Régi lakóautó az Antilope-szigeten

Az Antilop-sziget mindig gyönyörű, kivéve, amikor a harapós legyek (gnat fly) kikelnek és lerágják a húst a gyanutlan látogatókról. Na jó, túlzok. Esetleg kiharapják a szemüket.

Még mindig túlzok.

Ezek a legyek csípnek és valóban véres nyom marad csípésük (harapásuk) helyén. A sziget bejáratánál a légyszezonra tábla figyelmezet: belépőt vissza nem adunk a legyek miatt.

Onnan lehet tudni, hogy eljött a légyszezon, hogy a szabadban levő emberek egy része űrhajósnak öltözött. A másik részük pedig motollaként hadonászik kezeivel és szalad. Esetleg a földön fetreng vagy egy bölényhez dörzsöli magát, úgy vakaródzik. Na jó, megint túlzok. Egy kicsit.

Szerencsére a légyszezon áprilistól júniusig tart, utána vége, a legyek eltünnek és a sziget ismét békés. Most mi elugrottunk a szigetre, hátha tudunk egyet sétálni még a legyek támadása előtt.



A sziget csücskében megbúvó skanzen - az egykori ranch most részelgesen zárva van: be lehet menni, de nincs ott senki, aki elmagyarázza a dolgokat.



A tanya egyik udvarán láttuk meg a sheep wagon-t. A sheep wagon a lakóbusz közvetlen őse, ilyennel jártak a 19. század végén a jórészt baszk pásztorok ki a mezőre a birkákkal és ezekben laktak.



Holmijukat a csomagtartókba tették és kiköltöztek a mezőre.



Ha szükséges volt, ez az átalakított echós szekér szép lassan követte a nyájat a következő legelőre. (Manapság sok cég árul ilyen mobil pászorkunyhót modernizálva, másik pedig ilyen szállásokat üzemeltetnek.)





A pásztor ebben a korai "lakóbuszban" töltötte el a szezont. Teljes kényelemben. Amíg meg nem jöttek a legyek...

Baszk fokhagymaleves

Roasted garlic soup
Originally uploaded by ribizlifozelek

A baszkok nyakas emberek. Ott ülnek saját kultúrájukkal, senki által nem értett nyelvükkel a hegyeik között és Julius Caesar óta nem hajlandók asszimilálódni. Mások szerint már az ibéreket is elküldték a fenébe, amikor arról beszéltek volna, hogy Spanyolország egy és oszthatatlan. Ha akkor nem is biztosan így hangzott el, azóta a baszkok ezt mindenkinek az orra alá dörgölik. Nem csoda, ha a központi hatalom évszázadok óta gyűlöli és mindennek rossznak elmondja őket. A 11. században egy, a pápa által jegyzett zarándokkalauz megemlíti, hogy a baszkok gonoszsággal teli, sötét színû, galád kinézetû, züllött, perverz, álnok, hűtlen és hamis, kéjenc, részeges, mindenféle erõszakossághoz értõ, kegyetlen, vad, gonosz és kárhozott, irgalmatlan, zord, elvetemült és kötekedõ, erkölcstelen, minden bűnben és rosszban járatos, galádságban jártas egyének. Pár évszázaddal később ehhez hozzátették, hogy állandóan fokhagymát zabálnak és ettől bűzlenek.
Ezek után egy baszk fokhagymaleves csak jó lehet.
A viszonylag nagy szeletekre vágott legalább fél fejnyi fokhagymát kevés olajon meg kell pirítani. Meg kell úsztani egy csészényi húslevesben és szétnyomkodni. Ha ez megtörtént, még három csészényi húslevest kell hozzáönteni. A végén bele lehet hajítani egy csilipaprikát. A leves egy kis olajon pirított, kockákra vágott kenyérrel tartalmasabbá tehető.
A leves nagyon finom és tényleg iszonyúan büdös.