Várbazár I - A séta

- Ez itt L. Simon László Államtitkár Úr helye - mondta az őr csupa nagybetűvel, mielőtt beléptünk volna a liftbe.

Körülnéztem az üres garázsban, majd ránéztem a fél Zsebibaba méretű autóra, majd a parkolóhelyre, ahol semmilyen jel nem utalt arra, hogy valakinek (Valakinek) ezt a helyet lefoglalták már.



- Holnap jön az Államtitkár Úr és kibólyáztam a helyét. Csak elvette a bólyát.

A kibólyázni szót felírtam az elkertelni mellé, majd csodálkozásomnak adtam hangot, hogy egy üres garázsban miért szórakoznék a bólyákkal, majd megjegyeztem, másfél óra múlva megyünk.



- Akkor maradjanak - mondta a smasszerok smasszere, mi pedig beszálltunk a liftbe.



A Várkertbazárt gyönyörűen helyreállították. Az épületek újra megszépültek. Az éjszakai díszkivilágítás tökéletes.



A sétányok, liftek, mozgólépcsők, csigalépcsők, átjárók, kapuk labirintusában öröm sétálni, élvezni a fantasztikus kilátást és megcsodálni a restaurált részleteket.



A Várkert szervesen kapcsolódik a Vár középkori részéhez és a két labirintus egy nagyobb egységgé olvad egybe.



Tetszett az útvesztő, a modernnek és a réginek a keveredése, a parkok, a padok, a szökőkút és az egyre táguló látóhatár, a Duna és Pest látványa.



Végre könnyen el lehet jutni a hatvanas években felújított középkori udvarokba, sikátorokba, kertekbe.



Mindez nagyon tetszett.

Csak arra nem jöttük rá, hogy mi a kert funkciója. Ha nincs neki, ha önmagáért létezik, akkor zseniális.

De azért a miniatűr Dunaparti kávézót leszámítva tehettek volna bele egy kocsmát. Vagy százat. Esetleg ezret.