E-könyvkölcsönzés e-könyvtárból

Ültem a hintaszékben és egy lejáró könyvet hosszabbítottam meg a telefonon a könyvtár alkalmazása (újbeszélül app-ja) segítségével. Ekkor láttam meg egy “E-könyv” feliratú gombot.

Megnyomtam.

Leesett az állam és begurult a hintaszék alá.

A könyvtárban most már lehet e-könyveket kölcsönözni. A kínálat főleg (lány)regényekből és ifjúsági művekből áll, de azért akadnak az ötezer kötet között krimik és szakkönyvek is.

Nem bírtam ki, azonnal kölcsönözni kezdtem a karosszékből.

Egy e-könyvet tíz napra, egy hangoskönyvet egy hétre lehet kivenni. A könyvek mindenféle platformon olvashatók (hallgathatók). Van, amit Kindlére lehet letölteni, van amit iPadra, iPhonera vagy Androidra és PC-re. A legtöbb könyv összesen egy példányban elérhető

Kölcsönzés kicsit bonyolult, már ha beszélhetünk bonyolultságról akkor, ha otthonról, a hintaszékből kölcsönzünk.

A könyvtár katalógusában a kiválasztott könyvet be kell tenni a kosárba. A könyvek itt fél órát várnak a “kikölcsönzésre”.

A kikölcsönzés egy külön program segítségével történik. Ez a legtöbb ketyere és könyv esetében az OverDrive Media Console. Ez szedi le a kiválasztott e-könyvet és ezzel is lehet olvasni. A hintaszékből.

Muffin

- Sajnos elfogyott a chutney - mondta sajnálkozva az eladó, én meg felsóhajtottam, már Amerika se a régi.
A Trader Joe népszerû. Még most, hónapokkal a nyitás után is elôfordul, hogy a vásárlók leraboljâk a polcokat és teljesen eltüntetik az árukészletet.
Így nem vettem mangóchutneyt (mangócsatnit), hanem hanem csak muffint. TJ nagyon finom banános-csokoládés teljes kiôrlésû lisztbôl sütött muffint árul. Ezek a muffinok nem is túl édesek, így Ribizlifozelekék egyik fele boldogan eszi ôket magára, a másik meg kénytlelen állományjavítókhoz (csokiöntet, méz, tejszínhab, fagyi) nyúlni.
A muffinnak két baja van: egyrészt túl kevés mesterséges anyagot tartalmaz és ezért napok alatt megromlik, másrészt négy darab öt dollár.
Pár napja ismét muffinvadászaton voltam, amikor elémlépett egy eladó:
- Most van mangócsatni!
Meghatódtam és megvettem. Ennek ellenére megkezdtem otthon a nagyüzemi muffinsütést. Így két dollár körüli összegért 12 muffint állítok elô, amik a szigorú kritikusok szerint jobbak, mint TJ termékei. (Cukor tényleg kevés van bennük, úgyhogy továbbra is használom a kenôanyagokat.)
Hogy szegény Trader Joe se járjon rosszul, a megspórolt pénzt töltött kekszbe és étcsokoládés mentagolyóba fektettem.



Házi muffin

- 0.5 cup teljes kiörlésű liszt
- 1.5 cup liszt
- ¾ cup cukor
- 2 kanál sütőpor
- só
- ¼ cup olaj
- 1 tojás
- 3/4 cup tej

Ízlés szerint a hozzávalókat lehet bolondítani bogyókkal, gyümölcsökkel, csokoládéval, stb.

1. Összekeverjük a száraz hozzávalókat.
2. Összekeverjük a nedves hozzávalókat.
3. Összekeverjük az összekevert száraz hozzávalókat az összekevert nedves hozzávalókkal.
4. Ezt muffin-formába öntjük.
5. 400 F fokos sütőben húsz-huszonkét percig sütjük.
6. Megesszük és a Trader Joe-ra gondolunk és esetleg eszünk a csokiskekszből is.

Yoda, a vadász

Csend volt. Gyanus csend. Nagy csend. Mély csend. Csend csend.

Az utcai madáretetôn tômegnyomor: 6-8 madár csivitelt, trécselt, veszekedett és kétpofára, azaz kétcsôrre tömte magába a szotyit.

Az udvaron viszont csend volt. Pihe se rezdült. Néztem a csendes udvart. Tudtam, valami nincs rendben.
Ekkor megláttam. Ott lapult a szilvafán.
Elôször csak a szôrt láttam meg belôle. A szilvafán nem szokott szôr nôni. (A mienken szilva sem, de ez egy másik történet.)
A szôr ott himbálózott a fán. Ahogy követtem szememmel, a szôr egy Pompom jellegû gomolyagban folytatódott. Tüzetesebb vizsgálat után a szôrös alkatrészek egy hatalmas macskává álltak össze.
A képlet egyszerû volt: ha van macska, nincs madár, de van szar.

- Yoda - szóltam halkan -, vadászunk.
Gyorsan lefektettem a szabályokat: nem használunk szúrófegyvereket (fogakat) és nem használunk közepes hatótávolságú hógolyókat sem.
- Csak a pszichológiai hadviselés eszközeivel élünk - mondtam Yodának.
- Lelki terror, imádom - felelte a Mester. Aztán Yoda átalakult vadászkutyává.

Amikot Yoda látta, hogy én a mély, közel 70 centis hóba taposott ösvényen közelítem meg a fát, ô a ház fala mellett haladt, így kerítettük be a madarak kertbeszaró rémét.
Hamarosan Yoda a fa egyik, én a másik oldalánál álltunk. Felettünk úgy háromméter magasan lapult a szôrcsomó.
- Szia cica - mondtam.
- Sziasziaszia - mondta Yoda és kicsit fellépett a fára. A meditációból felvert kandúr fújni is elfelejtett és égnek álló szôrrel nekiiramodott. Azt hittem, a kerítés túloldalát célozza meg, de nem, a betolakodó a másik irányban tört ki a gyûrûbôl. Végigszaladt egy ágon és négy lábát széttárva belevetette magát a hóba, majd a szinte úszott a fehérségben. Amint szilárd talajt ért, egy elegáns képzavarral a macska felvette a nyúlcipôt és elmenekült.
- Legközelebb elôször locsold le slaggal - javaslta az elégedett Mester.

Botrány a Harvardon

A Government 1310: Introduction to Congress tárgy híresen könnyű volt a Harvardon. Pletykák szerint a tanár, Matthew B Platt 120 A-t, az elérhető legjobb jegyet ígért meg a kurzust felvevő 279 diáknak. Aztán hozzátette, hogy a részvétel nem kötelező. Egy időben az óra még könnyebbnek számított, akkoriban esszét kellett a kurzus végén leadni. Idővel mindenki belefáradt a javításba és az esszét egy teszt váltotta fel, amit a diákoknak otthon kellett kitölteni. Könyvet használhattak hozzá, de az utasítás szerint nem dolgozhattak össze egymással. (Az ilyen “open book” vizsga nem épp szokatlan és nem is az ördögtől való, bár kétségtelen, hogy egy ZH-n hatékonyabban számon lehet kérni a tananyagot. )

2012 tavaszán a dolgozatokat egy tanársegéd javította. A tanársegédnek feltünt, hogy több kifejtendő kérdésnél hasonlóak a diákok válaszai. Elment Platt-hoz, aki átnézte a temérdek dolgozatot, majd értesítette a Harvard megfelelő tisztségviselőit.

Egy kérdésre, amire plusz pontokat lehetett kapni, sok diák - rosszul - egy meglehetősen obskurus példát idézett, nagyon hasonló módon. (Szerintem ez az érintett diákok szellemi szintjéről kiállított lesúlytó bizonyítvány: ha valaki idegen tollakkal akar ékeskedni, akkor előbb gondolkozzon, feltűnő, ha egy fél osztály ugyanazt írja - ráadásul rosszul.)


Egy jó (és normális) egyetem kényes a nevére és a plágium gyanúja vörös posztó minden jóérzésű egyetemi polgár szemében. Az adminisztrációról nem is beszélve. A gépezet beindult és a 279 résztvevőből 125 ellen vizsgálat indult. (Ez a Harvard alapképzésben résztvevő hallgatóinak 2%-a.)

Annyi vizsgálnivaló akadt, hogy a Harvard külsősöket is kénytelen volt felvenni, hogy a papírhalmon átrágják magukat. Miután ez megtörtént, összeült a fegyelmi bizottság és hosszas vajúdás (és méghosszabb olvasgatás) után 2013 januárjában az ügyben érintett diákok felét egy évre felfüggesztették. A büntetés azért is kemény, mert ez az egy év felvett két félévnek számít, azaz a vétkes diákoknak egy évvel kevesebb idejük van az egyetem elvégzésére.

A Harvardot a botrány azért is kínosan érinti, mert az ügyben érintett diákok egy része a különféle egyetemi csapatokban játszott. Voltak köztük hokisok és amerikai focisok és egyéb atléták. (Örök amerikai egyetemi bölcsesség, ami az elitegyetemekre is igaz valamennyire, hogy úgy lehet megtalálni a legkönnyebb kurzusokat, hogy ott sasolnak a kosárlabdázók a terem végében.)

Egyesek szerint a büntetés szigorú volt és igazságos. Mások szerint szigorú és igazságtalan. De olyan is akad, aki enyhének tartotta. A lényeg, hogy sehol sem szabad plagizálni, és egy tisztességes egyetemen nem is éri meg.




Források:
- A Government 1310 óra sillabusza a Boston Globe-on.
- Az ominózus dolgozat a Boston Globe oldalán.
- A botrány és következményei a Harvard Crimson oldalán.

Missziós ruhák fiataloknak

A mormonok életében a missziózás alapvetô jelentôséggel bír.

Ez egy átmenwti rítus, fontos lépés a felnôtté válás útján.

Elmenni hittéríteni a legtöbb mormon fiatal vágya.
Felöltik az elôírásos fehér inget, felkötik hozzá a nyakkendôt és kitûzik a névtáblát és mennek lelket vadászni.



Pár évvel késôbb, szülôként nosztalgiával gondolnak vissza erre az idôszakra és nekilátnak "felkészíteni״ csecsemôiket a missziós szolgálatra és megveszik nekik a "jövô misszionáriusa" feliratú rugdalózót nyakkendôvel és táblácskával.





Amikor már a gyerek önjáró, valódi nyakkendôk tucatjait kapja, hogy elegánsan mehessen a vasárnapi misére

Assassin's Creed - Salt Lake City

Nem. Ez nem gyakori itt. Időnként vállalkozó szellemű betyárok bázisugranak a mormon irodaház tetejéről, de alapjába véve Salt Lake City egy nyugis város.

Ilyesmit csak elvétve látni:

A sas

- Megeszem.
- Ne edd meg.
- De megeszem.
- Nagyobb, mint Te.
- Innen kicsinek látszik.
- Mert messze van.
- Annál jobb. Akkor is megeszem. Tovább tart.

Yoda lelkesen próbált ráközelíteni a Liberty Park befagyott tavának közepén ülő madárra.



Hogy valami nincs rendben, azt már akkor láttuk, amikor kiszálltunk az autóból. A tó körül általában lelkesen buliznak a madarak, tömörülnek a kacsák, gágognak a libák, húznak a vadlibák és kötelékrepülést gyakorolnak a kanadai ludak. Hogy a jércékről ne is beszéljünk.

Most csend volt. Egy pihe se rezdült.

A madarak tökéletes csendben lapultak.

A tó jegén meg valami fekete és nagy tekergette fehér fejét.

- Nem hiszem el - mondta az egyetlen sétáló a parkban.
- Én elhiszem és szétcincálom - mondta Yoda.
- Drága lenne - hűtöttem le az ebet.
- Vegyél fel rá hitelt. Ilyet még nem cincáltam.



A madár ránk nézett fehér fejével.

Yoda a tóparton úszott a hóban, ahogy igyekezett megkerülni a madarat (és a tavat). A Mester helyét néha csak lobogó fekete farka jelezte.

Amikor a lehető legközelebb értünk, a madár felnézett és sasolni kezdett minket. Egyértelmű volt, hogy egy fehérfejű rétisas, egyenesen egy amerikai címerről.

A fehérfejű rétisas nem él Utahban, csak véltelenül bukkan itt fel.



Megkostolom! - mondta Yoda, mire a madár elunta a macerát, csapott kettőt szárnyával és felemelkedett. Még nagyobb lett a csend, aztán kicsit később előbújtak a kacsák, libák, ludak, jércék, szárcsák meg minden egyéb, aminek tolla van.



Yoda elégedetten ment feléjük:

- Elkergettem a nagy madarat. Akartok játszani?