Maladi boltok

- Nem raccsolok, nem raccsolok, ezek nem maradi boltok, nem maradi boltok - motyogtam, miközben orrom az üveghez nyomva bámultam be.

- Nem skanzen, nem skanzen, nem skanzen - ismételgettem és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy egy szabadtéri skanzenben vagyok.

Malad City azonban működött. Relatív távolsága a nagy(obb) városoktól megvédte a kisboltokat csakúgy, mint a kicsi népsűrűség.

A nagyboltok, plázák túl messze vannak oda elautózni és a megaboltoknak nem éri meg ide áruházat építeni, ami tönkretenné a családi üzleteket.

A főutca megmaradt főutcának, ahol egy sétával mindent meg lehet venni egy ebéd és egy fodrászat között.

A kicsi vásárlóerő azonban azt jelenti, hogy a boltok úgy néznek ki, ahogy ötven éve. Vagy negyven. Vagy hatvan.

De mindenképpen egy időutazás bebámulni a kirakatokon.

Elképzelem, ahogy a vevő leül a boltossal szemben az íróasztalhoz (fenn és lenn), a boltos pár nyomtatott katalógust tesz elé és elmagyarázza melyik cucc miért jó és mik a hátrányai, aztán papíron ceruzával kiszámolja, mennyibe kerülne a kívánt mennyiség. A boltos kiveszi a vevő dossziéját a mögötte levő szekrényből, beírja a rendelést, a megrendelőlapot a iratszekrény megfelelő polcára teszi, az indigós másolatot lefűzi a többi indigós másolathoz.

Aztán elkezdi kitölteni kézzel a megrendelőlapot, a névjegykártyatartóból kikeresi a cég pontos címét, megcímzi a borítékot amit a kimenő postához tesz és másnap a lótifuti legény elviszi a többivel a postára.

És semmi se változik, Malad marad.

Utahi Stonehenge

Elôször azt hittem, eltévedtem. De tudtam, lehetetlen. Egy óceánon nem lehetmvéletlenül átkelni, fôleg autóval nem.

Ráadásul ez más is volt, mint Stonehedge.

Kevesebb volt a turista. Nem volt kerítés. És hát nem Anglia volt, hanem Orem, Utah.

Tudtam, hogy Stonehedgenek legalább nyolcvan modern más van, de hogy ide is pottyant egy, arról nem is hallottam. (Később véletlenül belebotlottam egy másik Stonehengebe is Thompson Springsben.

Ez valódi kôbôl volt, valódi fû vette körül és valódi beton rörögzítette a tömböket.

- Ez jobb, mint az eredeti - nyúlt el a Mester a fûben - Ezt megjelölhetem.

Logani ebéd

A kereskedelmi kamarában jó tanácsokat és még jobb prospektusokat adtak.

Yodával leültünk a Tabernákulum mellé és tanulmányozni kezdtük a papírokat.



Megtudtuk, hogy Logan főutcája a legforgalmasabb főutca Utahban és itt történik a legtöbb baleset is.



Ezen nem csodálkoztunk.
Alig győztük kivárni, hogy nagyjából járműmentesen lehessen lefotózni a történelmi főutcát.

Balesetileg meg... Mit lehet várni egy olyan helyen, ahol a hívők nem ihatnak kávét? Persze, hogy fáradtan vezetnek és mindennek nekimennek.



Kávéval nem próbálkoztam, burgerből viszont annál jobbat kaptunk. Ráadásul a vendéglő teraszán Yoda volt a sztár, a személyzet lelkesen hordta neki a szalonnacsíkokat.

- Városnézés helyett itt kellett volna kezdeni - sóhajtotta a Mester és eltüntetetett egy űjabb darab szalonnát.