Tengerpart tenger nélkül

A Bonneville Salt Flats fantasztikus hely, valami egyenesen egy másik bolygóról. A sóssivatag mindig lenyűgöző. Télen és tavasszal gyakran áll meg a sós felszínen a víz. Amikor azonban nyáron, vakító napsütésben az éjszakai zápor után 3-5 centi víz borítja a sót, akkor ez a hely még varázslatosabb.



A sóssivatag átalakult egy stranddá.

Az emberek vigyorogva belegázoltak a langyos vízbe és nevetve tapicskoltak. Volt, aki cigánykereket hányt örömében.



Aztán az éles sókristályok összevágták a kezét.

Strandbaleset.



Csak pár pálmafa hiányzott, meg egy büfé.

Egyébként tökéletes volt.

Só-só-só

Salt flats
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utah határán álltunk meg először. Többször elautóztunk errefele, egyszer meg is álltunk itt, de a hely állandóan izgatta a fantáziánkat.

Amikor négy éve először érkeztünk Salt Lake Citybe, akkor láttuk először a Sósivatagot (vagy Sóssivatagot). Akkor egy hosszú autós körutazás vége fele haladtunk át rajta. Megdöbbentünk és féltünk. Sehol semmi, csak a só, a pusztaság és a fehér asztalsima valami.

Az út mentén táblák: állj meg, ha elálmosodsz. Mi siettünk, hogy Salt Lake Citybe érjünk.

Most jártunk egyet a són. Abszurd. Olyan látvány, mintha hó lenne, várom, hogy puha és hideg lesz lefagy a szandálos lábam. De nem. Kemény. És SÓS.

Picivel arrébb egy aszfaltút vezet a sóba: itt van a gyorsulási pálya. A pálya ugyanolyan só, mint a többi. Meglepő, hogy már a huszadik század elején gondoltak arra, ebből gyorsulási versenypályát kell csinálni. Igaz, akkor még kerékpárokról volt szó. Azóta repülőgépeket megszégyenítő sebességrekordok születtek itt.

A kristálytiszta levegőben, a tükörsima són megszüntek a távolságok. A pöttynek látszó emberek alig pár tucat méterre voltak, a kőhajításra levő hegyek meg több tíz kilométerre magasodtak.

Mi meg csak néztük a sót és titokban megnyaltuk.

Valóban sós volt.

Sósivatag

Losts
Originally uploaded by ribizlifozelek

A sósivatag olyan, mint egy klasszikus sivatag. Igaz, nincs benne homok. Csak sókristály nő benne, más nem, víz sincs benne.
A legutóbbi jégkorszak végén minden elolvadt. (Lásd Ice Age II.) A sok vízből lett a Boneville-tó, ami aztán elpárolgott. Maradt a helyén egy csomó só. Ez a sok só helyenként nagyon koncentráltan van jelen. A legnagyobb egybefüggő sós sivatag Utah nyugati határszélén terül el majdnem 500 négyzetkilométeren. A sivatag legismertebb pontja Boneville mellett található: a kemény sót itt nem nyalják, hanem gyorsulnak rajta mindennel, aminek kereke és erős motorja van. Most kísérleteznek épp a 400 km/h-s álomhatár átlépésével.
Az egykori tó fenekét borító sóréteg kemény és hihetetlenül vízszintes. Óriási távolságra lehet zökkenőmentesen elszáguldani. Olvadás után viszont nem is annyira kemény a felszín, tudni kell, merre lehet autózni rajta. Az autópályáról láttunk egy kerékagyig elsüllyedt kisteherautót.
Hihetetlen volt a nagy fehér felület. Olyan volt, mintha havon járkálnánk. Vagy jégen. De meleg volt és nem csúszott.
Sót viszont lehetett gyűjteni rajta.