Dinoszaurusz lábnyomok nyomában

Nyolc éve már, hogy a napfogyatkozás alkalmával nem találtuk meg a dinoszaurusz lábnyomokat a Parowan Gap-nál.



Most eljött az idő, hogy újra próbálkozzunk.



Sok minden megváltozott nyolc év alatt.



Például épült egy parkoló (arrébbtettek pár sziklát) és letettek egy táblát (Dinoszaurusz lábnyomok). Ez sokat segített korábbi kudarcunk elemzésében. Vaslogikával kitaláltuk, hogy 2012-ben azért nem találtuk meg a dinoszauruszokat, mert rossz helyen kerestük őket.



Most bíztunk abban, hogy sikerrel járunk.

Egy valamivel nem számoltunk, azzal, hogy májusban a szikláfal előtt dinoolvasztó hőség van.

Yoda főleg inni akart és árnyékot keresni. Árnyék azonban nem volt. Még a sziklatömbök alatt sem.



Az árnyékhiány mellett mi a dinoszaurusz-ösvény egy másik nagy hiányosságát is felfedeztük: az ösvény arrafele vezetett, ahol voltak lábnyomok, de azokat nekünk kellett megtalálni a sziklákon.



Mivel minden szikán dinolábnyomokat sejtettek az errejárók, rengeteg ösvény volt. Lábnyomoktól függetlenül érdemes volt követni őket, mert általban valami érdekes helyre vezettek.



Vagy lábnyomhoz. Vagy nem.



Vagy karomhoz. Vagy nem.



Az volt bennük az érdekes, hogy sok dinoszaurusz lábnyom, amit láttunk, az negatív volt: egy lenyomat. Egy bemélyedés. Ezek viszont évezredek alatt "kiöntött" lábnyomok voltak. Már amelyiket megtaláltuk.

A többit eltettük nyolc év múlvára. Addig talán kitaláljuk, hogy az út végén talált, kifejező üzenetet hordozó tábla mit mondhatott. Talán azt, hogy Tilos az Á. Vagy, hogy merre vannak a dinók.

Temető Parowanban

Parowan zöld. Utahi viszonylatban nagyon zöld.

Sajnos, akármennyire is zöld Parowan, az emerek itt is elhunynak. (Morbidan szólva, legalább itt van mibe harapniuk.)



A hőskorban Parowanban a munka és a templombajárás mellett nem sok szórakoznivaló akadt. A táncház kicsi volt, könyv nem akadt.



A szabadidő eltöltésének egyik módja volt a másvilágra történő felkészülés. A sírköves rengeteg munkával faragta ki a díszes emlékműveket. Márványt drága lett volna hozni szekéren, így helyi homokkövet használtak.



Parowan mormon városka volt. Azért alapították, hogy mezőgazdasági termékekkel lássa el a környező vashámorokat. A vasgyártás hamar megszünt, Parowan maradt.



A helyi mormonok az általuk elfogadott keresztény jelképekkel díszíttették fel sírjaikat és gondosan egymás mellé temették a férjet és a feleségeket. Itt nyugszik az egyetlen olyan poligám is, akit egy túlbuzgó marshall lőtt le miután nem volt hajlandó elválni extra nejeitől.



Sétáltunk egy keveset, találtunk pár érdekes modern sírkövet is, aztán elindultunk. Még hosszú út várt ránk.

Parowan gap - Sziklarajzok a szorosban

Eredetileg azt terveztük, hogy a Parowan Gap-tól nézzük a napfogyatkozást. Aztán később indultunk a vártnál és én a székeket is otthon felejtettem. Ezek után nem mentünk a Gap-hoz.

- Ott úgyis nagy tömeg van - vígasztaltuk magunkat.



Hangulatos lehetett a napfogyatkozást egy indián obszervatóriumból nézni. Sokak szerint a szoros a Fremont indiánok egy csillagászati megfigyelőhelye volt úgy ezer éve.



Mások szerint nem.



Megint mások szerint nagyfülű idegen űrhajósok jártak itt. Pár enyhén zizi ember arra gondolt, hogy az űrhajósok pont a napfogyatkozásra jönnek vissza. De nem jöttek, mármint az űrhajósok.



A hely azonban kétségtelenül hangulatos és kifejezetten alkalmas napfogyatkozást nézni, ha a nézők kimennek a szorosból, mert onnan nem nagyon lehet látni az eget.



A leírások szerint itt közel négyszáz dinoszaurusz lábnyomot is lehet látni - nekünk egyet sem sikerült.

Miniatűr dinókat láttunk. Lábnyomokat nem.



Yoda sajnos nem volt hajlandó segíteni, őt csak a sziklarajzok érdekelték.

Napfogyatkozás után - Parowan 2

Yoda boldog vigyorral arcán használta a manikűrözött, dús füvet.

Vendéglők. Kávézók. Teraszok. Boltok. Vegyesbolt. Élelmiszerbolt. Ajándékbolt. Régiségbolt.



Parkok nyilvános vécékkel.

Parowan központján látszott, hogy egy városban vagyunk. Látszott, hogy az emberek szeretnek itt lenni és, hogy az önkormányzat és a lakosság mindent megtesz, hogy itt mindenki jól érezze magát.



Helybeliek beszélték meg az ügyeket egy kávé mellett, a cukrászda és a pékség finomságokat kínált. A falragaszok közösségi programokat hirdettek. Az emberek veteránautó-felvonulást szerveztek.



A turistainformációban (volt turistainformáció!) elláttak prospektusokkal és elmagyarázták, miért érdemes megnézni a temetőt és merre vannak a híres helyi sziklarajzok. Szeretnek minket, mert eljöttünk (és költjük a pénzünket) és éreztük, nagyon örülnek annak is, hogy innen néztük a napfogyatkozást.



Séta közben láttunk pár elhagyott épületet: a tejüzem kiköltözött a belvárosból és a belvárosi motel is akkor zárhatott be, amikor legyártották az előtte eladásra kínált 73-as Cadillac-et. De a belváros így is egységes maradt.



Sétáltunk és egy, a vidéki kisvárosokban gyakran szokatlan otthonosságot éreztünk.



Volt múzeum.



Volt mozi.



Volt több bolt.



Volt élet.

Végül is, ezért találta ki az emberiség a városokat.

Napfogyatkozás IV - Parowan 1

- Még csontkovács is van!

Csodálatom Parowan iránt nôttön nôtt. Eleinte féltem a falutól, azt hittem, egy miniatûr Monticello lesz, ahol meg lehet nézni, miként fogyókúrázik a Nap.



Aztán Yodával találtunk járdát. Megállapítottuk, hogy van közvilágítás. Három (három!) vendéglô. Egy erôd. Na jó, csak a sarka maradt meg. De akkor is van itt egy erôdsarok.

Meg van sok kedves ember, akik mosolyognak az idegenekre és köszönnek nekik.



Ráadásul, ahogy a tikkasztó hôségben vonszoltuk magunkat elôre, egy dübörgô tuc-tuc zenét hallgattak, ami nagyon ismerôs volt.

Nem hittem, hogy valaha is egy világvégi utahi falu kerti buliján fogom Verka Serduchkát hallanni.

Tetszik a falu, kár, hogy a csontkovács el akar költözni.