






















Amikor december 24-én azt mondja az automata, hogy 26-ig lehet átvenni a könyvet és ugyanabban az emilben elmondja, hogy december 24-26 zárva vannak, akkor kezdek kételkedni az emberiség jövőjében.
A repülő majmok asztala egy klasszikus csúsztatás és szándékos félrefordítás.
Mert a Hurricane Mesa nem asztal, hanem fennsík (amerikaiasodott spanyol szóval mesa, ami asztalt jelent eredetiben). A repülő majom az valamennyire stimmel, bár a majom nem magától repült és nem dobták, hanem lőtték.
Az ötvenes években itt fejlesztették a vadászgépek katapultüléseit. Ehhez hosszú síneket fektettek le és azokon tanulmányozták a katapultülés működését és bábukat repítettek le a fennsík tetejéről. Amikor a bábukkal minden működött, továbbléptek és majmokat lőttek ki (állítólag a majmoknak nem esett baja).
A hatvanas évektől itt kevesebbet kísérleteztek, de néha még ma is használják a kutatóközpontot. A fennsík tetejéről a mélybe vezető kerékpáros utat pedig elnevezték a repülő majmokról. De mi nem a kerékpározó majmok miatt jöttünk, hanem mert megkövült, kikristályosodott fadarabokat akartunk keresni. De erről majd máskor.
Fredonia az első város a utahi Kanab után az államhatár arizónai oldalán.
Mondjuk, hogy első település, egy városhoz picit több kell.
Fredoniáról egy visszatérő emlékem van: akárhányszor átautózok rajta, látok egy rendőrautót (az egyetlent?), amint villogó fényekkel áll egy autó mögött.
Ilyenkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valamiből el kell tartani az 1300 lélek rendőrségét.
Másik bevételi forrás a rozzant alkoholbolt: a szomjas kanabak ide járnak át zuginni és zugpiát vásárolni.
Persze a határ mindkét oldalán vallási szesztilalommal megáldott mormonok élnek. A vallási változatosságot a szakadár poligám kisegyházak (népszerűen szólva szekták jelentik, csak én nem szeretem ezt a szót, mert hát minden vallás szektaként kezdi, de ez nem egy vallásfilozófiai blog) jelentik.
A hivatalos városalapító mítosz szerint Fredonia úgy született, hogy fáradt, negyven-ötvenéves telepesek még egy esélyt adtak maguknak és eljöttek ide termővé tenni a sivatagot (amíg tartott a víz).
Ez a varzió teljesen igaz, csak az marad ki belőle, hogy a poligámia betiltása után költöztek ide poli családok remélve, hogy Arizonában békén hagyják őket.
Ezért is nevezték el településüket Fredoniának, ami szerintük azt jelentett, hogy a Szabad nők hona. Akik szabadon követték férjüket a poligám Kánaánba, ami ironikusan egy sivatag.
Fredonia egy népszerű szó volt a 19. században és freedom szó latinosításából és helynevesítéséből keletkezett. Kitalálója az egész Egyesült Államokat így akarta átnevezni. (Budapestet is akarták Dunagyöngyének hívni.)
A telepesek nőies hangzása miatt úgy vélték, a szó főleg nőkre vonatkozik, ők meg négy-öt-hat feleségük szabadsága érdekében feláldozzák magukat és ideköltöznek.
Arra ébredtem, hogy egy nyelv van az arcomon. És az a nyelv nem az enyém.
A nyelv pedig egy kutyában végződött.
- Séta! Séta! Séta!
Miközben kimásztam a puha-pihe meleg ágyból, arra gondoltam, sokkal jobb így, mintha az én nyelvem lett volna…
Téli telelésünkre menet megálltunk kinyújtóztatni lábainkat és megnézni egy szurdokot
Ez egy faluszéi látnivaló volt: a város szélén álltunk meg és szinte egyből a száraz patakmederben haladtunk egyre összeszűkülő sziklafalak közt
Ezek azok a helyek, ahova eső alatt és után nem egészséges jönni, mert a sziklák nem nyelik el a vizet, hanem bevezetik a szűk szurdokba, ahol a víz folyamatosan (hehe) vájja a puha homokkövet.
A falak összezáródtak körülöttünk. Nem is kellett kinyújtani a kezem, hogy egyszerre mindkét falat megérintsem. Ez jó volt: a szűk szurdokban könnyebben fel lehetett mászni a száraz vízeséseken.
Aztán elértünk egy beszorult kőhöz, ahol vagy alatta másztunk át (ahol én megkockáztattam egy Micimackót) vagy felette.
Aztán már ott is voltunk a szurdok végénél.
Sok hosszabb és szebb sziklaszurdok van errefele, de hogy a vezetés végén tudtunk egyet mozogni, az mindent megért.











Tudatom egyszerűen elvágta a kapcsolatot szemem és agyam között.
Ez nincs.
Ez nem lehetséges.
De ott volt.
Szélvész Szarvas ott állt a ház mellett és nézett lefele.
Nem tudtam eldönteni, hogy a tulajdonos kompenzál valamiért az óriásszarvassal vagy szomszédai hatására telepítette.
Csak a klasszikusokhoz tudtam menekülni:
Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok