Könyvtári WC

- Öt percnél tovább kérjük, ne használja tovább a WC-t, olvastam a városi könyvtárban.

Szóval, itt senkinek se lehet székw

Metafizikusok

- Gyertek be - hívott egy vöröshajú, Wiccan-nak kinéző hölgy, akit négyszáz éve kérdezés nélkül égettek volna meg.

Bementünk és valóban, a Metafizikai Expón családbarát boszorkányok és jósok és jósnök sürögtek mindenütt, miközben egy UFO-jelenségekre specializálódó rádió élőben közvetített.

Mielőtt elcsúsztunk volna egy ektoplazmán, távoztunk.

Kviddics meccs

Valamit játszottak a parkban.

Közben az egyetemista játékosok haverjai beizzították a grilleket.

Engem a játék vonzott, Yodát a grillek.

Közelebb mentünk.



A játékosok botokkal a lábuk között futottak három-három karika fele.

- Quidditch - mondtam Yodának.

- Hamburger - mondta Yoda és a grillt nézte.



A botok nem botok voltak, hanem stilizált seprűk, valamelyikre biztos rá is szegecseltek egy pici réztáblát, Nimbus 2017.



Nagyon tetszett a játék.

A mai dróntechnikával szerintem nemsokára az aranycikesz (más fordításokban csikesz, az őslakosok nyelvén golden snitch) is része lesz a játéknak. Akkor lesz igazán izgalmas a játék, amikor majd a gurkók (bludgers) is ott röpködnek a játékosok között.

Közeleg a Halloween!

Közeledik, közeledik, de ha túl sok ilyen kísértet fog mászkálni, halálra rémülök addig.

Kék

Mentünk, mendegéltünk a Mesterrel.
Nézegettem ki a fejemből.
Ház, ház, kert, ház, ház, kék, ház, KÉK?
Megakadt valamin a szemem.

Visszafordultam és egy viszonylag unalmasan kifestett házon megláttam egy rikító kék timpanont.

- Biztos ott gyújtott rá a festő egy spanglira - mondtam a Yodának.

A Mester rám nézett:

- Megjelölhetem?

Templom-bánya

A Templom-bánya az a hely, ahonnan kibányászták a Templom köveit.

Én egy valódi kőbányára számítottam, nagy üregre, lenyúgöző akusztikára és óriási félig kibányászott kőtömbökre. Meg patakra.



A patakról kiderült, hogy épp véletlenül folyik. Ideiglenesen. A vízművek ugyanis elszipkázza a víz nagy részét és csak a maradék csordogál a völgy alján.



A patakot követő ösvény régi, 19. századi gátak és turbinák maradványai között kanyargott.



Itt volt a város első villanytelepe is.



Kőbányát azonban nem láttunk.

Pedig nagyon kerestük.



Teljesen véletlenül jöttünk rá, hogy a kőbánya az nem kőbánya. A mormonok a szerteszét heverő óriási kőtömböket kopácsolták kisebb kőtömbökre. Ezeket aztán eleinte ökrös szekérrel cipelték a templomhoz. Próbáltak egy hosszú csatornahálózatot építeni és leúsztatni a köveket a templomhoz, de a csatornákból elszivárgott a víz és a nagyívű terv megfeneklett és helyette egy egyszerűbb megoldáshoz fordultak: vasutat építettek.



A kanyon most újra csendes. Csak a patak csobog, az is csak ideiglenesen.

Munkamorál

Tudom, hogy nem ezen múlt, de azért nem lep meg, hogy ezt az épületet eláztatta víz.

Kertiszörny

Megijedtem tőle. Akkor is, ha tudom, hogy Amerikában minden nagy.

Ez a hernyó szerintem koktélparadicsomokat nyel le egészben. Ha pedig majd lepkévé válik, akkor majd verebekre fog vadászni.

Ez mikroagresszió?

Szerintem grafomán vandalizmus, de lehet róla vitatkozni.

Multikulti lecsó

Salt Lake City - Utah - Egyesült Államok.
Orosz bolt.
Ukrán konzerv.
Spanyolos helyesírás.
Magyar vevő.

Esküvő Dellében

Delle nem épp festői, de színes romjait többször láttam az autópályáról.

Most lekanyarodtam, hogy megnézzük, milyen egy kísértetváros az autópálya mellett.



Elhagyatott.

De életnek volt nyoma, Dellét páran ma is lakják. Ők üzemeltetik a város végében álló benzinkutat, ami magát a települést is jelenti.

Egyesek, pedig idejöttek megházasodni.



Az esküvői tábla úgy mosolygott ránk, mint Vasorrú bába Juliskára.



Az eskövő helyszínére vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Olyan alacsony autóval, mint a mienk, nem akartam megkockáztatni a további esküvőkeresést.



Két Toi-Toi vécé mellett a távolban látszott egy sátor. Lehet, ott zajlik a nomád esküvő.

Az esküvői részvétel helyett inkább az "utca" közepén álló házat bámultuk meg.



- Lehet, ide jönnek nászútra? Vagy ide költöznek?

Az utcán álló, trélerre pakolt házat azonban már körbenőtte az aszfaltból sarjadó fű.



- Lehet, a motelbe mennek majd - néztem a Mesterre kérdőn.



- Lehet, itt fogattak valami katasztrófafilmet a világ végéről - néztem a régi cégérre.



Dellének eddig három élete volt. Először a transzkontinentális vasút kiszolgálására költözött ide pár, az ingerszegény környezetet kedvelő ember. Amikor a mozdonyoknak nem kellett már gyakran vizet és szenet vételezni, a várost elhagyták.

A kelet-nyugati autóút megépítésével Delle feltámadt és egy pihenőhely lett az út mentén a Boneville Salt Flats és Salt Lake City között.

Ahogy az autók jobbak lettek, bezárt a motel, a szervíz és csak a benzinkút és pár nagyon makacs ember maradt itt.



Meg talán még valaki, aki egy sárga széken meditál a motel romjai előtt Delle sosemvolt dicsőségéről.

Rejtő kocsmája Wendoverben

Egy szétesés szélén álló ház és egy gödör után elhagyott, kidobott, széteső lakóházak között álltunk meg egy kátyuban.

Wendover sosem szépségéről volt híres. Itt erre még rátett egy lapáttal.

A nagyvilági hely volt: volt egy terasza, ahol a fémszékek lassan elolvadtak a tűző napon, ahol az úri közönség ételt és napszúrást kap.

A hámló festékű trélerház ajtajára egy, az Egyesült Államokban szokatlan feliratot ragaszottak: CASH ONLY.

Nagy levegőt vettem és beléptem - egy teleportáló kapun át valahova Mexikóba.

Vidám mariachi zene szólt, kedélyes, rablógyilkosnak kinéző, egy Tarantino-filmből szalajtott pultos mért végig és hirtelen csend lett, talán még a mariachik is abbahagyták a zenélést a CD-n. A kisebb telefonfülkényi alapterületű pult mögött álló rablógyilkos kinézetű egyén szó nélkül elém tett egy étlapot.

- Aquí or to go? - kérdezte kétnyelvűen.

Spanyolul kértem. Ettől megenyhült.

Fizettem, leültem. Körülnéztem. Aki nem Mexikóból jött, az Dél-Amerika más részéről származott. Nézegettem a Boneville speed race fotókat a falon. Nem semmi gyűjtemény volt.

Mire mindent végignéztem, egy rabló-kinézetű pincér kihozta a konyhából az ebédet. Életem egyik legjobb hamburgerét.

Hihetetlenül jó volt minden és - nagyjából tízenöt év Amerika után - végre találtam egy helyet, ahol enyhén sótlan volt a sültkrumpli. És még ez is jó volt.