Logani vizek és malmok

Jó nyáron Logan-ban lenni. Picit hűvösebb van, mint máshol és közel vannak a hegyek, ahol még inkább lehet enyhülést találni.

Az enyhüléshez nem kell Tony Grove-ig vagy a Macitóig felautózni: a város szélén is vadregényes és nyugod helyeket találni.

A Logan-kanyonban voltak a város első vízművei, amiknek tulajdonosai szó szerint egy fél kanálnyi tóba képesek lettek volna egymást belenyuvasztani.

(Amikor felépült az első vízerőmű, felette akarta megépíteni egy vállalkozó a másodikat, mire az első tulajdonosa épített egy harmadik erőművet feljebb és amíg lehet, egy csepp vizet se juttatott az kettes számú erőműbe.)

Azért is szeretünk az erőművek hült helyére jönni sétálni, mert itt kirándultunk először Puppey-val.

Talán ezért is jöttünk vissza augusztusban pár napra Utah leglilább szállodájába, hogy Puppey ismerős helyeken sétáljon.

Azaz rágjon.

A lilaszálloda épp a belváros szélén volt, gyalog lehetett menni sétálni és még vásárolni is - kis jóakarattal. Mert hát ez Amerika, itt ritkán sétálnak az emberek csak úgy amióta feltalálták az automobilt.

Pont a szálloda mögött találtunk egy - Loganban elmaradhatatlannak tűnő - patakot is.

A patakot követve csatornákat és egy elhagyott malmot találtunk.

Meglepőek voltak a malom romjai a belváros peremén. Mert nem egy nagy becsben tartott történelmi helyről volt szó, ahol az ősök munkája iránti tiszteletből csak suttogva lehet megszólalni.

A belvárosi malom tökéletes kísértettanya volt, ahova a hely vagány csávók falfirkálni és sört inni járhattak. (Ezek szerint Loganban tényleg minden lehetséges.)

Mindezt múltidőben.

Nem sokkal azután, hogy ottjártunk, a Thatcher malom, ami ugyanazé a csakádé volt, akik Tony Grove-felfedezték, az épület maradványait lebontották, hogy lakóházakat építsenek a helyükre.

A fenti képen a malom megmaradt utcafrontja, a lentin pedig az eredeti épület látható.

Majd ha legközelebb elmegyünk és már áll az új apartmanház, azt is lefotózzuk.

Logani ebéd

A kereskedelmi kamarában jó tanácsokat és még jobb prospektusokat adtak.

Yodával leültünk a Tabernákulum mellé és tanulmányozni kezdtük a papírokat.



Megtudtuk, hogy Logan főutcája a legforgalmasabb főutca Utahban és itt történik a legtöbb baleset is.



Ezen nem csodálkoztunk.
Alig győztük kivárni, hogy nagyjából járműmentesen lehessen lefotózni a történelmi főutcát.

Balesetileg meg... Mit lehet várni egy olyan helyen, ahol a hívők nem ihatnak kávét? Persze, hogy fáradtan vezetnek és mindennek nekimennek.



Kávéval nem próbálkoztam, burgerből viszont annál jobbat kaptunk. Ráadásul a vendéglő teraszán Yoda volt a sztár, a személyzet lelkesen hordta neki a szalonnacsíkokat.

- Városnézés helyett itt kellett volna kezdeni - sóhajtotta a Mester és eltüntetetett egy űjabb darab szalonnát.

Loganban majdnem minden lehetséges

Yodával bementünk a kereskedelmi kamarába és elkértük az elektromosautó-töltőjének a kulcsát.

Megkaptuk.

Kértem vizet Yodának.

Hoztak.

Megkérdeztem, hol van egy jó terasz, ahol Yodával tudunk ebédelni.

Megmondták.

Megkérdeztem, hol ihatok egy jó kávét.

- Ebben nem tudok segíteni - tárta szét a kezét a mormon tisztviselő.

Logan

Ott álltunk Utah legbiztonságosabb városának a közepén. A Center és a Main street keresztezôdése egyértelmûen a százezres agglomeráció közepe volt.

Innen minden irányban, egészen a völgyet lezáró hegyekig földszintes épületek nyúltak el. Kivéve a Fô utcát, amiben háromemeletes házak is álltak. Sőt, volt egy négyemeletes is.



További kivételt jelentett a mormon tabernákulum és a város legmagasabb dombjára épített mormon templom.



A helyi szokástól eltérôen itt az elôbbi volt a város közepe.


Logant mormon telepesek alapították a Wasatch hegylánc lábánál Las Vegason is túlhúzódó mormon településfüzér részeként.

A fôút ma már itt egy hegylánccal arrébb halad, de Logan továbbra is Észak-Utah központja. Itt áll a mormonok második temploma, egyik legrégibb tabernákuluma és még egyetem is van (USU - Utah State University).



A forgalom az erdélyi falvak legszebb pillanatait idézte, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki betartotta a sebességhatárokat és volt lámpa, aminél megálltak az autók.

Logan mindezzel együtt jó hely. Talán az egyetemnek is köszönhetô, hogy a belváros nem üresen omladozó történemi épületek bedeszkázott gyûjtôhelye. Látni, Logan azért valamikor jobb napokat látott: a fôutcán több elhagyott mozi és színház volt, mint egész Dél-Utahban összesen. Még operaház is volt.



A mozik egy része még mûködött is - illetve épp felújítás alatt állt.

A városkának volt még egy “kelet-európai” vonása. A turistainformáció szombaton zárva volt. Jöjjenek azok a fránya turisták munkanapon, félfogadási időben.Szombaton és vasárnap maradjanak csak otthon. Vagy menjenek templomba.

Logani életpálya

Erre nem számítottunk. Logan kellemesen meglepett minket.

A városban volt egy egész régi utca, ahol a boltok nem zártak be. A kirakatokon keresztül kirajzolódott egy logani életpálya.



Az ifjú logani gyerkôcök mélyen vallásos dobozkâkba pakolják mottójukat. Ilyen dobozkákból óriási választék áll a nagyérdemû rendelkezésére.



A rendes logani fiatal iskolába jár, aminek a nagy eseménye a prom, a szalagavató.



A középiskolát követi az egyetem: a városkában rengeteg könyvesbolt közül lehetett választani.

Volt, amelyik szellemi és volt amelyik lelki táplálékot kīnált. Igazából az ókori mormon történelemmel foglalkozó részt (Izrael elveszett törzse átkel az óceánon és meghódítja Dél-Amerikát, majd egy döntô csatában alulmarad az egyesült indián seregekkel szemben) nem tudtam hova sorolni.

De a lényeg, hogy rengeteg volt a könyvesbolt.



Majdnem annyi könyvesbolt volt, mint esküvôi ruhaszalon és ékszerbolt. De csak majdnem.

Ezzel a kör bezárult, lehetett menni meghalni. Temetkezési vállalatból már kevesebb volt, ebbôl csak kettôt találtunk.

Yodának minden tetszett, de a legjobban a sarokházakat szerette.

Parkolás Loganon

A bostoni repülőtér, a Logan egy káosz. Idegenként kocsival rémisztő odamenni, kaotikus parkolni, szinte lehetetlen kijutni és rémisztő visszajönni. Metróval vagy ezüstmetróval például könyvet olvasva vagy akár behunyt szemmel is kitalálok. Sőt, hajóval is bármikor kijutok - amikor mennek a bostoni tömegközlekedési vállalat hajói.



Kocsival viszont a legegyszerűbb, ha belevetjük magunkat a bostoni autópályaalagutak makaróniként kanyargó labirintusába. Először sokkoló volt kimenni, másodszorra egész jól ment: lelkileg felkészültem a tengeröböl alá vájt alagutakra és arra, hogy időnként megszünik benn -lenn- a gps. Ettől a klausztrofób érzéstől eltekintve egy bajom volt csak: egy vidám március-bucsuztató hóvihar. Legalább megállapíthattam, hogy az alagutaknak is van valami haszna: ott benn nem havazik.



Öt éven keresztül Logan egy építési terület volt, ezért most, öt év elteltével fura érzés volt, hogy majdnem minden készen van. Szemem sarkából láttam egy-két állványt, kósza sisakos szakit, de a reptér majdnem teljesen kész.

Sajnos az irányítótáblákat (United jobbra, Delta balra) még nem tették fel. Logan évi 27 millió utasával, napi 900 járattal, hat kifutópályájával, tizenhatezer alkalmazottjával az Egyesült Államok 19. legforgalmasabb reptere, miközben egyetlenegy légitársaságnak sem központi repülőtere (hubja). Valamikor a PanAm központja volt, azokban a boldog békeidőkben, amikor még volt PanAm és még semmiféle igazolvány sem kellett ahhoz, hogy valaki felszálljon egy repülőre. Az úri közönség megmutatta a jegyét, beszállt a gépbe és kinyújtotta a lábait. Mert akkor még volt hely az utasok lábainak a repülőkön. A biztonsági ellenőrzés pedig annyit jelentett, hogy a szerelők átnézték a repülőt, rendben van-e a hajtómű.



Ki akartam próbálni a mobiltelefonos parkolót. Ezt a parkolót azért hívják így, mert itt ingyen lehet várakozni fél órát és ha mobilon ránkcsörög az ismerősünk, aki elé kijöttünk a reptérre, hogy megérkeztem, itt várok, akkor csak a megfelelő terminál elé kell gördülni. Az érkező beugrik az autóba és már lehet is menni. Ha az autós sokat vacakol, jön a rendőr és kedvesen rászól, ha tovább vacakol, akkor megbünteti.
A szakadó hóban inkább a központi parkolóba mentem. (A legtöbb terminálnak saját parkólója is van.)

A liftben vidám madárcsicsergés hozta ki Yodát a sodrából, a Mester nem értette, miért szól a magnóból a végtelenített gumizene helyett a madárdal. Amikor olyan hideg van, hogy a madarak szárnya a levegőben verdesés közben fagy össze. A lift el lehetett átkozva, mert miután megnyomtam a 4-es gombot, remegni kezdett és zümmögött. Én álltam benn és Yodával beszélgettem. Közben feltünt, milyen sokáig tart az út. Persze leesett a húszfilléres, az út nem tart sokáig, csak áll a lift.

A reptérről kijutni se volt egyszerű. Személy szerint én egy béna kacsa vagyok, aki egy parkolóházból sem találja meg a kijáratot - talán mert a legtöbb helyről lespórolták az EXIT táblácskákat.

A tervezőknek igazuk volt, kár volt kimenni a parkolóházból: olyan hóesés volt, hogy én még a hóembereket se engedtem volna ki az utcára.

Az átépített Logan gyönyörű és szeretem. Csak ne kelljen kocsival kimenni és ne havazzon.