Roncsautók vízmosása

A  homokbarlangok és a Moqui barlang bejáratán és kidobott pénztárgépen is túl, ott ahol a kismalac túr, ott van a Roncsautók vízmosása.

Több oka lehet annak Amerikában, hogy valahova koncentrálódnak a kidobott autók.

Farmington közelében túráztunk Puppeyval egy ilyen szurdokban, ahonnan túl bonyolult lett volna kiszedni a roncsautókat.

Máskor Yodával vizsgáltunk meg pár, nemes egyszerűséggel a mezőn hagyott teherautót.

Ezek a roncsok nem voltak nagyon félreeső helyen, de sokan voltak. Szinte lépésenként találtunk párat, amikor lemásztunk a patakvölgybe.

Nebraskában láttuk, hogy az autóroncsokat a folyópartok stabilizálására használták boldogabb időkben, amikor a természetvédelem szót még nem találták ki.

Itt erről se lehetett szó.

Ezek az autók összevissza hevertek a vízmosás alján lassan tájkertészeti elemmé alakulva.

A közeli Catstair canyonnál az országutat építették autókból (autókra?), de itt ez a megoldás se látszott valószínűnek. 

Ezek az autók csak itt voltak és megtanították nekünk, hogy a króm lökhárítók tovább tartottak, mint maguk az autók.

Azt se tartottuk valószínűnek, hogy csak úgy kidobták volna ezeket a járgányokat: itt népszokás a kertben tartani pár roncsautót, miért fáradjanak azzal, hogy kiautóznak velük a pusztába és otthagyják őket a semmiben? Azért, hogy ne találjanak haza?

Lehet, Christine-ként zombivá vált autókat találtunk, akiket tulajdonosaik itt mészároltak le.

Vagy csak ide gurultak az autók meghalni.

Miután Puppey nem talált itt semmi rágnivalót, hagytuk az autókat és a rejtély megfejtését eltettük máskorra. 

Roncsautók

Féltucat autómatuzsálem bomlott vissza a természetbe a faluszélen.

Val≠színűleg idehozták őket, hogy a turisták megcsodálják ezt a szoborparkolót. Yoda is szerette őket és egy kis nedvességgel hozzájárult rozsdásodásukhoz.

Sokat kellene idejárnunk ezen a száraz klímán, hogy a Mester valami komoly eredményt elérjen.



Még a vezetőfülke faváza is megmaradt és a fa nem korhadt, csak száradt.

Egy dolog tudni, hogy ezeket az autókat fából építették, más dolog ezt látni.



Itt láttunk először White járművet. (A White Manufacturing Company autókat, teherautókat és mezőgazdasági gépeket gyártott a nyolcvanas évekig. Ma már csak egy vagy kétféle mezőgazdasági gépet gyártanak White néven.)



Az enyhén lovaskocsira emlékeztető fülkében még a kormány és a különféle karok is megmaradtak. Először reménykedtem, hogy ez a White járgány egy Model 706, ami egy kifejezetten nemzeti parkoknak épített turistabusz volt a harmincas években és amiből néhány még ma is működik. De ez a tragacs határozottan régebbinek látszott.



Érdekes volt belegondolni, hogy a fék - kuplung szót az összeszerelő munkás vagy a sofőr kedvéért írták a pedálokra.

Roncstelep

- Hihetetlenül jó modern mûslkotások vannak itt! - mondta pár éve S.

S imádta az idôkereket és az 56-os emlékmûvet.

S akkor jutott eszembe, amikor mgláttam pár ôrülten fotozó turistát az 56-os emlékmû mellett. Azt hittem, találtak egy jó látószöget vagy valami érdekes kompozíciót a sárkányeregtô fickóvel. Lelkiismeretfurdalás nélkül elindultam, hogy én is lefotózzam, amit ôk látnak.

Aztán leesett az állam.



Budapest. Világváros. Az 56-osok mûemléke. Roncstelep.

Ujjé, a Ligetben nagyszerû, dúdoltam és azért kattintottam még párat.