Amerikai kávéző

Amerikai is változik, már nemcsak a Starbucks A kávézó. Egyre több hely van, ahol lehet egy jó kávét inni és üldögélni és dolgozni.

Persze azért a dolog még nem tökéletes...

Magánszobrok 1 - Yoda és a krokodil

 Bevezetés: Salt Lake Cityben sokan szobrokat állítanak a kertjükbe. Ezek hol jobbak, hol rosszabbak, hol nagyon rosszak, de szerintem mindig szerethetőek.

- Mi az? - emelte fel Yoda füleit és aggódva pislogott előre.

- Krokodil, de nem bánt. Fából van. Szobor.

- Szétcincálom! Biztos ami biztos, szétcincálom!

A Mester óvatosan, de bátran közeledett a szörnyhöz.

- Ne cincáld szét! - mondtam - Valaki sokat dolgozott, hogy ide, a járdája mellé kitegye a krokodilt.

Yoda felsőhajtott.

- Akkor nem cincálom szét. Lepisilni szabad?

Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.

Yoda a stratéga

 A Mesternek pár hétig egy gallért kellett viselnie - amit nagyon nem szeretett.

Ki szeretné?

Nem lehetett benne rendesen enni, rendesen inni. Yoda pont ezt használta ki.

Azonnal rájött, ha odament az edénykéjéhez enni vagy inni, levettük róla a gallért. Miután lekerült róla a gallér, Yoda boldogan sóhajtott egyet és lefeküdt az ágyába.

Szokatlanul csúszós jég

 

 

- Nagyon csúszós jég - olvastuk. 

- Szokatlanul csúszós jég - olvastuk tovább.

Ezt ki kellett próbálni, milyen az a nagyon veszélyes jég!

Ráléptünk.
 

Nem tudtuk meg,

Már elolvadt.

Téli kilátás

 

Bemenni az Antilope-szigetre mindig is látványos. A visszapillantó tükörből látni a Wasatch vonulatait mögöttünk, előttünk pedig a szigetet.

Aztán lehet is mászni felfele.

A kilátás egyre szebb.

A parkoló egyre távolibb.

Csak a bölénykakikat kell kerülgetni túra közben.

Séta és lyuk a sárban

 

Jó kimenni a Nagy-Sós-tó partjára a Marinába, akkor is, ha jön a vihar. A tó mindig gyönyörű.

Most a távolban, a Saltair-nél száraz sót fújt a szél és egyik kezemmel állandóan a sapkámat fogtam, hogy a fejemen maradjon.

A Glaubersóhegyek irányába mentünk az egyre jobban apadó tó medrében, aztán tovább, a hajóroncs irányába.

Időnként a tóba tartó patakokon gázoltunk át, egyéként a sárban caplattunk. Vagy iszapban. Ha malacok lettünk volna, boldogan röfögtünk volna. Igy tovább cuppogtunk a homokos, sós dagonyában. Én az Egy kis malacot dúdolgattam, de szerencsére a szél elvitte a hangom.

Itt láttunk pár fura tölcsért a homokban.

Némelyik tele volt vízzel, másokon látszott, hogy tele voltak vízzel.

Kiváncsi voltam, hogy milyen mélyek és végeztem egy kísérletet. Valamiért a felvétel elfordult kilencven fokkal, de hát nem vagyok profi kamerás és nem tudom, hogy ez miért történt. De attól még a kísérlet az értelmezhető.

 

Miután kihúztam a nádszálat, nagyobb tisztelettel néztem a sártengerre.

A szél ekkor hirtelen elült és egy pillanatra kitisztult az idő. Ezt a pillanatot használtuk ki a stratégiai visszavonulásra.

Ismerve Utahot, ez a pillanatnyi szélcsend egy cudarabb vihar kezdetét jelentette. 

Így is lett és hazafele az autóból még egy szivárványt is láttunk.