A múlt (újságos) dobozai

A malomba, a malomba - nem volt három tarka macska.

Meg bejárat se, mert be volt zárva.

Majd áprilisban nyit.

Már elkönyveltem, hogy feleslegesen jöttünk ide, amikor megláttam valamit.

Nem hittem a szememnek és gyorsan közelebb mentem - persze Puppey is jött velem. Engem a műanyag dobozok vonzottak, őt az oszlop.

Meg a műanyag dobozok.

A régi szép időkben, nem is olyan régen, az emberek reggelente vettek egy újságot és azt olvasták munkába menet. Vagy ebéd közben.

Amerikában egykor ilyen dobozokból is lehetett újságot venni.

Ezek az újságautomaták a régi szép idők emlékei. Egy dollárt kellett bedobni - vagy huszonötcentesekben, vagy tízcentesekben vagy ötcentesekben és aztán ki lehetett nyitni az ajtót és kivenni egy újságot.

Akármennyit ki lehetett volna venni, de akkoriban senkinek se jutott eszébe, hogy az összeset kivegye.

Lehet, ha se gondolna erre senki - nem tudom. Nyomtatott újságot évek óta nem láttam itt.

Egy időben könyvtárban olvasgattam papír újságot, csak az érzés kedvéért. Hogy érezzem, hogy zizeg. Nem is tudom, hogy a helyi könyvtárakban vannak-e még napilapok. Azt hiszem, elmegyek és megnézem.

Ha vannak, leülök egy kényelmes fotelba és zizegek egy keveset a napisajtóval.

Erről az újságosdobozról készült egy kacsafarknyi videó, amit itt lehet megnézni.

Unortodox történelem

"A városi kerékpár unortodox használata a Szoviet Háborús Emlékműnél" - írja a New Endurance lap augusztus-szeptemberi száma (106).

A szerző lehet, hogy nem figyelt, vagy egy ingyenes túrán vett részt vagy esetleg tréfás kedvében volt az idegenvezetője. Elvégre én is ismertem olyant, aki Párizsban mindig másik alagútben ölte meg Lady Di-t.

Vonatos újság

“Újfajta futómű tehervagonra” - lapoztam.
“Wi-fi ellátottság az amerikai észak-keleti vasúti régióban” - lapoztam.
“Hótakarítás a Union Pacific vonalán” - ez már érdekesebb volt, de lapoztam.
“Verseny a vasúti teherszállításban” - lapoztam.
“Az alaszkai vasút” - ez már érdekelt.

Az előző lakó elfelejtette átírni levelezési címét és havonta bepottyan kedvenc vonatos újságja. Én lelkiismeretesen rányalom az újságra az új címet és hagyom, hogy a postás továbbvigye. De előtte kiolvasom a lapot.

Ez egy keményvonalas vasutas lap. Töményen vasút. Nem szakszervezet, nem modellkedés, hanem igazi vonat. Esetleg kisvasút. Elemzések. Részletes leírás arról, hogyan szerelnek be routereket a személyszállító vagonokba. Leírások ismeretlen városok szárnyvonalairól. A könnyedebb témák között felbukkannak leírások vonatrestaurálásról, még üzemelő gőzmozdonyokról és a kis színesek között bemutatnak pár hatalmas hidat.



Már a reklámokból is látszik, hogy nem egy népszerűsítő sajtótermékről van szó. Nem hálókocsis luxusutat hirdetnek a Sziklás-hegységen át, hanem például váltókat. Ezek a legolcsóbb termékek. De ha valaki 1955-ös modernizált dízelmozdonyt szeretne, itt többet is találhat. Vagy vasúti hókotrót a kiskertbe.

Szeretem az ilyen újságokat, átlapozom őket, még el is olvasok pár cikket, csodálom a szent őrülteket, aztán földhözragadtabb dologba kezdek: ebédet készítek és elviszem Yodát sétálni.

Ingyér

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma megint kaptam egy levelet a flickr belső levelezőjén. Pár napon belül ez volt a sokadik.
Igyóka-bigyóka online magazin - mint nálunk az index.hu - szeretné pár fotómat egy cikkhez. Természetesen ingyen.
Pár napon belül sokadszor felment a pumpa. Adva van egy rendes újság (már ha van ilyen egyáltalán), ami rendes szerkesztőt, rendes ujsagirót, lektort, webmestert alkalmaz. Fotóst nem akar. A nemzetközi adatbázisokbol nem akar pénzért fotót venni. Inkább az iró körülnéz a flickr-n és szépen elkezd kunyerálni. A legutóbbi kérte, mondjak már le javukra meghatározatlan időre a szerzői jogokrol. Ha már vagyok olyan kedves.
Természetesen ezeknek az újságoknak az alkalmazottai bizonyára ingyen irják cikkeiket, a szerkesztő imádja ujjbegyein érezni a billentyűzet simogató érintését, ezért dolgozik a lapnak, a webmester pedig pusztán hobbiból buherálja nekik napi 10 órában a bitet.
A folyamat a Birdirbir cimű török gyermekújsággal kezdődött. Aztán jöttek szépen sorjában a többiek. Ezeknek az online újságok a képek további felhasználásának jogát is kérik. Természetesen mindannyian ingyen kérnek mindent. Esetleg dicsőséget kinálnak. Volt olyan, aki felajánlotta, hogy küld egy tiszteletpéldányt. Mástól kedvezményes áron lehetett megvenni a lapot. Volt, aki ezt se ajánlotta fel.
Néha az a gyanúm, ezek a cégek a fotós helyett egy olyan embert alkalmaznak, aki a flickr fényképtengerében keresgél.
Ingyen az én fotóimra nem számithatnak.