a eltakarították a bozótot és felépítettek egy bevásárlóközpontot a terület alsó részén. A tetején irodaházak épültek. A közepére újabb parkoló került volna. Természetesen a patakot itt és befedték volna.

Egy nap pár kisiskolás a terület közepén észrevette a patakot. Meg a 140 éves fákat. A gyerekek a környezetvédelemről tanultak, gondolták, megpróbálják megvédeni a parkot. Önkéntes munkában a gyerekek és a tanárok takarítottak, ösvényeket építettek, táblákat helyeztek ki. Az önkormányzat adott pénzt és anyagot. A patak utolsó szabad darabját nem fedték be és a bevásárlóközpont egy békés kis zuggal gazdagodott. Az irodaházakból, apartmanokból meg egy kis zöldre látni. Az önkormányzat pedig átminősítette a területet ipari övezetből közparkká.