Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.

Hó

 

Ha már volt egy kis hó, elmentünk sétálni egyet benne. (A "kis" hó az relatív. itt kicsi, mert alig havazott valamit a télen és sokkal több kellene, hogy nyáron legyen mivel öntözni a golfpályákat.)

A McPolin farmra mentünk. 

Meglepődve láttuk, hogy a síelőknek mélyen zsebükbe kell nyúlnia a becsületkasszánál.

Mi nem síeltünk és nem is ugyanazokon az ösvényeken mozogtunk, úgyhogy kezünket meleg zsebeinkben tartottuk és csak fotózmi vettük elő.

A mormota fáját elhagyatottan találtuk.  A mormota valószínűleg ezt az egész hideget és havat átalussza. Emlékeim szerint megvolt hozzá a zsírtartaléka.

Hófolyóztunk. Gázoltunk a hóban. Megfagytunk. Végül úgy döntöttünk, hogy a mormotának igaza van: ilyenkor meleg helyen kell lenni és nem kinn. Hazamentünk.

Nincs hideg

- Itt nincs hideg - mondta az idvez Cove Fortban. 

Pillanatnyi csönd volt. Csak a jégkristályok percegtek. 

- Albertai vagyok - tette hozzá. 

Minden relatív. 

Hideg

Hideg volt.

Nagyon hideg.



Annyira hideg volt, hogy a fák megfagytak.

Annyira hideg volt, hogy szobrok is megfagytak.

Annyira hideg volt, hogy Yoda sarkon fordult és hazamentünk.

Hideg

- Gyere!

Yoda megsüketült. Még a Mesternek a fenekében eltünő orrát se lehetett látni a takarók alatt.

Felemeltem a takarót és beszóltam az otthonosan kutyaszagú mélybe:

- Yoda, megyünk sétálni.

Egy fülbojt nem sok, annyi se rezzent.

- SÉTA!

Lerántottam a nagyobbik takarót, mire Yoda sértődötten arrébb kullogott.



- YODA, SÉTA!

- Tudod, hány fok van kinn?

- Nem.

- NULLA!

- Akkor mi ez a paláver?

- Nem Celsius, Fahrenheit - mondta Yoda még sértődöttebben - Lefordítom neked. -17.

- Minusz 17?

- Igen. Ilyen hideg csak számtanpéldában létezik.
Gyere.

- NEM. Oda fogok fagyni egy fához.

Nem voltmit tenni, felvettem a Mestert, ráadtam a polar kabátot és elrohantam vele ölben a sarokig. Azt hiszem, ezzel őj értelmet adtam a “sétálni visz” kifejezésnek.

Amikor letettem a földre, Yoda leírhatatlanul szemrehányóan rám nézett, megfordult és gondolkodás nélkül hazaügetett. Egyszer megállt és a járda közepére pisilt egy azonnal megfagyó sárga parfét és már otthon is volt.

- Legközelebb akkor szólj, a CELSIUS-ban lesz nulla - duzzogta.

A Mester éhezik

- Menjünk!
- Hideg van kinn.
- De ki kell menni sétálni.
- Nem kell.
- Pisilni kell.
- Azt se kell. Odafagyok a fához.
- Nem fagysz.
- De.
- Akkor mit akarsz?
- Inkább együnk - mondta a Mester és megnyalta a szája szélét.

Hó és hideg

A mókusok fázósan nyakuk köré tekerték farkukat és reszketve beledideregtek bundájukba, miközben aggódva vizsgálták apadó mogyorókészletüket és a friss havat. A fák szétfagytak. A madarak a hosszú télben elfelejtettek csicseregni.



Tudom, hogy éghajlat alatt azt az időjárást értjük, amit átlagosan elvárhatunk az adott hónaptól. Az időjárás meg az, amit épp a nyakunkba kapunk.

Ezért ritkán morgok az időjárás miatt. A gravitációt is csak nagyon ritkán szoktam szapulni.



De bevallom, a vaníliafagyit leszámítva kezd nagyon elegem lenni mindenből, ami fehér és hideg. A folyókat jég borítja, a mezőket hó. Az utakat jég és só. A lelkünket homály.

Minnesotában tanultam egy mondást: ha normális helyen kisüt a nap, melegít. Itt ha kisüt a nap, hidegebb lesz. Nem hittem volna, hogy ez a mondás idén Bostonra is igaz lesz.

A medve árnyéka

Nagyjából negyven centi hó hullott Bostonra és környékére. De már nem havazik. Ónoseső esik. De nemsokára abbahagyja. Akkor havazni fog.

A medvének ma kell előbújnia a barlangjából, hogy megnézze, milyen lesz az idő. Amerikában medve helyett mormotát figyelnek az emberek.

A mormota a hírek szerint nem bújt vissza a barlangjába, azaz hamarosan javul az idő.

Én pesszimista vagyok: szerintem a mormoták (és a medvék) tudják, az embereknek tele van a hócipőjük és a járdájuk a hóval. Ha visszabújnának hat hét további havat előrejelezve, akkor a felhdühödött, hógyűlölő csőcselék meglincselné őket.

Osztálykirándulás

Kristálytiszta volt a levegő.
Csillogott a hó.
Sütött a nap.
De nem melegített.
Hideg volt.

A varjakba belefagyott a károgás.

Hibernált halak váltak kővé a folyóban.

Talpunk alatt csikorgott a hó, ahogy a Concord folyóhoz közeledtünk.

Egy osztálykirándulás közeledett szemből.
Ötven tizenéves diák jött libasorban a keskeny ösvényen.
-15 fok volt.

A gyerekek felsorakoztak, a tanár pedig megállt az oszlop közepén és magyarázni kezdett.

Mi közeledtönk.

A diákok figyelmesen hallgattak.
A bajuszom hozzáfagyott a szakállamhoz.

A tanár pedig beszélt.
A gyerekek hallgattak. Nem beszélgettek, nem nézték a befagyott csőrű varjakat, a folyót, a havat. Nem röhögcséltek. Figyeltek.

Nagyon hideg volt.
A tanár beszélt.
Nem értettem, miért nem fagyak össze a hangszálai.

A gyerekek figyeltek.
A tanár beszélt.
Senki sem dugott iPod-iPhone-MP3 csatlakozót a fülébe. Lehet azért, mert féltek, letörik a fülük.

Yodába belefagyott a vakkantás.
Menekültünk az autó fele. Ott meleg van.

A diákok pedig hallgattak.
Egyre kiváncsibb lettem arra, mit mesélhet a tanár. De mi inkább siettünk az autó fele, nehogy megfagyjon benne a benzin.

Reggeli hideg

Reggel pakolgattam a csomagtartóban a dobozokat és találtam egy tusfürdőt. A nyári kempingezésből maradhatott vissza. Abba megpróbáltam nem belegondolni, hogy melyik nyári kempingezésből.

Az éjszakai fagyban a sűrű tusfürdő kopogósra fagyott.

Olyan kemény volt, hogy egy jávorszarvast is le lehetett volna ütni vele.

Sose gondoltam volna, hogy egy tusfürdő meg tud fagyni. Minnesotában láttam befagyott golyóstollat, de a tusfürdő ezen is túltett.

Néztem a fagyott kencét és rájöttem, hogyan találhatták fel a golyós dezodort.

Május 24 - Bezártak a sípályák

Wasatch
Originally uploaded by ribizlifozelek

Május 24.
Salt Lake City, Utah.
Bezártak a sípályák fenn Altában és Snowbirdben.
Nem járnak a sífelvonók sem.

MERT AKKORA HÓESÉS VAN FENN, HOGY NEM BIZTONSÁGOS A HASZNÁLATUK.



Múlt héten nagyokat kirándultunk a hegyekben. Sütött a nap és mi a sziklákon heverésztünk, a fűben lustálkodtunk és olvastunk a forró tavaszi délutánokon.
Hétvégén rebarbarát szedtünk és Yoda illatozó kis virágokat pisilt le.



Május 24.
Salt Lake City, Utah.
Reggel szakadt a városban a hó.
Yoda nem volt hajlandó kimenni.
A hó megmarad a füvön, a fákon, a házakon.



Május 24.
Salt Lake City, Utah.

Az elmúlt 12 órában Snowbirdben és Altában 21 centi hó esett. A rossz látási viszonyos és lavinaveszély miatt a pályákat ma és holnap zárva tartják.
A hótakaró vastagsága jelenleg átlagosan 317 centi.



Május 24.
Salt Lake City, Utah.

A sípályák szóvivő szerint minden esély megvan arra, hogy Father's Day-ig, apák napjáig nyitva legyenek.

Azaz június 20-ig majdnem biztos, hogy nyitva lesznek a pályák.

Május 24.
Salt Lake City, Utah.

Hidegérzet

Snow arch
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyik szomszédunk láncdohányos, szinte mindig, amikor otthon van, ott áll a ház előtt és dohányzik. Mi csak Rákembernek hívjuk. Ha véletlenül az utcán találkozunk, métereken (bocsánat, lábakon) át úszik utána a cigibűz.

A múltkor is, mentünk sétálni (-7 fok, Celsius), a Rákember meg ott állt a betonon a ház előtt és átszellemült arccal pöfékelt. Mezítláb. Egyből szaglászni kezdtem, hogy mit szív. Normál cigaretta volt.

A hidegérzet úgy tűnik nemcsak idegi alapon működő folyamat, hanem lehet benne egy adag társadalmi-környezeti-szocializációs tényező is. Mondhatni, a hidegérzet részben lehet, hogy tanult dolog.



Mást jelent a hideg Minnesotában, Valenciában és Floridában. Esik 20-25 centi hó és New York államban nem kell iskolába menni, bezárnak a közhivatalok. Kanadában leesik fél méter hó és minusz 20-25 fok van, minden működik, az ovódások meg kinn játszanak a hóban. Floridában - ismét kis túlzással - ha valaha is fagypont alá süllyedne a hőmérő, az emberek atommáglyáknál melegednének, miközben a felszín közelében vezetett vízvezetékek szétfagynának.



Az egész rendszert (közlekedés, közigazgatás, vízvezeték) a déli vidékeken arra tervezték, hogy nincs hideg. Ha véletlenül hideg van, minden összeomlik. Északabbra kisebb hóval számolnak ugyan, de ha több hullik, oda is beköszönt a káosz.

Még északabbra a nagy hideg és hó természetes, együtt kell élni vele és mindenki számít a sarkvidéki időre.



Bostonban láttam először télvíz idején az utcán szandálban cuppogó embereket. Mivel rendszeresen, éveken át láttuk őket, megállapítottuk, hogy minden elképzelésünnek ellentétben nem halnak ki tüdőgyulladásban, nem fagy le a lábuk és nem törnek le az ujjaik. Egyszerűen mást tekintenek hidegnek, mint mi. Más a hőérzetük vagy másként szocializálódtak.

A befele forduló város

Minneapolis
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az arcomon átfújó szél jégtömböt csinált a szakállamból és hozzáfagyasztotta a szempillámat a szemöldökömhöz. Yoda lapjával fordult az orkánba, füle belesimult - deremedt? - a fejébe.



Irigyeltem a montreáliakat. Sokkal hidegebb van, de a város egy része bejárható aluljárókon és egybenyitott épületeken át. Kanadában keveset voltunk, viszont Minneápolisban viszonylag sokszor vettük be magunkat az épületek belső labirintusába.



Minusz huszonöt (25) fokban mentünk színházba. A golyóstollba belefagyott a tinta. Belénk a lélegzet. A színháztól több saroknyira tudtunk csak leparkolni. A szemgolyóink is megfagytak, mire odaértünk. Már attól féltünk, a megfagyó csarnokvíz szétrepeszti őket.



Amikor újra láttunk, eltátotttuk a szánkat (én csak majdnem, nekem még egybe volt fagyva a szakállam a bajszommal). Sokan zakóban, estélyiben, blúzban voltak. A minnesotaiak kemény legények, de ez azért sok volt. Persze hamar kiderült, nem fagyálló kering az ereikben, hanem az épületeken belül jöttek.



Az irodaházak, állami intézmények egybenyitották az épületek előcsarnokát és esetleg első emeletét. A felsőbb szintekre csak belépőkártyával lehetett bejutni, éjszakára meg egyszerűen lezárták azt a területet. Az épületek közösségi részei azonban nyitva voltak. Nemcsak háztömbökön belül működött a rendszer; gyakran kötötték össze az utca két oldalát egy fűtött híddal.



Ez a fajta befele fordulás sokkal jobb, mint a plázák, nagy bevásárlóközpontok ablaktalan bezárkózása. Az kirekeszti a természetes fényt, a külvilágot, míg emez kizárja a hideget. Az egybenyitott épületek közösségi részén boltok, kávézók, parkok vannak, éppúgy, mint kinn.



Salt Lake Cityben ennyire nincs hideg - de azért jó volt visszagondolni Minneapolis belsejére. Igaz, Yoda ott nehezen talált volna kedvére való fát...

Fagyos kirándulás

Saltair
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délelőtt elmentünk Yodával kirándulni - olyan helyet kerestünk, ahol nincs minden felsózva fél centi átmérőjű sórögökkel és ahol sétálhatunk egyet. Yoda kis tappancskái ugyanis érzékenyek a sóra, a Princess meg gyűlöl cipőt húzni.

Valamilyen oknál fogva úgy véltem, ott lesz kevés só, ahol mindenki azt várná, hogy rengeteg van: a Nagy-Sóstó partján.

Igazam lett. Ott csak a vízben volt só, az úton nem.



Egy autót láttam csak az úton, egy Chevy Suburbant, aminek gazdája látván az út állapotát, egyből visszafordult. Mi Yodával tovább mentünk.

Először a valamikor Saltairbe tartó elhagyott villamoskocsinál sétáltunk egyet. Hiába voltunk kőhajításnyira Salt Lake Citytől, óriási volt a hó, rettenetesen hideg volt és úgy nézett ki, legalábbis Grímsey szigetén vagyunk.



Alig egy órát mászkáltunk, de elég volt - hazamentünk. Yodának a kirándulás alatt annyira kihült az orra, hogy kénytelen volt a fenekébe dugni, hogy felmelegedjen. Mivel én közel sem vagyok ennyire hajlékony, inkább ittam három forró kakaót.