Intermezzo - Kanabi reggeli I

Este azt mondta a recepciós a szállodában, hogy van “teljes reggeli”, azaz nem híg kávé higitott tejjel és cukormüzlivel, hanem rendes étellel.

Frissen sétáltatva beléptem a recepcióra, ahol egy csoffadt kávétermoszt láttam.

- Izé, ez a reggeli?

- Nem, a másik épületben van, elnézést, nem szóltunk.

Átsétáltam a szomszéd épületbe.
Az üvegfalon át egy terített asztalt láttam. Mit asztalt, terülj-terülj asztalkámat. Bacon pirult, tojások ontották a koleszterint, kenyerek nevettek, sajtok vigyorogtak, felvágottak integettek.

Én meg nem tudtam bemenni.
Nem tudtam.
Nem tudtam.
Zárva volt az ajtó. Néztem befele és csorgott a nyálam.

Egyszercsak megjelent egy takarítónő kinézetű takarítónő.

Kopogtam.
Kinyitotta az ajtót és nevetve köszöntött:

- Hát ezért nem jött ma senki se reggelizni!

Fogyókúrás reggeli

Dinner & Pancake House
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda fogorvosnál volt, mi pedig elmentünk reggelizni.

Éhesek voltunk. A Mesternek éhgyomorra kellett a dokihoz mennie, így szolidaritásból mi sem reggeliztünk. Kopogó szemmel állítottunk be a rendelővel szemben levő reggelizőbe.

A Coachman's-ban minket a régi cégére ragadott meg. A State Street tele van rengeteg régi cégtáblával, reklámmal, egyszer majd végigfotózzuk őket, mielőtt elrágcsálná őket a rozsda.



Belépéskor meglepődtünk. Jobbra volt a vendéglő, balra a reggeliző. A helyiség olyan volt belülről, mint a cégtábla. A berendezést valószínűleg akkor rendelték, amikor még a szegény emberek vettek háromezer köbcentis autókat és ötven cent az nem egy énekes volt, hanem négy liter benzin ára.

Leültettek és megkaptuk az étlapot. Megnéztük az étlapot. Elkerekedett szemekkel bámultuk még akkor is, amikor a pincér letett egy-egy pohár jegesvizet az asztalunkra.

Már a menü első oldala is sokkolt.
Steak két tojással, palacsintával.
A második sor is ütős volt.
Sertésborda tojással és palacsintával.

Még nem volt reggel kilenc.



Szeretem a tartalmas reggeliket. Ha reggelire egy süteményt és kávét kéne ennem, akkor valószínűleg 11-kor már a sűrgősségin lennék és nem látogatóként.

De ezek az adagok, hasonlóan az új-mexikói reggelikhez sokkolóak voltak. Pedig reggeliztem én már pacalt Szarajevó piacterén.



Kevésbé tartmas ételt kértünk: Eggs Benedict-et és kolbászt, tojással. A kolbászostojáshoz kihoztak két kisebb palacsintát. Ezek azok a kisebb palacsinták, amikből egy-két etióp falut jól lehet lakatni.

Lopva körülnéztem. Az adagokhoz méretezett embereket vártunk. Senki sem volt kövér. Páran jó húsban voltak, de egyik vendég sem közelítette meg túlméretezett kategóriát. Voltak itt vadászok, melósok és pár középvezető, akik telefonon intézték cégük ügyeit, miközben egy gyümölcstálat és egy hegynyi palacsintát eresztettek le a torkukon.



Látszott, a helybeliek ismerik egymást. A vékonypénzű kisnyugdíjas kinézetű néni lelkesen köszöntötte a koleszterinbombát eltüntető melóst, a palacsintarakat mögött eltünő cégvezető váltott pár barátságos szót a fél disznót bekebelező kockásingessel, miközben két irodista megtárgyalta a napi eseményeket a pincérrel.



Látszott, hogy mi újak vagyunk itt. Eleve azt hittük, a darált kolbászból készített húspogácsák mellé "parasztkrumpli" vagy palacsinta jár, pedig nem vagy, hanem és...

Aztán kártyával szerettünk volna fizetni. Amerikában kártyával mindenhol lehet fizetni. Mindig elmesélem, hogy a hatvan centes könyvtári pótdíjat is csak kártyával lehetett kifizetni és, hogy vásároltam már egy darab gyömbért negyven centért kártyával.

Itt viszont csak csekket fogadtak el és készpénzt.

Csodálkoztunk, legyintettünk, aztán elhatárzotuk, nem ebédelünk és vacsorázni is legfeljebb csak holnap fogunk.

Driftwood - Marblehead - Nosztalgia

Marblehead
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel palacsintát ettünk juharsziruppal és sültszalonnával (VIVA KOLESZTERIN!). Ahogy ettük a reggeli finomságot, eszünkbe jutott a Driftwood Marbleheadben.



Marblehead egy pici halászfalu Boston mellett. Ma inkább Boston elegánsa előváros és egy turistafalu - de ma is rengetegen vitorláznak itt.



A Driftwood eredetileg a halászok gyülekezőhelye lehetett, akik napkelte előtt vágtak neki a hideg óceánnak, hogy a tenger gyümölcseit reggel a bostoni asztalokra tálalhassák. Vagy mi.

A Driftwood ma is (2004) ennek megfelelően reggel 5-6 körül nyit. Mi nagyon szerettük, mindig, ha elmentünk Marbleheadbe, megálltunk és itt tízóraiztunk.



A Driftwood kicsit olyan volt, mint otthon a vidéki kiskocsmák, ahol már reggel hétkor lehet pacalt enni. Pacal ugyan nincs a Driftwoodban, de van palacsinta sültkrumplival, sültszalonnával, juharsziruppal, kávéval, narancslével, juharsziruppal. Ez nem választék, ez egy reggeli menu.

Majdnem minden vendégünket elvittünk a Driftwoodba. Itt gyűlt össze a szomszédság, a vitorlázásból hazatérők, a templomba menők, a templomból jövők, meg a csodálkozó turisták.



Hiába volt hideg, ez után a reggeli után egy ideig nem volt kedvünk ebédelni.

Családias hely, piros kockás abrosszal, nem nagyon kedves személyzettel.
Ha majd Bostonban járunk, elmegyünk megint reggelizni.

Hiányos amerikai reggeli

Breakfast
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hosszú délelőttre és késői ebédre számítottunk. Gondoltuk, eszünk valami finomat és kiadósat – és gyorsat, mert el is aludtunk. A késői ébredés után először Yodáról kell gondoskodni, mert őt ilyenkor hívja a természet.
Miután Yoda visszahozott bennünket, gyorsan beledobtunk pár csík szalonnát a serpenyőbe, utána hajítottunk két pár virslit, mézet összekevertünk egy kis vízzel, hogy helyettesítsük a juharszirupot, majd pár mélyűtött palacsintát tettünk a pirítóscsinálóba. Ettünk hozzá egy kis szilvát, almát, ananászt, aztán egy kis gyümölcslével eltüntettük a maradékot.
Még kellett volna hozzá egy kis kolbász meg reszelt krumpli. Egyébként nagyon finom volt.